Ez miért van? Miért ítélitek meg negatívabban a nevelőanyát, mint az édesanyát?

hm..

nekem semmi gondom vele

sőt talán még jobban becsülöm őket

mert nekik nehezebb - készen kapnak egy gyereket nesze csinálj vele valamit

és sok esetben az anya az aki a nevelőszülő ellen neveli a gyereket ez még extra nehézséget okoz nekik ha az apa nem partner

Ha a gyereknek megengedi a férjed, hogy ütlegeljen az nem is az édesanya (aki a nálatok töltött idő alatt nem tudja nevelni) és nem is a te hibád (nem neked kell megnevelni). Ebben a férjed a nyakig sáros, hogy nem állítja le a gyerekét.

Szóval nálad is fennáll a kettős mérce, hogy szerinted csak a nő hibája lehet a gyerek nem megfelelő viselkedése.

Veletek él a férjed kislánya?

Ha meglesz a saját babád, talán megérted, hogy teljesen más a saját gyerek, és más a más gyereke, még ha a párunké akkor is. Máshogy fogsz érezni iránta, és ezt nem te irányítod, az életedet adnád érte ha kell. Nagyon nehéz más gyerekét elfogadni, és sajátunkként szeretni, bánni vele. sokkal több toleranciára, megértésre, nagyobb türelemre van szükség, mint a saját gyerek esetében, akivel kapcsolatban szívből jön minden. És ezt érzi a gyerek is, és reagál rá a maga módján. De ettől méh lehet jó kapcsolatot kialakítani, el lehet érni, hogy fogadjon el. De sosem leszel az anyja, az ő helyére nem szabad pályázni. Ezt tényleg csak annak szabadna vállalni, gyerekes férfival/nővel összekötni az életét, aki képes tényleg elfogadni, megérteni, hogy a gyerek milyen kiszolgáltatott helyzetbe került, és bizony a felnőttek miatt. Ő már most féltékeny a születendő gyereketekre, és ez teljesen érthető, és normális dolog. Ezt neked kell tudnod jól kezelni, vagyis neked, és a férjednek. El kell érni, hogy a kislány biztonságban érezze magát, szeretve érezze magát, fontosnak, ne érezze hátrányban magát a születendő kicsi miatt. Nem elég azt állítani, hogy de ti szeretitek, jók vagytok hozzá, stb. Nem biztos, hogy jól, hogy a megfelelő módon, ahogy az neki is jó.

A kérdésedre válaszolva, szerintem egy szerető, gondoskodó nevelőanyát inkább tisztel mindenki, mintsem,hogy elítélne. És ezt abban mérik, hogy a nevelt gyereknek mi a véleménye, mit gondol a nevelőszülőjéről, mennyire szereti, fogadta el őt.

Kedves Kérdező! Tényleg nagyon beletaláltál!

Rettentő sok kérdést és választ olvastam, többek között ilyen családos témákkal kapcsolatban, és tényleg szinte mindig ez a helyzet.

Ha valaki anyuka vagy apuka, akkor bármit tehet a gyerekkel, akkor igenis szükségük van kikapcsolódásra, meg utazásra, meg mindenféle gyerek nélküli programra, de egy mostoha anyuka/apuka mikor a legcsekélyebb kérdést is felteszi, DETTÓ ugyanez a válaszok 99%-a, hogy: "Akkor minek megy bele egy gyerekes kapcsolatba?"

Én már 5. éve vagyok mostoha anyukája, egy nagyon-nagyon elkényeztetett kislánynak. Sokszor kértem már itt tanácsot amikor tényleg nem tudtam, hogy most mit tegyek, de szinte mindenki nekem esett, hogy látszik az írásomból, hogy én mennyire utálom a gyereket (??????), és hogy nekem nem is való gyerek, stb, stb.

Pedig csak pl. azt panaszoltam, hogy mindent megteszek érte, (anyagiakban és törődésben egyaránt), nagyságrendekkel többet foglalkozok vele, mint a saját "anyja",) ahelyett, hogy haverokkal, barátnőkkel mennék bárhová szabadidőmben, vagy a párommal kettesben, egy idegen gyerek felett bébiszitterkedek, mégis az ex ellenem uszítja, meg hasonlók.

Huuuuu kérdező,

És lehet megigazítottam volna egy kicsit ösztönösen a kisasszony grabancát.

1. Hogy jön akármelyik kis taknyos ahhoz, hogy bárkire (főleg rám?!) kezet emeljen,

2. Ha még egyszer a hasamhoz csak közelítene, menne az utbaigazítas.

Azért mindennek van egy határa. Nehogy már egy ártatlan pici magzat sérüljön a pocakodban egy ilyen csökött kis boszorkány miatt! Állj a sarkadra!