Már belebetegszem. Szeretem, de nem vagyok boldog. Mi lehet a megoldás?

Hát ha eleve szakítanál és ő nemhogy inkább megígérné hogy változtat és nem enged el könnyen hanem egyből megszakítana minden kapcsolatot veled akkor kérdem én mire vársz még?

Másrészt ha már többször beszéltél vele erről és nem változtat sőt nem is akar akkor is tudod a megoldást. Lehet hogy jó apa lesz de egy gyereknek elsősorban nem egy jó apa kell hanem egy jó szerető család. Mi lesz majd ha most nem tudsz lépni de annyira lélekölő lesz később hogy gyerekkel a kezedben döntesz úgy hogy nincs tovább? esetleg akaratlanul is belesodródsz más karjaiba? csak a gyerek szívná meg. Mérlegelj gondolkodj reálisan és dönts, még mielőtt késő lenne. Fiatal vagy még.

És volt már olyan,hogy te fizetted a kettőtök szórakozását? Vagy hogy van ez? Semmit nem akarna ő fizetni?Pl egy mozit...Két felnőttjegy sajnos 1450 plázákban és akkor még a popcorn,üdítő még egy ezres...Ez szerintem néha-néha két dolgozó embernek megoldható kellene,hogy legyen...Szomorú ha nem megoldható,hisz sz*rok a fizetések.

Mondjuk egy parkba elmenni,vagyizni,sütizni nem egy nagy összes.

Együttéltek?

Mióta vagytok együtt?

Terveztek összeköltözést?

Ha már mondjuk 1,5-2 éve együtt vagytok,de nem éltek együtt az viszont gáz szerintem,mert joggal lehet érezni,hogy nem tart semerre sem a kapcsolatotok.

Nem igazán tudok mit tanácsolni,viszont a saját tapasztalatom leírhatom,hátha hasznos számodra!Én mikor boldogtalan voltam a 2,5 éves kapcsolatom végén(egyrészt éreztem,hogy nem lesz ebből összeköltözés,hiába vannak meg az anyagiak-én szerettem volna együttélni-)úgy éreztem, ha változna is az exem,én ugyanúgy nem lennék vele boldog.Én is tudtam,hogy jó férj és jó apa lenne,de nekem mégsem lenne elég.Valami hiányzott már belőle/belőlünk...

Szóval próbálj meg arra gondolni,hogy ha mindenben jóra változna a párod,amit szeretnél,akkor tudnád-e önfeledten szeretni?Elég lenne ez?

A minden kapcsolat megszakítás dologról: Exxel próbáltam haverilag neten tartani a kapcsolatot de nem ment.Egyrészt ő vissza akart még kapni,másrészt én már nagyon nem szerettem volna tőle semmit.Nem hiszek abban,hogy barátok még lehetnek azok,akik szakítanak.Akármilyen szívfájdító,vagy bunkó dolog,de tényleg az a legjobb.

Ha pedig már eszedbe jut a szakítás gondolata...na ez már neccesebb...Próbálj vele beszélni,hogy akar-e egyáltalán változtatni a dolgokon.Ha nem,akkor a te kezedben a kulcs.

vagyizni=fagyizni

összes=összeg

bocs a helyesírásért.

én hasonló cipőben jártam mint te, első szerelem, nem volt benne akkor több szufla, elengedtük egymást, 4év kihagyás után beültünk egy teára, újra fellángolt, új tartalmat kapott, átértékeltük, h hol rontottuk el, itt játszik a lábamnál a lányunk, az esküvői pálinkásüvegre pedig ezt íratták a barátaink:

Csalódni kell, hogy boldogak lehessünk .. Gyűlölni kell, hogy újból szeressünk.. Tudni kell feledni, nevetni és sírni.. Valakit megunni, és százszor visszasírni.. Csalódni kell százszor, ezerszer, hogy Boldogok lehessünk egyetlen egyszer..

