Van nekem apám? Szerintetek?

Sziasztok!

Kiemelem a kérdést, mert szerintem tanulságos.

Azoknak, akik azt hitték kamuzok, elmondom, hogy nagyon is valós volt a történet.Azóta eltelt sok idő, dolgoztunk külföldön, de egy éve itthon vagyunk megint.

Apámról...

SZERETEM :)

Megkeresett decemberben, és én láttam, azt 86 éves szemet, a megbánást, és egyszerűen nem tudtam haragudni.A helyzet most az, hogy hetente jön, és el akar halmozni pénzzel.

Írtam az elején, hogy nem vagyok rászorulva, de Ő ragaszkodik hozzá.Hol 50 ezer a fiamnak, erre-arra, hol nekem, eleinte odzkodtam, elleneztem, de nem engedett belőle. Vannak napok, mikor vadászni megy, és elhív magával, ilyenkor elmegyek vele szívesen, és csak ülünk az erdőben a lesen, nem szólunk egy szót sem, csak fogjuk egymás kezét.Én ezt az idős embert már nem szeretném a régi bánatommal traktálni, örülök ezeknek a pillanatoknak is. Fáj nagyon az egyik lába, ilyenkor simogatom Neki.Mert alapvetően én rájöttem, hogy nagyon szeretem.

Érdekes, beszélni a múltról soha nem szoktunk, valószínű, nem is lesz ez téma soha már.

Remélem, még láthatom sokáig Őt, és megint nekem lett igazam, mert mindig tudtam hogy ez a konok ember is megtörik egyszer.

Köszönöm, annak akik elolvasták.

Megint ki kell emelnem a kérdést, mert nagy dilemma eőtt állok/állunk.

Betöltötte 86-ot, és nagy a baj, lehet, hogy hamarosan le fogják vágni az egyik lábát. 20 éve próbálják megmenteni, amit csak lehet, minden kezelést kipróbált, rengeteg pénzt adott a dokiknak, meg is tettek érte minden, de már lassan nincsen mit tenni. Ma itt volt, kiültünk a kertbe egy kicsit, és azt mondta, hogy Ő most már szeretne bemenni egy öregek otthonába, mert un mindent, ami otthon körülveszi.Pihenni akar, a fél nővérem aki vele, lakik igazából nem is foglakozik vele, az élettársa, akivel 20 éve éle szintén csak az unokákkal van. Kérdezte, megtudakolnám-e az itteni öregotthon feltételeit.

És akkor én nem mondtam semmit.Vagyis akartam azt, hogy jöjjön ide nyugodtan, hozzánk. Van plusszban 4 szobám, választhatna is, melyik kell neki, de nem szóltam. Viszont azóta ezen rágódom.Vajon azt várta, hogy mondjam?

Nála a pénz nem számít, a legnagyobb luxust kínáló otthonba is bemehetne már holnap is, de Ő mégis csak ezt említette, ami itt van tőlem 100 méterre.

Lehet, hogy én leszek az, aki mégis a gondjaiba veszi, és szeretgeti élete hátralévő részében???

Most nem tudom mit is tegyek, de hajlok nagyon arra, hogy jöjjön ide hozzánk.

Milyen az élet.....

Nem tudom olvastad-e végig, de ha igen, akkor beláthatod, hogy nem kicsi a dilemma.

Nem a szereteten van a hangsúly.Meg is tehetem, csak azt nem tudom, fogom-e bírni.

Lehet, ha felajánlom, nemet is mond.Nem ismerem igazából, csak annyit tudok, hogy most már szeret, és én is Őt.Kimaradt nagyon sok év.