Párom és sógornőm közti kapcsolatot rendezni tudom valaha?

19-es: Nem az, hogy nem hiszem el. Én azt elhiszem hogy ő így látja, de én fenntartom a lehetőséget hogy ez csak egy félreértés.

20-as: Senkitől sem akar elmarni, de ez akkor sem természetes. Az ő családja sem tökéletes, de én mindenhez alkalmazkodok.

21-es: Problémás, igen, de ez az egy probléma van vele. A munkahelyén is utál pár embert, de nem mondana fel vagy zokogna miattuk. Nekem is felfoghatatlan és kellemetlen, hogy nem tud velem eljönni és már kimagyarázni se tudom. Évek óta mennek a kifogások, bátyámék is biztos tudják hogy velük van baja. Mikor legutóbb hajlandó volt velem jönni, végig mellette voltam, figyeltem a sógornőmet, de végig kedvesen kérdezgette őt és nem vágott rá pofát.

22-es: Nem kell vele foglalkoznia, de velem jönni és pár órát kibírni ki lehetne.

23-24: Sajnálom a helyzeted, de nálad azért teljesen más volt, mert anyósodék is ellened voltak, a párom ellen meg nincs senki. Ne aggódj, ha bármelyik családtagom lekövérezné vagy lecsúnyázná, azt nem hagynám következmények nélkül, de erről szó sincs. Nem az egóm a fontos, de most képzeld már el a szitut, hogy eléd állnak és azt mondják a párod pofákat vágott. Röhögnél rajta szerintem egyet és nem tartanád normálisnak azt aki ilyet mondott. A családom pedig nem álszent, a párom is szereti a szüleimet mert mindig csak jót kaptunk tőlük. Kicsit régebb óta ismerem őket, tudom milyen az amikor nem szeretnek valakit. Egyébként se megjátszós emberek.

25-ös: Én inkább úgy érzem, a páromnak vannak komplexusai és ő féltékeny, de mivel senki mással nem ilyen bizonytalan vagyok.

26-os: Az az érdekes hogy párom már a szememre vetette hogy szerelmes vagyok e a sógornőmbe hogy mindig őt védem és neki adok igazat. De ilyet hogy feltételezhet bárki is? Még ha nem a testvérem párja lenne sem akarnék vele lenni. Nem hiszem hogy ilyesmiket éreztetne mármint hogy ő előbb volt családtag. De valahol azt érzem van abban valami amit írsz. Sógornőm velünk egyidős.

27-es: Kezdetben anyukám sem kedvelte a sógornőmet. Ő is az affektálása és nagyzolása miatt neheztelt rá csak sose mutatta ki, nem igazán találták meg a közös hangot. Most már úgy látom megbékéltek. Párom szerint most már vele viselkedik máshogy, amit én nem igazán veszek észre. Talán értékeli, hogy a sógornőm össze akar járni velünk, a páromnál meg nehezményezi, hogy ő ebben nem partner. Nem akarom, hogy kedveljék egymást. Jó, valóban annak örülnék ha így lenne, de legalább annyit el akarok érni, hogy ne legyen ez a feszültség.

28-as: Ezt inkább nem kommentálnám, sikerült magadat minősíteni.

29-es: Ha engem szekál valaki, igyekszem nem felvenni. Ő az esetek többségében szintén ilyen de itt az a baja, hogy családon belül ilyennek nem szabadna történnie meg azzal jön hogy neki kevesebb joga van mint a sógornőmnek. Ez nem igaz. Én nem problémáznék ezen, nem kedvel és kész, én attól élném az életemet tovább. Ő nem.

30-as: Nem te vagy az első, aki azt írta, ne nősüljek meg jobb neki nélkülem. De én úgy érzem hogy a testvérem párjának igenis joga van ott lennie és nem fogom kizárni. Senki se tudja az én helyembe képzelni magát? Álljak a bátyám elé és mondjam neki, hogy ne hozd már el a párodat az eljegyzésünkre, az esküvőnkre vagy ha lesz gyerekünk, babanézőbe?! Jóhogy nekem szegezné a kérdést hogy a család vagy a párom-e a fontosabb. Én meg nem tudok választani, ezért érzem azt hogy kettészakadok.

31-32: Attól, hogy nem jegyeztem még el, nem lehetek belé szerelmes? Érdekes logika. Szerintem nem egy papír a mérce, ha megvan akkor szereted, ha nem akkor nem. Én ellennék így is, csak tudom, hogy neki fontos és szeretem annyira hogy megadnám neki ezt az örömöt.

Nem bizonyítható persze, de én szeretném megadni a lehetőségét hogy egy nagy félreértésről van szó, és emiatt megy 3 éve az elzárkózás meg kerülés. A szüleim tudják mi van, anyám erre annyit mond hogy legyen a párom az okosabb és engedje el a füle mellett vagy ne vegye fel a pofavágásokat. Nem erőltetnek semmit, csak minden találkozón amikor a bátyámék jönnek én meg egyedül megyek, megjegyzik hogy Z. is jöhetett volna meg sajnálják hogy nem jött. Mellesleg sógornőm ugyanúgy mondja hogy sajnálja és nagyon szeretné ha jönne mert jó lenne már beszélgetni.

34-es: Látod annyiban más, hogy te továbbra is közéjük mentél és megpróbáltad megoldani, megbeszélni azt ami zavar. Az én barátnőm erre nem hajlandó, kerüli mint valami leprást. Bátyám már célzott rá hogy ez így nem lesz jó és hogy nem e érzem hogy ez tönkretesz dolgokat. Megmondtam hogy bánt. De mit tehetnék? Kötözzem meg és hozzam oda amikor ott a sógornőm?

Ja, a másik. Lakást akarunk vásárolni (mielőtt valaki belekötne, ő örökölt a dédijétől, nekem van megtakarításom, többi hitel). Ő közölte, hogy az a nő márpedig az ő lakásának küszöbét nem lépi majd át. Erre mit lépnél?