A férjem kinevette a haldokló apját. Mennyire jogos, ha elítélem érte?

Lehet, hogy alantas dolog volt. Lehet, hogy kezelhette volna másképp. De emberek vagyunk, és bizony, egy olyan emberrel szemben, aki éveken át tette tönkre az életünket, nem feltétlenül tudunk felnőttként viselkedni.

Nem volt szép tőle, de nem róhatod fel neki. Nem te élted át, amit ő, nem tudhatod, mennyi fájdalmat élt át miatta. Ne ítéld el, szerintem nem jogos.

Elmesélek egy történetet:

Volt egyszer egy nyolc éves kislány. Klasszikus, szőke kék szemű, kérek arcú.

Egyszer két hétig a nagyszüleinél kellett lennie családi okok miatt.

A nagymama avas, többször felhasznált zsírt rakott a mákos tésztára. Rákényszerítették hogy megegye, de rosszul lett és kihányta. Erre a nagypapa a hajánál fogva kirangatta a vécéről, de a gyerekszobába és addig verte szijjal amíg a kislány be nem vizelt félelmében. Dagadt disznónak, mocskos pazarlónak nevezte.

Miután végzett még belerúgott a földön heverő lányba, akinek az volt a bűne hogy hányt. És ott hagyta.

Egy idő után bement a nagymama. A lány kezébe nyomott egy öltözet tiszta ruhát, majd kimosatta kézzel a pisist, kisúroltatta a vécét és a szőnyeget.

Azóta is sírógörcsöt kapok hányás után.

Én örömtáncot jártam mikor szívrohamot kapott. De még mindig él a roh.adék, bár max egy két évet jósolnak neki a dokik.

Remélem, őszintén, hogy k... fájni fog neki!

Kicsit olvass a regresszióról, azaz hogy hogyan csúszik vissza az ember az elszenvedett sérülések életkorába, ha szembetalálja magát az akkori konfliktusaival.

Szakszerű terápiával lehet ezen segíteni, szóval ha ilyet nem csinált végig a férjed, akkor szerintem nézd el ezt neki.

Biztos te se vagy tökéletes, de ezt magadnak biztos elnézed, a férjed meg neked. Ha te viszont tökéletes férfira vágysz, akkor irreális elvárásaid vannak.

Végtelenül gonoszak és szánalmasak vagytok a férjeddel együtt.

Az apja nem azért kért bocsánatot mert a betegsége alatt rátok akarja tukmálni magát, hanem azért, mert egy ilyen komoly betegség döbbentette rá - lehet későn -, hogy rosszul bánt a fiával.

A bocsánatkérést nem kell elfogadni, de így sem szabad lereagálni.

Amúgy pedig azt gondolom, hogy egyikőtök sem különb az apukánál. Ő testileg bántalmazott, Ti pedig lelkileg.

Nincs különbség!

Addig pedig amíg nem voltál nagy eséllyel gyógyíthatatlan beteg, hogy veszed magadnak a bátorságot, hogy valakit szánalmasnak nevezz?????

Egy ilyen betegség nem tudhatod, hogy mit hoz ki az emberből, mit világosít meg, mit értékel át. Szégyeld magad!!!!

Egy tüdőrákos lánya