Ti szülők miért éltek vissza azzal, hogy a gyereketek nálatok lakik?

Egyrészt: én akartam gyereket, így evidens, hogy segítek, amíg kell, és amíg tudom.

Másrészt: az én házam, az én vártam, én szavaim a szabályokat! Nem veszem el a pénzét, eltartom, nem szólok bele, mit csinál a szabadidejében.

De itt lakik, tehát igenis elvárom, hogy vegye ki a részét a házimunkából!

A másik: természetesen nem várom el, hogy bárhová is elkéredzkedjen, de arról tudni akarok, ha nem otthon tölti az éjszakát! Nem érdekel, hol, és kivel, ezt akkor se tudnám, ha nem otthon lakna... Csak annyira, hogy tudjam, nem jön haza, ne aggódjak...

A harmadik, dolgozok, és tanulok! Tehát nekem na hangoskodjon részegen, ne bömböltesse a zenét hajnalban, stb!

Nem azért, mert az én kenyeremet eszi, hanem mert az együttélésnek vannak szabályai. És ezeket én is ugyanúgy betartom.

Végül, mindezek ellenére...

Kedves 19-es, honnan veszed ezt? Már több posztban olvastam:

"Egyébként törvénybe van foglalva, hogy 25 éves korodig nappali tagozatos diákként kötelesek eltartani,"

Valaki linkeket már be nekem a teljes jogszabályt, mert elég nehezen hiszem, hogy erre kötelezhető az a szülő, akinek ez komoly anyagi problémát okoz.

Föleg, ha a fiatal albérletbe akar menni, akkor az, meg a kaja, utazás, simán 2-300 ezerbe kerülhet havonta, és lehet, a két szülőnek együtt annyi a jövedelme.

Azért ilyenek, mert nem vagy velük őszinte és nem kommunikáltok egymással.

Ha ezeket a problémákat mind velük beszélnéd meg, őszintén és nyíltan, hidd el, hatalmasat változna a viszonyotok nagyon hamar, pozitív irányba.

#31-33:

Akkor a szülőnek utána hallgass a neve? Tehát nyugdíjas korában ne legyen háza, amit esetleg elcserélhezne egy kisebb lakásra, a különbözetből pedig kipótolhatná a kevésbé nyugdíját?

Fagyjon meg és éheztek, csak mert az a ház a gyereknek jár?

Fél ne akassza magát esetleg?

Különben is, a haszonélvezeti jog sokkal erősebb a tulajdonjognál!

18 éves, tanuló vagyok.

Én a nővéremmel élek, mert anyum meghalt, de

Elolvastam minden kommenteket, és sokakkal nem tudok egyetérteni.

Én például diákmunkán dolgozok heti 4 napot, én fizetem a számláim, és adok is haza.

"Felnott elet ott kezdodik ha onaa

lloan eltartod magad. Addog gyerek vagy otthon es engedelmeskedsz."

Őszintén. Mi a gyerek? Egy kutya? "Otthon engedelmeskedsz."

Most mindekitől kérdezem, egy 18-19 éves, diákmunkán dolgozó+iskolába járó gyerek, aki ad haza is, hogy költözzön el?

"Gyűjtsön." - Rendben, amiért keményen dolgozok, félrerakom. 60 ezret egy hónapban, mert a számláim fizetni kell, és hazaadni is. gyűjtök 4 hónapig, kiveszek egy szobát, és utána? egy szoba is 60-80 ezer, a számla 20, és még nem ettem egy szelet kenyeret se. Mellette iskolába járni, béletet venni. Hogyan?

A gyerek nem egy kutya, és a szülőknek miért fáj, ha a 19 éves lányuk nem otthon alszik? Ha telefonál, beszámol, miért ne aludhatna valakinél? (pl a TESTVÉRÉNÉL.)

És miért fájna a szülőnek, ha a kérdezőnek lenne egy barátja? Ez miért "bűn"?

Nyilván be kell tartani a szabályokat, segíteni a házimunkában, hazaadni, beszámolni, de 19 évesen miért nem engednek annyit, hogy máshol aludjon, vagy miért baj, ha van valakije? És ha ezekért kinyitja a száját, jogosan a kérdező, jön a(z) "Én házamban laksz, azt csinálod, amit én mondok", miért?

#36: több olyan esetet is tudok, ahol a gyerek magasról le*** a szülőt öregkorára, és a keresztlány, vagy egy baráti szomszéd gondozta, mosdatta, segített mindenben.

Ilyen esetben nem ők érdemlik meg inkább?

Van, aki pont emiatt kénytelen idegennel eltartási szerződést kötni. És bizony akkor az ingatlan az, amiért az egész szól. Vagy akár életjáradék ért cserébe.

De sokszor gyerek idősek otthonában is egy apartmanért ez a beugró.

Egy lakás az idős embernek akár a megélhetésének a kulcsa lehet.