úgyhogy kérdésedre az én válaszom, el kell engedni, tapasztalatokat kell szerezni másokkal, máshogyan és vagy rájöttök h egymással mégis jobb, vagy találsz olyat aki jelen élethelyzetedben jobban passzol hozzád.Ha akkor együtt maradtunk volna, most nem itt lennék és nem vele, kellettek a külön utak. Van élet utána is, csak elképzelhetetlen, de van!:-)

Téged már most sem a szerelem, hanem a megszokott elvesztésétől való félelem tart ebben a kapcsolatban. Sajnos a helyzet az, hogy bármennyire is szépek a kamaszkori nagy szerelmek, megtörténhet, hogy a két fél "kinövi" egymást. Öt év ilyen szempontból nagyon hosszú idő ebben a korban. Ennyi idő alatt, egy pattanásos kamaszból felnőtt lesz. És sajnos, változhatnak hátrányára is a szokásai, a személyisége.

Amit a szakítás utáni zéró kapcsolatról írtak a többiek, az teljesen igaz, és jogos. Van olyan, hogy egykori szerelmesek baráti kapcsolatot tartanak. De ehhez nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy nyugvópontra jussanak az egymás iránti érzéseik. Ráadásul nagyon sokszor az elhagyott fél megbocsáthatatlan sérelemnek érzi a szakítást, amiből elég nehéz egy baráti/haveri kapcsolatot összeeszkábálni.

Valami megegyezés-félét kellene összehozni, hogy mondjuk legyen havi egy elmászkálós program. Akkor te is engedsz, ő is enged. Abban is meg lehet előre egyezni, hogy ilyenkor mekkora összeget szántok a kiruccanásra, így közben nincs vita hogy "de ez túl drága, de amaz felesleges". Lehet egy borítékot is nyitni, amibe mind a ketten beletesztek mondjuk heti 500 Ft-ot, hó végén ez a kiruccanás-pénz. Akkor nem zsebből kell kifizetni a költségeket, hanem előre meg van rá a fedezet. Közben lehet beszélgetni róla, hogy mennyit ér az élet élmények nélkül. Nálunk is van-volt hasonló gond, férjemnek ilyenkor azt mondom: és miről fogsz mesélni az unokáidnak? Min fogunk nosztalgiázni amikor a gyerekek kirepültek? Azon hogy hány virtuális szörnyet lőttél le vasárnaponként a mittoménmilyen számítógépes játékban? Ilyenkor azért van változás. Mondjuk nem kérek sokat, havi 1 alkalom, mert dolgozunk és gyerekünk is van. Szerintem sem kell hajszolni az élményeket (vannak ilyen ismerőseink is, kiégés a vége), kell a prunnyadás a családi fészekben, de azért kellenek az élmények, az az élet sója :)

A másik, ha tényleg össze akarod vele kötni az életed, tartsd nyitva a szemed, hogy pl. a te költekezésedet hogyan tolerálja a párod. Vannak olyan ismerőseink ahol tiszta horror az egyik félnek, mert a másik semmit nem enged megvenni, mindenből cirkuszt csinál. Mindenre úgy kell pénzt kérnie a csajszinak, hiába dolgozik és keres ő is. Ha vesz valamit engedély nélkül, balhé van. A másik ismerősnél a lány ilyen. Nyaraláskor képes egy fagyin cirkuszolni hogy mennyibe kerül. Uh még most nyisd ki nagyon a szemed és mérlegelj alaposan, mert házasság, gyerekek, közös vagyon után jóval nehezebb.

Nekem ez volt az első szerelmemmel. SOha nem mentünk sehova, de tényleg sehova. 3 év alatt egyszer se mentünk el pizzazni, vagy bárhova kajálni, még mekibe se. Egyszer ültünk be egy üditőre, de akkoris azért, mert épp akkor békültünk ki, egy hónapos különlét után. Se mozi, se sütizés, semmi. Még sétaláni se mentünk soha. 3 éven keresztül, csak ültünk otthon, tévéztünk, filmeztünk. Aztán még csodálkozott, hogy miért szakítottam, meg miért ábrándultam ki belőle.

Szerintem nem kéne hagyd... Nagyon rossz hatássla van ez a magatartás a kapcsolatokra, teljesen kiöli a romantikát, az érzelmeket. Nem szabad hagyni. Keressetek olcsó programokat.