Ez miért van? Miért ítélitek meg negatívabban a nevelőanyát, mint az édesanyát?

10. Öt éves gyerekről beszélünk, könyörgöm!

A kérdező meg felnőtt ember.

Milyen kárt tehetne agy 5 éves, ha odacsap a hasára? Ne legyünk azért már ostobák! (Szültél már? Én 3x)

Az okot kellene megszüntetni, amiért a kislány így viselkedik, nem még őt bántani, aki úgymond áldozata a felnőtteknek, hiszen meg van fosztva a "normális" családtól, ahol anya-apa nevelik közösen, szeretetben, békességben. Ezt nem csoda, hogy nehezen tolerálja. A felnőttek dolga elfogadtatni vele azt a változást, szeretettel, türelemmel, megértéssel.

Van, hogy csak átfutják a hosszabb kérdéseket, azt gyorsan válaszolnak arra, ami megmaradt bennük. Tapasztalat.

Tisztelet mindenkinek, aki vállalja más gyerekét.

Claritasa, téged jól le hatvankilenceztek, de nyomtam egyet rajtad én is. :-)

Ooooooooooo, az lehet, hogy te szültél, de orvos /védőnő nem vagy. Úgyhogy akkor maradjunk annyiban,hogy hidd el nekem, hogy a terhességnek nem tesz jót, ha a pocakot csapkodjak

Első trimeszterben vételéstől elkezdve, deformitasokig mindent eredményezhet az ütögetés.

Gondolom azért esténként téged sem úgy üdvözölt a férjed, hogy jól hasbavágott. Na, akkor erről ennyit.

És még ha nem is sérülhetne tőle,pontosan egy ötévesnek már tisztában kell lennie azzal, hogy nem alkalmazhat fizikai erőszakot. A legrosszabb amit tehetnek az a pátyolgatás. Nanemár, hogy a nyúl vigye a puskát!

Erre a felfogásra tényleg csak azt lehet mondani, hogy minek kötötted össze az életedet egy gyerekes pasival?!

Ha az a kislány szeretetben, békességben élne veletek, akkor nem viselkedne veled így! Ha kiegyensúlyozott lenne, biztonságban érezhetné magát, bízna benned, akkor hozzád fordulna a bajaival, problémáival, és nem ilyen módon nyilvánítaná ki, hogy nem érzi jól magát veled.

Nyilván nem kell megengedni neki, hogy megüssön, de kezelni nem tudod, az biztos. Nem mindenki képes elfogadni más gyerekét, és szeretettel gondoskodni róla, a bizalmasa lenni. Nem kell bevállalni, és tönkretenni mások életét, ennyi! Ő is egy ember, csak gyerek még, és te is felelős vagy érte, mivel összekötötted az életed az apjáéval. Akinek meg annyi esze van, hogy olyan baromságokat ír, hogy milyen baja lesz a gyereknek, hogy megütött a kislány, vagy elvetélsz tőle, és így, meg úgy tenné rendbe a gyereket, annak remélhetőleg nem lesz gyereke, mert ki tudja mit művelne akár a sajátjával is. Ettől függetlenül igen, ne üssön meg, de erre neked nem erőszakkal kellene reagálni, hanem az okot megszüntetni. És igen, minden elvált szülők gyereke, a felnőttek felelőtlenségének az áldozata! Természetes igénye minden gyereknek, hogy a saját anyja-apja nevelje fel, szeretetben, boldogságban. Ez sok esetben nem így van, és az is a felnőttek dolga, hogy a változást megkönnyítsék a gyerek számára, biztosítsák a gyerek számára a fizikai, lelki törődést, a normális élhető életkörülményeket. Nagyon sokan keserítik meg a gyerekük életét, teszik lelki nyomorékká, egy újabb rosszul választott társsal, vagy az ilyet inkább tényleg csak párnak lehet nevezni, és szó szerint mostohának.

Az utolsó kommenteddel annyiban vitatkoznék, elvált szülők gyerekeként, hogy hiába a nyugalom, béke, szeretet mindkét helyen. Gyerekként én nagyon nehezen tettem magam azon túl, hogy nincs apa meg anya együtt. És hogy milyen jó a féltestvéreimnek, hogy "rendes" családban nőnek fel. Pedig gyönyörű gyerekkorom volt, nagyon sok szeretetet kaptam, programok meg minden. Csak apa és anya nem volt együtt.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, én mint exfeleség, akit folyamatosan kóstolgat a volt férj minden hülyeséggel. Nem, nem az új barátnő, vele semmi gondom nincs. És azt hiszem a kérdésedre is emlékszem. Valahogy rosszul teszitek fel a kérdést szerintem. Az ilyen kérdésekben a gyerek mindig elkényeztetett, az ex mindig rossz, szemét, koszos, stb. Ez is kettős mérce ám. Másrészt ennyiből nehéz segíteni. Én is csak azt tudnám mondani, hogy türelem, meg beszélgess vele, meg nehéz a gyereknek. De mint írtad ezek közhelyek és valóban azok, valószínű ezeket már 100-szor megpróbáltad.

"az elvált szülők gyereke csak áldozat lehet, és jaj szegénykét a széltől is óvni kell"

Ezt én sem értettem soha. Az ok, hogy tényleg milyen rossz a gyereknek, hogy elváltak a szülők, de rossz az anyukának, rossz az apukának, és ugye az új mostoha anyukának/apukának is helyzet.

És igen, legtöbbször a mostoha anyuka próbál mindent megtenni a gyerekért, közben meg meg van kötve a keze.

Saját példa: Mindent megadok a gyereknek, minden tekintetben hozzá alkalmazkodunk, hogy amikor itt van jól érezze magát, aztán ha hiszti van el kell viselnem, ha a földhöz vágja a kaját, vagy szándékosan összetör dolgokat a lakásban (10 éves) akkor nem adhatok neki egy maflást, stb, mert ugye őt mennyire megviselte a válás. Aztán otthon ha csak a legkisebb hiszti is van, akkor anyuka nem fogja vissza magát, mert ugye akkor nincs az a szöveg, hogy a gyereket megviselte a válás.

Szerintem több oka is lehet, hogy a mostoha anyukákat támadja a többség:

Teljesen kívülállók szólnak bele, akiknek nincs semmiről fogalmuk.

Elvált anyukákban forr a düh (mert vagy őket hagyták el, vagy ő dobta ki a férjét, de az mégis boldog valakivel) és itt vezetik le a feszültséget.

Nem vagyok elvált, nem vagyok ex- feleség, nem nevelem más gyerekét. Nem azért, mert szerencsém van, hanem, mert tudatosan nem mentem bele ilyen kapcsolatokba. Na jó, az szerencse, hogy -még- nem váltam el.

Pont az ilyen szituk miatt nem nevelném- akár hétvégente csak- más gyerekét.

Inkább vénlány lettem volna, minthogy belemenjek egy olyan kapcsolatba, ahol már van gyerek.