Ez miért van? Miért ítélitek meg negatívabban a nevelőanyát, mint az édesanyát?
Az itteni kérdésekből és válaszokból indulok ki.
Ha egy édesanya azt írja, hogy elege van, fáradt, és idegesíti a saját gyereke, akkor őt mindenki vigasztalja, hogy ez természetes, ettől még nem rossz anya, stb.
Ha viszont valaki a párja gyereke iránt érez ugyanígy, akkor mindjárt ő a gonosz, szívtelen boszorkány, és annyi a szokásos reakció, hogy minek kezdett gyerekes pasival, ha nem bírja a gyűrődést.
Ez akkor most nem kettős mérce? Egy édesanyának miért nem mondja senki, hogy ő akart gyereket, most akkor ne nyafogjon? Szerintem pont, hogy tisztelet illeti azokat a nőket, akik más gyerekét nevelik, lényegében egy "idegent". Ők miért nem borulhatnak ki és fáradhatnak el néha?
"Erre a felfogásra tényleg csak azt lehet mondani, hogy minek kötötted össze az életedet egy gyerekes pasival?!
Ha az a kislány szeretetben, békességben élne veletek, akkor nem viselkedne veled így! Ha kiegyensúlyozott lenne, biztonságban érezhetné magát, bízna benned, akkor hozzád fordulna a bajaival, problémáival, és nem ilyen módon nyilvánítaná ki, hogy nem érzi jól magát veled.
Nyilván nem kell megengedni neki, hogy megüssön, de kezelni nem tudod, az biztos. Nem mindenki képes elfogadni más gyerekét, és szeretettel gondoskodni róla, a bizalmasa lenni. Nem kell bevállalni, és tönkretenni mások életét, ennyi! Ő is egy ember, csak gyerek még, és te is felelős vagy érte, mivel összekötötted az életed az apjáéval. Akinek meg annyi esze van, hogy olyan baromságokat ír, hogy milyen baja lesz a gyereknek, hogy megütött a kislány, vagy elvetélsz tőle, és így, meg úgy tenné rendbe a gyereket, annak remélhetőleg nem lesz gyereke, mert ki tudja mit művelne akár a sajátjával is. Ettől függetlenül igen, ne üssön meg, de erre neked nem erőszakkal kellene reagálni, hanem az okot megszüntetni. És igen, minden elvált szülők gyereke, a felnőttek felelőtlenségének az áldozata! Természetes igénye minden gyereknek, hogy a saját anyja-apja nevelje fel, szeretetben, boldogságban."
Látjátok? Pont az ilyen válaszokról beszéltem. A kedves hozzászóló rögtön azzal jön, hogy nem kellett volna belemennem a kapcsolatba, mert hát én hogy állok hozzá ahhoz a szegény kislányhoz. Meg hogy tutira én vagyok az oka, amiért rám emeli a kezét, és biztos utál engem. Mégis miből szűrte ezt le? Hol szóltem egyetlen rossz szót a gyerekre?
Pontosan az ehhez hasonló gyűlölködő és ok nélkül vádaskodó kommentekből van elegem. Én csak azt kérdeztem, hogy HOGYAN KEZELJEM a gyerek agresszióját. Mert kezelni szeretném, megszüntetni az okát. És erre csak a támadást kapom az ilyenektől, mint a fent idézett frusztrált ősanya, minden ok nélkül.
válasza:Szia!
Az én kisfiam (sajátom, hacsak valami szerencsétlen véletlen folytán nem cserélték el a kórházban egy rám és a férjemre nagyon hasonlító gyerekre) is eléggé agresszív, csíp, harap, ha valami nem úgy van, ahogy neki tetszik.
Mi emiatt járunk tornára, igaz, még csak pár hete kezdtük, így nagy változásokról nem tudok beszámolni, de akik régebb óta járnak, mindenki csak dícséri, hogy a gyerek minden téren rohamosan fejlődik, amióta csinálják. A terapeuta szerint ez idegrendszeri éretlenségre utal, ha minden ok nélkül agresszív a kicsi. Ha gondolod privátban megadom az elérhetőségüket.
válasza:Azok, akik ilyenkor a mostohaanyának esnek, többnyire maguk is elvált anyák, akik a kérdés megválaszolásakor képtelenek elvonatkoztatni a saját, személyes sérelmeiktôl.
Mert ugye: ne akarja a mostoha "nevelni" a gyereket, mert "nem az ô gyereke". De toleráljon neki sokkal többet, mintha a sajátja lenne, mert "szegény gyerek egy áldozat", meg "ez van, ha gyerekes pasi kellett".
