Mért nem szeret senki?

Végig sem olvastam..

Az a bajod hogy egyke vagy, nincs testvéred és anyád mindíg kinyalta a popsidat..

Így te ehhez vagy hozzászokva, és ezt várnád el a többi embertől is, csak uyge ez nem így működik..

Emiatt leszel mások számára unszimpatikus!!

Ebből az a kiút, hogy mutatsz valamit kifelé amivel kivívod az elismerést, legyen az tudás, szépség, vagy sporteredmény léynegében tökmindegy mi..

Ha te büszkén tekintesz magadra és nem úgy mint vmi kis szerencsétlen nebánts virág, akkor mások is így fognak hozzádállni..

És bocsi a stílusért de ez csak úgy kifejező ha így írom le..

Érettségiig soha sehol nem volt és nem is lesz népszerű, aki tanul. Főiskolán nekem már változott, mert ott azért az maradt bent, akinek tényleg fontos, és annak már tétje van, és fontos azokhoz csapódni, akik kicsit jobban haladnak, egy érettségit meg már bárki meg tud csinálni.

Ne foglalkozz a hülyékkel, én tanárgyerek voltam általánosban, és bár az osztályközösség kiváló volt, de azért voltak problémáim ebből adódóan. Tudod, mit csináltam? Akkor kezdtem el olvasni. Egyre többet olvastam, aztán főiskolán kicsit visszaesett részben az időhiány miatt, részben azért, mert nem kellett pótolni a haveri kört, voltak barátok, akikkel el tudtam tölteni a szünetet. Most államvizsga előtt újból elkezdtem rendszeresen olvasni, lett időm, de általában olyankor olvasok, amikor utazok (BKV-val munkába, meg haza, vásárolni családdal...), most munkahelyemen jó a légkör, nem kell egyemberesnek lennem, itt az emberek dolgoznak, nem nézik ki azt, aki elvégzi a dolgát, egyikünk se láblógatni van bent (volt olyan munkahelyem is).

Találj valami elfoglaltságot, és abban műveld ki magad, legyen az akár olvasás, mint nálam, akár sport, színjátszó kör, énekkar... amire lehetőséged van. És ha abban jól érzed magad, nem fog érdekelni mások hülyesége.

21:10-es hozzászóló vagyok.

Nem válaszoltál minden kérdésre. Büszke vagy magadra valamiért? Illetve "felnézel" magadra? Vagy eleve vesztesnek gondolod magad, akinek nem sikerül semmi (jelen esetben a baráti kapcsolatokra és az emberek megítélésére értem).

Mintha saját néhány évvel ezelőtti gondolataimat/érzéseimet olvastam volna most.

Én általánosban egész jó barátságokat alakítottam ki, de azért volt 1-2 ember az osztályban, akikkel utáltuk egymást. De persze ők voltak a menők, nem nagyon tehettem semmit. Amikor elballagtam, végtelenül örültem, úgy voltam vele, ennél rosszabb már nem lehet, megváltozom majd középsuliban.

Hát tévedtem! Nagyot. Nem sikerült megváltoznom, sőt egyre mélyebbre csúsztam, egyetlen egy o.társammal alakítottam ki barátságot, de ő annyira "rámmászott", hogy észre se vettem h az első néhány hétben szinte hozzá se szóltam máshoz. És ezzel kezdetét vették a piszkálódások, utáltak engem, cikiztek stb. Akkor még nem is adtam annyira a külsőmre sem..Könnyen fel lehetett idegesíteni, és ez nagyon tetszett egyeseknek :S Ha visszaszóltam az volt a baj, ha csendben maradtam, akkor meg az :S Gyűlöltem azt a pár évet. Igaz, az utolsó 2 évben nem volt már annyira gáz, én is változtam: próbáltam minél jobb kapcsolatot kialakítani az osztálytársaimmal, még ha nem hívtak akkor is inkább odamentem hozzájuk, mert tudtam h az sokkal cikibb ha külön ülök. És amikor látták, hogy egyre szociálisabb életet élek, nem is piszkáltak annyit. Meg nem vettem fel a beszólásokat sem. De az első 2 évben (9.-10.-ben) elég sokat sírtam miattuk otthon elbújva :S

Aztán amikor 10-es voltam, kialakult az első párkapcsolatom, az is sokat változtatott a helyzeten.

Amikor pedig elballagtam és elmentem egy OKJ-s suliba, rögtön már szeptember 2-án születtek barátságaim, mert én mentem oda az o.társaimhoz és érdeklődtem, h honnan jöttek stb.,bemutatkoztunk. És így nem voltam olyan visszahúzódó. Sajnos azt a sulit abba kellett hagynom, de azóta is nagyon hiányzik az az év. Imádtam. És most sincsen gondom azzal, hogy kialakítsak új barátságokat.

Annyi az egész, hogy kérdezni tudni kell. Ha már odamész valakihez, akár idegenhez az utcán, és megkérdezed pl. mennyi az idő és kapható rá, akkor lehet jó barátságokat kialakítani. Én speciel egyik legjobb barátnőmet is így ismertem meg. No, igaz, ott ő kérdezte meg tőlem az időt :D Aztán egyre többször összefutottunk és ennyi.

Szóval próbálj meg minél jobban az o.társaid közelében lenni, még ha nem is beszélsz, nem te vagy a közelben, ne vonulj el magadba semmiképpen! Az a legnagyobb hiba! De ha gondolod, dobj nekem egy privát üzit, és megpróbálok tanácsokat adni neked, mert tudom, hogy milyen sz@r, amit te érzel most!

20/L