Ti mit gondoltok arról, ha a párom húga megkapja a család másik házát, én pedig a párommal együtt lakunk a szülőkkel és az elvileg a mi házunk, de nincs közös életünk?

Nem értelek, kérdező. Jobb lenne albérletben nyomorogni napról napra?

Tényleg nem tudják megbecsülni az emberek, amijük van, és mindig másra vágynak.

Max nem szexelsz az ebédlőasztalon, meg a mosógépen (ez is már olyan elcsépelt), maradsz az ágyatokban, ez van.

Tudod mit kérdező?

Igen, házas vagyok.

És tudod hol lakunk?

A saját házunkban, amit a SAJÁT pénzünkből építettünk.

És tudod, előtte hol laktunk?

Az első perctől kezdve közös albérletben, amit a fizetésünkből finanszíroztunk, és mellette spóroltunk házra.

És ha tudnád, hogy még mennyi ember csinálja így, mint ahogy az normális lenne...

Sosem jutott eszembe sem a saját anyám ebédlőasztalán sem az anyósom konyhájában szexelni, mert eljutottam addig, hogy ha ilyesmire vágyom, akkor azt magamnak kellene talán megteremtenem, nem azt várni, hogy anyóspajtiék majd elpatkolnak vagy rámhagynak egy házat, ahol kedvemre kúrhatunk minden szobában...

Egyébként rettentően gusztustalan ötlet mások ebédlőasztalán malackodni, kérdező. Oda akarod kenni a nedved, ahol a nagymama is vacsorázik?

Igenis legyél hálás, hogy van hol laknotok, és ne csak sajnáld magad, hogy nem tudsz dugni a mosógépen!

"Nincs az én nevemen a ház, de a férjemmel ketten élünk, közösen, ha ez az ő háza akkor az enyém is, a mi házasságunknak ez az alapja!"

Ez egészen egy esetleges válásig így lehet!

Ugyanis az örökség, ami ugyan a nevén van már, de az ő családja tulajdona volt, sosem lesz a tiéd jogilag, mindig bizonyítható lesz, hogy ő vitte a házasságba.

Nem kötelező ottmaradni. A férjemre is ráírták a házuk egy részét, így akarták odakötni. Ez arra volt jó, hogy semmilyen támogatást/kedvezményt nem tudtunk/tudunk igénybe venni, szóval csak ártottak vele kb. de akkor is megoldottuk, eljöttünk és nyugodtan élünk. Ha elköltöztök is az övé marad, majd megörökli egyszer, aztán akkor lesz.

Most komolyan gondolj már bele, ha nem költöztök el, akkor kb. 60 éves leszel ,mire az utolsó öreg is meghal és akkor fogsz végre fellélegezni, hogy önálló lehetsz? Milyen szar már az? Én anno meg is mondtam a férjemnek, hogy én nem fogok velük lakni (náluk is ott lakott az összes generáció) hát nézzen már az anyjára, 58 éves és egy ebédet se főzhet meg önállóan, mert az anyósa (férjem nagyanyja) ír elő mindent. Mondtam, hogy ÉN nem fogok így járni. Megértette, elköltöztünk. Már csak az bosszantja, hogy nem jöttem előbb, mert szinte az összes megtakarítását beleölte abba a házba, mert megmagyarázták neki, hogy sose kell elköltöznie onnan. Aztán rájött, hogy de. :)