A gyerek kicsi, de nem h*lye. Megérzi, hogy a mostohának meg van kötve a keze, és ezt ki is használja. Mivel dühös azért, hogy a szülei elváltak, így bôven van benne indulat, amit aztán ki is ad magából. (Pláne, ha otthon anyuka biztatja is rá...)
Apuka ritkán avatkozik be, hiszen ô a saját lelkifurdalásával küzd, amit a válás miatt érez a gyerek felé...
Ergo MINDEN a mostohán csattan.
Ember legyen a talpán, aki ezek után ôszintén tudja szeretni a mostohagyerekét...
Nálunk nem foglalkoztam vele, ki mit gondol arról, hogy én mit tehetek meg, és mit nem. (2 lányt kaptam "készen".) Mindig ôszinte voltam velük, elmondtam, ha valami nem tetszett, és azt is, hogy ôk döntenek arról, háború lesz-e, vagy béke. Semmivel nem toleráltam nekik többet, mint amennyit a saját gyerekemnek toleráltam volna. Igenis rá lehet szólni, igenis büntetésbe lehet küldeni, ha gonoszkodik. SEMMI baja nem lesz tôle.
Furcsa mód mégis teljesen jó a viszonyom velük. A barátnôm, aki szintén nem hagy az ô "mostoháira" mindent, szintén remekül boldogul, szeretik a gyerekek. Nincs spártai szigor, de szabályok vannak, ugyanúgy, mint otthon. Egyik apuka sem lázadt még fel ez ellen soha. A gyerekek sem akartak még hazamenni emiatt...
Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy közben próbáljuk a gyerekek érzéseit is megérteni, és csak addig a pontig vonjuk be a családunkba, amennyire ezt ôk is igénylik. Magyarul: sok mókás program, játék, stb. De semmi sem kötelezô.
Azóta vannak saját gyerekeim is, átlátom a "másik oldalt" is. De továbbra is úgy gondolom, hogy ôszinteséggel, határozottsággal és empátiával sokkal többre megyünk, mintha azt erôsítjük a gyerekben, hogy mi "nem vagyunk neki senkije". Ha ez jól mûködik, akkor jó esetben két boldog családja lehet, egy boldogtalan helyett.
válasza:A "mostoháknak" megvan kötve a kezük, hisz az anyák szerint nekik csak kötelességeik vannak, jogaik nincsenek.
Kötelességük a gyerek javára lemondani szinte mindenről (pénz, szabadidő), ha nem teszik rögtön lehet támadni őket azzal, hogy minek kellett nekik akkor nős pasi.
Viszont jogokat ezzel nem kapnak, ha szólni mernek a gyereknek, ne adj isten még esetleg a kezére is rácsapnak már támadnak az anyák, fenyegetik az apát, hogy nem mehet oda többet a gyerek, mert ott bántja a gonosz "mostoha" (ilyenkor apuka is mit tehet, eltűr sok mindent a gyerektől). A gyerek hülye lesz ezt nem kihasználni.
Jöhetünk a közhelyekkel, hogy szegény sérült elvált szülők gyerekei, de én megkockáztatom, hogy sokszor jobb dolguk van az ilyen gyerekeknek (annál legalábbis mindenképpen, ahol gyűlölközés van a szülők közt)
Én csak a saját tapasztalatomat tudom felhozni, mint elvált gyerekes nő. Itthon hétköznap a gyerek él egy nyugodt családban az "új apukával", aki nem mászik bele az életébe, de tudja, hogy ha kell valami számíthat rá. Kéthetente hétvégente elviszi a saját apja, aki ilyenkor csak vele foglalkozik (ezalatt én kipihenem magam itthon és frissen vágok bele a következő két hétbe), megkap mindent (figyelem és esetleg azok a programok amit én nem tudok mindig megadni idő vagy pénz hiányában) és a "mostohaanyu" is szívesen veszi ki a részét ezekből, mert havi szinten pár napig nem megterhelő anyáskodni. Viszont ha megtudnám, hogy a gyerekem minden ok nélkül ellenségesen viselkedne a "mostohával", ne adj isten még agresszívan is, én vágnám először nyakon a gyerekem. Biztos vagyok benne, hogy ha az új nő rosszul bánna vele, nem akarna menni az apjához, én meg nem erőltetném (és ezt elmagyaráznám az exnek is, aki megértené). Viszont amíg nem ez a helyzet, a gyereknek is kötelessége viselkedni és tisztelni a "mostohát". Attól még, hogy gyerek megkell tanulnia, hogy vannak szabályok és hisztivel semmit nem lehet elérni.
