A férjem kinevette a haldokló apját. Mennyire jogos, ha elítélem érte?

37-es, hát kb. pont leszrnám, mit érez.

Őt sem érdekelte, hogy egész gyermekkoromban vert, milyen nekem, rettegek tőle, gyűlölöm az életet, stb., engem miért érdekeljen, hogy meg fog halni és most jött rá, hogy jaj, de szörnyen bánt velem.

Hagyjon engem békén és ne jöjjön a bocsánatkérésével, mert a minimum 18 évet NEM tudja vele eltörölni.

Egy hatalmas hibát (apuka viselkedése) nem lehet orvosolni egy másik hibával (érzéketlen válasz, kinevetés), maximum tetézni. Évek múlva, ha a kérdező férje, esetleg már az apuka halála után visszagondol erre, biztosra veszem, hogy nem lesz érte büszke. Nem gondolom, hogy mindent és minden esetben meg kell bocsájtani - én sem tudok mindenkinek mindenért - de azt gondolom, hogy ha valaki olyan kér bocsánatot tőlem, akiére nincs szükségem, maximum annyit mondok neki, hogy ezzel elkéstél és lezárom a beszélgetést, de nem nevetek a képébe és rúgok bele a földön fekvőbe. Az én életem jobb lenne tőle? Megváltozna a múlt? Nem. Semmi sem változna tőle, csak én változnék arra az időre ugyanolyan emberré, akire haragszom. Nekem ez a véleményem.

És most szeretnék megkérek mindenkit, hogy ne kezdje/folytassa a velem való személyeskedést. A kérdező által feltett kérdésre válaszoltam, írtam le a saját véleményemet.

Semmi baj, ha valaki nem ért egyet velem, de legyen kedves megkímélni a kioktatástól, mert nem én tettem fel kérdést, én csak véleményeztem. Ha kérdésem lesz, kiírom és ott tényleg várom is majd a válaszokat függetlenül attól, hogy rám nézve az pozitív -e vagy sem. Köszönöm szépen.

"És most szeretnék megkérek mindenkit, hogy ne kezdje/folytassa a velem való személyeskedést."

Várjál várjál, másolom a te személyeskedő megnyilvánulásaidat:

"Végtelenül gonoszak és szánalmasak vagytok a férjeddel együtt."

"Lelki nyomorékok vagytok mind!"

"Betegek vagytok."

Akkor most másold már be te is, hogy veled ki személyeskedett, köszi.

Pedig igaza van, hogy betegek vagyunk.

Nekem pl. picikét kapar a torkom.

A kérdezővel személyeskedtem, nem a válaszadókkal...

Kérdező, Téged félre értettelek, ezért elnézésed kérem, félre vittek a kommentek.

A férjedben lakó bántalmazott kisfiú volt az, aki elégtételt kapott.

Ne ítéld el, segíts neki feldolgozni inkább.

ha egészséges családban nőttél fel, normális szülők mellett, akkor nem tudod elképzelni sem, mekkora fájdalmat okozott a férjednek az apja.

amikor az bánt, akinek a gondjaira vagy bízva. ez egy gyereknél egy elképzelhetetlenül kiszolgáltatott helyzet.

nem lehet elfelejteni, mert maradandó károkat okoz.

te egy piedesztálról szemléled az egészet, nem érted és nem érzed, hogy miről is volt itt szó.

ha van gyermeked, talán jobban el tudod képzelni az egész történetet, és jobban meg tudod érteni, ha a saját gyermekedet képzeled a férjed helyébe.

Mondjuk ez jogos.

Ez valóban a kérdezőt mentesiti.

Ha fogalma sincs ilyen érzés ez akkor persze, hogy nem érti.