Nem szeretem az unokámat, pedig még két éves sincs. Mi lehet az oka? Tovább lenn.

Nincs vele semmi különös,teljesen átlagos. Na jó,lány,én nem szerettem volna lányt,meg csúnya is szegény, meg állandóan hisztizik. Nem járok hozzájuk,de ők sajnos eljönnek néha,pedig már mondtam,hogy felejtsenek el. Nem is beszélek róla soha senkinek,csak kevesen tudják,hogy van. (Ők se tőlem) Sajnos nem tudok elköltözni, nincs hozzá anyagi fedezetem,ha az ország másik részén laknék,talán megoldódna a probléma. Probálom szeretni,de még 5 percig sem tudom elviselni,ha hozzányúl valamihez,elveszem tőle, alog várom,hogy menjenek innen. Lehetőleg nem vagyok itthon,ha jönnek,de néha sajnos kénytelen vagyok. Most taln sikerült végleg elzavarnom őket,megmondtam az anyjának,csak akkor jöhetnek ide,ha én nem vagyok itthon. Azt mondta,ilyen ember nincs több,aki nem szereti az unokáját. Biztos nincs. De miért pont én vagyok az az egyetlen,aki nem szeretem? Van erre valami gyógymód?