Tehát szerintem Te semmit nem tudsz tenni, mert a szülők miatt ilyen a gyerek. Te hiába próbálod nevelni, ha apu és anyu szemében Te leszel a rossz, adják a gyerek alá a lovat (akár csak azzal is, hogy szemet hunynak minden felett)
válasza:Kedves 11-es
Akkora baromságot írtál,hogy az már fáj!
Egyáltalán nem lenne szabad ütlegelnie egy felnőttet egy gyereknek!
Nem még a pociját!!!
Aztán később mi lesz??Ha nemfigyelnek oda egy pillanatra a szülők,majd a csecsemőt fejbe vágja?
Na azért ez nem így működik!
3szoros anyuka létedre jó vacak gondolkozásod van!
Kedves Kérdező!
A párom kislánya 11 éves.Én annak idején tök pozitívan álltam hozzá.
Mára már ott tartok,hogy nem érdekel.
Hosszú lenne leírni,de elhiheted,hogy van rá okom.
Egy full érzelemszegény gyerekről van szó.
Van egy két éves közös gyermekünk,akit pl úgykezel mint egy leprást!
Azt hiszem ezzel sok mindent elárultam!
válasza: válasza:25. Sok mindent elárultál bizony, méghozzá magadról.
Ez a te "bizonyítványod", hogy így viselkedsz a férjed gyerekével, ennyire törődtél/törődsz vele. Apuka is biztosan nagyon odavan a lányáért, felelős, szerető szülője lehet, ha ezt hagyta. Ha esetleg tőled is válik majd, te sem számíthatsz tőle másra, a ti gyereketekkel kapcsolatban.
És nem kell ehhez sem elváltnak, sem másnak lenni, hogy értelmes nő, aki maga is anya már elképzelje, hogy egy másik nő a gyerekével nem elfogadható módon viselkedjen, csak mert az exe új nője. Aki nem tudja elfogadni a párja gyerekét, ami nem könnyű, ezt senki nem mondta, az válasszon független társat maga mellé. Felelősségteljes épeszű embereknek, akik már szülők, mindig a gyerekük az első, és legfontosabb, válás után is. Sőt, akkor még nagyobb odafigyelést igényel a gyerek. A felnőtt maga választ életformát, a gyerek nem. Ő kénytelen abban élni, amit biztosítanak neki. Nem kell csodálkozni a viselkedésükön, ha azt érzik egy idegen betolakodott az életükbe, elfoglalta anya/apa helyét, és azt várják, még szeresse is. Persze, hogy ellenséges. Ezt oldani, elfogadtatni a más életet, a felnőttek feladata, nekik kell elsősorban tenni érte.
Persze vannak nők, akik még fel sem melegedett az új hitvesi ágy, máris teherbe esnek meggondolatlanul. Alig elválik a párjuk és összebútoroznak, vagy még azt sem várják meg, már is jön is a gyerek. Közben meg még a saját életüket sem alakították ki, a hozott gyerekkel is hadilábon állnak, akitől elvárnák, örüljön az új helyzetnek, az új babának. És ki a hibás benne ha nem teszi? Persze, hogy egy 5 éves gyerek. Ne legyünk már nevetségesek, de ez inkább szánalmas.... Egy szülőnek mindig a meglévő gyerek kell, hogy a legfontosabb legyen. Ha vele minden rendben, akkor lehet másikat vállalni.
Egyébként meg nagyon sok múlik azon, sőt, a lehető legtöbb, hogy az elvált szülők, mennyire tudnak normális kapcsolatban maradni egymással, mennyire együttműködőek. Ha másért nem is kellene, de a közös gyerekek érdekében mindenképpen. De ugye erre sokan nem képesek, vagy van csak az egyik fél nem hajlandó, de sok esetben az új pár szítja a tüzet féltékenységből, és mert úzban van a gyerek. Szidják az anyját/apját, érzi a gyerek az utálatot, ehhez, hogy kellene alkalmazkodnia, hogy akit ő szeret, a nevelőszülő utál?! És felnőzz létükre képesek a gyereket hibáztatni mindenért!
A gyerek anyjáról egyébként semmit nem írtál, pedig nem éppen mellékszereplő a történetben.
