Nem szeretem az unokámat, pedig még két éves sincs. Mi lehet az oka? Tovább lenn.

Az előttem szolóval kell egyet értenem, miszerint az érzéseinkről nem tehetünk. Sőt arról sem hogy ezeket az érzéseket milyen helyzetek váltják ki. De amiről már tehetünk, az az, hogy hogyan viszonyulunk a kialakult szituációhoz.

Előszőr is tudatosítani kellene a tényeket. A legfontosabb érved az az hogy lány. Hogy nem szeretted volna, hogy lány legyen többféle oka lehet. Lehet az az oka, hogy van egy saját vagy más tapasztalatod arról milyen nehéz és rossz lányként felnőni. És ez kialakíthat egy komoly elenszenvet a gyermek iránt. Ez egy példa, nem sorolnám fel a többit, mert mindegyiknek ugyan az a lényege: Félsz valamitől? de hogy mitől azt egyedül Te tudod megválaszolni. Ebben segíthet ha elgondolkozol azon, mi lenne ha fiunak született volna az unokád? mi lenne más?

A gyógymod amit ajánlani tudok az nagyon egyeszerü: gondolj igazán bele, hogy az a gyermek, a te unokád, nem tehet arról hogy megszületett és arról sem tehet, hogy a te unokád lett. Az ő szemében te egy jó ember vagy. Nem kell szeresdd, csak elfogadd, hogy papiron hozzád tartozik és benne él egy kis részed.

Nem olvastátok? A lányát sem úgy szerette, mint egy normális anya. "Szerettem valamennyire". Egyszerűen köze nincs a gyerekneveléshez meg az empátiához.

Nézd, az érzéseidről nem tehetsz, senkit sem muszáj szeretned, de utálnod sem kell. Ha nagyobb lesz nem fog hisztizni, nem lesz okod utálni, egyszerűen csak elviselni. A nem szeretet nem egyenlő az utálattal. Szóval csak inkább akkor találkozz vele ha nagyobb lesz, és bár szeretni lehet, hogy akkor sem fogod, de utálni sincs okod, így lesz egy átlagos ismerősi kapcsolatotok, ez is jobb, mint a semmi. Ha nagyon szeretnéd szeretni, akkor pedig pszichológus, mást nem tudok javasolni. Sajnállak, mert biztosan nem te tehetsz róla :(

Szerintem nem olyan egyszerű, hogy nem kell, hogy szeresd, csak fogadd el, hiszen az elfogadás szerintem maga a szeretet. Azt szereted igazán, akit el tudsz fogadni olyannak, amilyen. Nem szeretnél más neműt, szebbet, jobbat... stb.

Szerintem menekülsz valami elől, de neked kell rájönni, mi elől. Talán magadat utálod valamiért, ez blokkolja benned a szeretetet. Talán azért nem bírod elviselni őket, mert ők szeretnek téged (nyilván azért mennek), te viszont nem szereted magad, ezért nem hiszed el, hogy megérdemled a szeretetüket. Vagy talán az a saját érzelmeidtől félsz, mert a szeretet nagyon ijesztő is tud lenni.

Miért kéne azért orvoshoz menni mert nem szereti a rokonát? Azért mert rokon és/vagy gyerek kötelező szeretni? Hát ez nagyon nem így van. Tudjátok tökéletes válaszolók, az érzelmeket nem lehet irányítani, és az nem úgy van hogy kicsi gyerek, ártatlan akkor imádom! Nem! Már a gyerekek között is van olyan hogy egyik szimpi, másik nem és erről nem tehetünk! Az meg hogy egy gyerek nem lehet ronda... Hát, szerintem aki nem dugja a fejét homokba az nem gondolkozik így... Ez nem sértés egyszerűen csak genetika...

Látjátok ide vezet az hogy utálkoztok meg itélkeztek! Lehet hogyha elfogadóbb lett volna a társadalom, és nem lincselnék meg az olyan embereket akik nem szeretnének annyira gyereket akkor most nem kellene itt háborogni... De amikor fröcsögve szídjátok a gyerekteleneket akkor sosem jut eszetekbe a sok elvárásból megszült, szenvedő gyerek. Gondolom abban az időben amikor a kérdező szült, még szinte kötelező dolog volt hogy legyen gyereked... És akkor most csodálkoztok? Nincs semmi baj a kérdezővel, egyszerűen csak nem minden ember egyforma. Ő tisztességesen felnevelte a gyerekét, nem gyűlöli, veri, szídja az unokáját, egyszerűen csak nincs odáig érte... Azért érezzük már a különbséget...

Nem vagy gonosz, nem vagy szívtelen! Depressziós vagy szerintem is! Szar dolog a munkanélküliség, "senkit" csinál az emberből.Utálod magadat, úgy érzed senkinek nincs rád szüksége. Ez így biztosan nem igaz. A lányod próbál segíteni, sajnos nem sok sikerrel. Ő valóban úgy gondolja, hogy egy kisgyerek kedvessége,látványa segít neked túllendülni a bajokon. Téved, mert ez is csak erősíti benned a feleslegesség érzését.

Rajtad sem a család, sem az orvos nem tud segíteni,csak egyetlen ember, TE MAGAD.