Ti szülők miért éltek vissza azzal, hogy a gyereketek nálatok lakik?

Bizony, nagyon sok szülő visszaél azzal, hogy gyerekük hajlandó náluk lakni.

Igaz, koruk miatt még önellátásra (saját lakhatás biztsítása, élelem, ruházkodás a legújabb divat szerint) képtelenek, mégis hajlandók eltűrni, hogy szüleik is ott lakjanak, ahol felnevelték(?) gyereküket.

Igazán átadhatnák már a stafétabotot, hogy gyerekük saját elképzelései szerint élhessen, viszonzásul megtűrtek lehetnének eddigi lakásukban.

.

A másik oldalról: aki a MamaHotel lakója, annak a Mama szablya a szabályokat.

Tehát: a gyerek azt csinál, amit akar - a megszabott keretek közt.

Ha nem tud saját lakhatásáról gondoskodni, bárhova megy is, (rokonok, barátok), mindenütt lesznek szabályok, amihez NEKI kell alkalmazkodni.

Bocsánat!

"szablya a szabályokat" - nem szablyával szabja!

Nyilván vannak szabályok,amiket be kell tartani.

Viszont végtelenül primitívnek tartom azokat a szülőket,akik ezt kiejtik a szájukon.

Nem szabadna érzelmi zsarolásra használni azt,hogy a gyerek kiszolgáltatott a szülőnek.

Az nem lehet mindenre érv,hogy "mert az én kenyeremet eszed",ha valamivel nem értek egyet.

Az ilyen emberek,akik ennyire egocentrikusak,inkább ne vállaljanak gyereket.

A szülő-gyerek viszonynak nem kell feltétlenül hierarchiára épülni.

Na meg általában pont az ellenkező hatást érik el vele,minél agresszívabb egy szülő,annál ellenállóbb és kompromisszumképtelenebb lesz a gyerek.

#25

Pontosan így van. Ugyanis a szülő kenyerét enni nem a gyerek “kiváltsága”, hanem a szülő kötelessége.

#25

Mindaddig, amíg a gyerek tanul és/vagy keresőképtelen.

Ha nem akar egészséges létére dolgozni, akkor annyit egyen, amennyiért megdolgozott.

Nem vagyok szülő, de ahogy én látom leírnám.

Az idézett mondat "sántít", gondoljunk bele abba, hogy egy idegennek szobát kiadunk. Neki hozhatunk szabályokat, de csak az együttéléssel kapcsolatban. Pl. megtilthatjuk a késő esti hangoskodást, a benti dohányzást esetleg állattartást, de semmi általánosat nem szabhatunk meg a bérlő életére vonatkozóan.

Vagy a másik tipikus: "amíg az én kenyeremet eszed, addig én parancsolok". Ez hasonlóan az előzőhöz: a bank is megszabhatja szerződésben, hogy mire költöd a kölcsönt, (ha csak nem szabad felhasználású), de nem mondhat meg semmi mást.

Mindkét félnek érdemes lenne ésszerűen viselkedni. A szülőnek értelmes és hasznos szabályokat hoznia, a gyermeknek pedig azokat megfogadnia.

Mert valójában mi is a helyzet? Se nem bérlőről van szó, se nem adósról. Szülő-gyermek kapcsolat. A gyerek, amíg gyerek/fiatal/tapasztalatlan, addig az általános szabályokat érdemes betartania, és minél kisebb, annál inkább jobban szót fogadnia a szüleinek, azért, mert megéri neki. Mert tanulhat tőlük és mert őt ezzel óvják meg sok rossztól. Amikor cseperedik a gyermek, egyre több dologban tud önálló döntést hozni, és kell is, hogy mire felnő, minél önállóbb legyen. Egyedül öltözik, mosakszik kulcsot kap, kijár a barátaival, ajtót nyit a vendégnek, postásnak, stb.

A lakásra és zsebpénzre vonatkozó szabályokat pedig tiszteletből, hálából érdemes betartani.

Viszont azt, hogy 17-18 évesen vagy akár 18+ évesen hova és mikor járhat ki, stb. ezt érdemes megbeszélni. 18 éves kortól joga van kimenni, viszont tudni kell, hogy a szülő akkor is aggódik, ha a gyereke felnő, és megtisztelni azzal, hogy a megbeszélt időpontra haza ér. Viszont 18 év felett az már nem normális, hogy mondjuk 9-re kelljen hazaérni, még lány esetében sem. Azt esetleg meg lehet beszélni, hogy ne egyedül menjen, hanem valakivel vigyázzanak egymásra...

Mindenesetre senki sem tökéletes, nagy eséllyel elő fog fordulni olyan, hogy a gyerek olyat tesz, ami a szülőnek nem fog tetszeni. Elnézi, nem ér haza időben, vagy a buliban kicsit többet iszik a kelleténél. Ez nem szép dolog, de azért a fenti idézeteket mégsem tartom helyénvalónak erre az esetre sem, mert zsarolás. Ezen kívül jog szerint valóban jár 25 éves korig az ellátás (persze országonként meg időnként változik a jogszabály), amit azért be is kell tartani, de a gyereknek ezt nem szabad rossz értelemben véve kihasználni.

Még annyit tennék hozzá, hogy változnak az idők. Lehet jónak, vagy rossznak tekinteni, mindenesetre a generációk között vannak különbségek. Régen úgy tartották, hogy a gyerek feltétlenül mindenben szót kell fogadjon a szüleinek, különben meg is lehet verni, ezen kívül tisztelet MUTATÁSÁVAL tartozik, és mindenben a szülei segítségére kell sietnie. Ez annál inkább igaz, minél régebben megyünk vissza az időben. Itt szerintem egyik véglet sem jó. A gyermek nem a szülei tulajdona vagy rabszolgája, de fordítva sem igaz! Ahogy fentebb is írtam, a gyerek minél kisebb, annál inkább a szüleire van utalva, és annál inkább szót kell fogadnia. Viszont később ez változik és egyre kevésbé kell hierarchikusnak lennie a kapcsolatnak, hanem partnerként tekinteni a gyerekre. De nem lehet 18 éves korban tenni éles váltást! Már pár éves korától kezdve folyamatosan egyre több dologban kell önállóságra buzdítani és partnerként kezelni.