#26,
de, amikor látja hogy rám támad a gyerek, akkor leállítja. De ettől még rendszeresen próbálkozik a dologgal a kislány. Beszéltünk vele többször, biztosítottuk hogy ugyanúgy szeretjük mint eddig, és ezen nem fog változtatni a kisbaba érkezése. De a gyerek bizony agresszív. És nem csak velem, az apjával is, sőt az anyját is megüti időnként, ezt az anyukától tudom. Ja, én voltam gyerekpszichológusnál, nála is érdeklődtem, hogyan kellene kezelni a helyzetet, igyekszem követni a tanácsait. Anyuka ugyanerre nem vette a fáradságot. Ennyit arról, hogy nem törődöm a gyerekkel, és hogy gonosz mostoha vagyok.
#27,
már ne is haragudj, de ezt az undorító fröcsögést ugye nem nekem címezted? Ugye csak általánosságban írtad? Bár akkor is elég szánalmas. Miért kell alapból azt feltételezni, hogy az "új nő" miatt mentek szét a szülők? Nálunk például az exet bizony fél Budapest felpróbálta, amíg férjes asszony volt, és végül ő akart válni. Mi csak a válás után ismerkedtünk meg a férjemmel, na nehogy már én legyek a hunyó a történetben!!! És miért fordul meg bárki fejében is az, hogy egy másik nő a gyerekkel nem elfogadható módon viselkedik? Kapjál már az agyadhoz, ki beszélt itt ilyemsiről? És mégis honnan veszed a bátorságot, hogy akár engem, akár mást ilyesmivel megvádoljál ismeretlenül?
Én igenis szeretem a férjem lányát, de ettől még nem fogom hagyni neki, hogy kezet emeljen rám. A sajátomnak se hagynám, sőt a sajátom bizony egy méretes pofont is kapna ilyenért! Egy gyereket nem úgy kell szeretni, hogy mindent ráhagyunk, mert nehogy már sérüljön a pici lelkecskéje, mert az ilyen "liberálisan" nevelt gyerekekből lesznek később a szociopaták. Egy gyereknek korlátok kellenek (és ezt nem csak én mondom, hanem gyerekneveléssel foglalkozó szakemberek is), és szerintem a "ne üssél meg felnőtteket, gyereket is csak akkor, ha ő ütött először, és meg kell védened magad" egyáltalán nem egy nehezen teljesíthető szabály, sokkal inkább alapvető társadalmi norma.
Fú 27-es, nagyon felhúztál a hülye előítéleteiddel meg az ostobaságoddal!
És miért kéne bármit is írnom a gyerek anyjáról? Megvan róla a véleményem, bőven van hibája anyucinak is, de ez itt most nem róla szól, hanem a gyerekéről.
Látjátok, egy újabb példa az előítéletekre, amik miatt feltettem ezt a kérdést is. Komolyan szánalmas egyesek viselkedése.
"Persze vannak nők, akik még fel sem melegedett az új hitvesi ágy, máris teherbe esnek meggondolatlanul. Alig elválik a párjuk és összebútoroznak, vagy még azt sem várják meg, már is jön is a gyerek."
Hát ezt meg különösen kikérem magamnak! 3 éve vagyunk házasok, és másfél év próbálkozás után sikerült teherbe esnem. Senkinek nem kívánom azt, amin keresztülmentünk azért, hogy lehessen közös gyerekünk.
Remélem belefulladsz a saját epédbe, te ostoba, rosszindulatú liba! Most már nyilvánvaló, hogy egyedülálló anyuka vagy, aki nem tudja feldolgozni, hogy az exférje boldog egy normális nő mellett. Ilyen mentalitással te soha senkinek sem fogsz kelleni, kisanyám.
Bocsánat, de szörnyen felhúztam magam.
válasza::-) Nehéz szembesülni a valósággal ugye?
Nem talált, nem vagyok elvált. De ha az lennék valamikor, biztosan nem tűrném el, hogy egy idegen nő, a gyerekeimmel abnormálisan viselkedjen. Egyébként lehetsz elvált még te is, csak megsúgom, te nagyon értelmes ostoba liba, és nem is lenne nagy csoda!
Szövegértelmezés: 1-es.
Általánosságban írtam igen, de aki "öltözködik, annak biztos inge"
Te pedig nem a gyereknevelésről írtál, amiben természetesen fel kell állítani a korlátokat. A férjed kislánya nyilvánvalóan sérült lelkileg, ezért viselkedik így.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!