Van nekem apám? Szerintetek?

Igen, igen, igen!!!

Hú, hol is kezdjem.

Szóval tényleg jól mondta az egyik válaszoló, a szivem kb.1000-et vert, a víz szakadt rólam, és ha nem áll mellettem a fiam, szerintem 2 csörgés után le is teszem.De nem tettem.Ő meg felvette!És már várta, hogy hívom!És szombaton találkozunk egy semleges helyen!Csak mi ketten!És most sírok, és igen, már úgy érzem NEKEM IS VAN APÁM!!!

És megint ezek a hülye érzelmek.

Egész nap azon gondolkozom, mit vegyek fel, menjek fodrászhoz? Mit mondjak, legyek közvetlen, vagy inkább várjam az Ő reakcióit?Esetleg kiváró, távolságtartó, vagy közeledő?Hogy nem fiatal?Hát már 82 éves.Késői, és szerelem gyerek vagyok.De olyan 16 éves koromig néha láttam.De ez 82 éves ember nem néz ki még 60-nak sem.És ha visszagondolok, egy racionális, kicsit sem érzelgős, bár a hibáit vállaló erős férfire emlékszem.Szóval nem áltatom magam, de nagy reményekkel vágok bele a szombati napba.Akik annyira drukkoltak, azoknak így ismeretlenül is köszönöm, és mivel nem nagyon tudom az örömömet- vagy, ne adj isten a bánatomat- megosztani mással mint a fiam és a férjem, így ígérem, ha jól vagy netán rosszul végződik, akkor is megírom.