Jpgosan haragszom anyámra ha 19 évesen abortuszra kényszerített és most már 35 vagyok és nem esek teherbe hosszu évek óta?

Szánalmas vagy. Az anyádat hibáztatod olyasmiért, amiért kizárólag te vagy a felelős.

1. A pasiddal éltél, amikor teherbe estél. Miért nem a pasidat hibáztatod, hogy nem volt hajlandó vállalni, meg eltartani a gyereketeket?

2. 19 éves voltál, nagykorú, a pasijánál élő nő. Dolgoztál? Megteremtetted a körülményeket ahhoz, hogy gyereket vállalhass?

3. Mi köze is volt anyádnak az életedhez? ja, se munka, se pasi, akkor neki tárt karokkal kellett volna fogadnia téged, és tök mindegy, hogyan élt, örömmel vállalni a csecsemővel járó minden kiadást és egyebet. Miért is? Volt már különálló életed, párod. Hogy jön ide anyád?

4. Mi az, hogy belekényszerített? Ő szíjazott rá az asztalra a kórházban? Ő a saját életét élte, te is a sajátodat.

Te felnőtt ember voltál, és nem vállaltad a tetteid következményét. Másra akartad hárítani a felelősséget, a gyerekkel járófeladatokat, amiket leendő anyaként neked kellett volna biztosítani. Te ezt nem akartad/tudtad, és más sem tette ezt meg helyetted. Most pedig ahelyett, hogy magadba néznél, mást hibáztatsz, holott egyedül Te tehetsz bármiről is, a te kezedben volt a döntés. Nem máséban, a tiedben, ugyanis a te tested volt. Másnak, másoknak annyi a szerepük, hogy nem vállalták azt, hogy HELYETTED teremtsék meg azokat a feltételeket, amiket te nem akarsz/tudsz. Itt az egyedüli ember, akire haragudhatsz, az a gyereked apja, ugyanis egyedül neki lett volna kötelessége veletek szemben. Senki másnak. Hagyd békén anyádat, ő vállalta azt a gyereket, akit ő csinált, a tiednek a felelőssége nem az ő nyakában volt, hanem a tiedben. te pedig nem vállaltad. Most is csak az orvosokat szapulod, de az eszedbe jutott, hogy ha nem tetszik, ahogy bánnak veled, elmenj másikhoz és kikérd annak a véleményét? Azt írod, tele vagy sebekkel, emiatt nem tapad meg. Akkor mit is vársz az orvosoktól? Csak mondtak ezek szerint valamit, ehhez még mit fűzzenek hozzá? Csináljanak neked új méhet?

Hidd el, nem mások a hibásak ebben a történetben. Egy szerencsétlen nő vagy, szerencsétlen történettel, de végső soron csak magadnak köszönheted.

Szerintem igazuk van a válaszolóknak. A nagyrésze a történetnek a te hibád. Ha nem akarsz teherbe esni akkor vagy rendesen szeded a gyógyszert (16 éve olyan lórúgás gyógyszerek voltak, hogy rendes szedés mellett csoda lett volna ha teherbeesel így biztos valamit elrontottál) vagy a pasi óvszert húz, vagy görcsöt köttök magatokra és nem csináljátok.

Ha már teherbeestél és elmúltál 18, tehát nyugodtan elmehetsz dolgozni, akkor ha meg akarod tartani a gyereket elmész dolgozni. Olyan pasitól meg véletlen se esünk teherbe, aki szintén a híd alá küldene ha még tényleg véletlen csúszik be. Az árvaellátás pedig 18 felett saját jogon jár ha nappali tagozaton tanul az ember. Tehát ha te szeretnéd kézhez kapni és a pasidnál laksz, akkor be kellett volna menni a nyugdíjfolyósítóhoz és címet cseréltetni, mert gondolom akkoriban még postán érkezett.

Az anyád se volt egy szent, sőt elítélendő, amit tett, hogy megvert és éheztetett, de az istenért, nem ő kötözött az ágyhoz, hogy elvégezzék rajtad, nem ő írta alá a papírokat. A te gyereked volt, a te döntésed!

Az orvosok meg nem a seggükön ülnek ha már egyszer megmondták, hogy heges lett a méhed és azért nem tapad meg az esetleges baba. Ezenkívül mit tudnának még mondani? Hogy tévedett az előző és minden rendben? Vagy vártok a csodára vagy örökbe fogadtok, más lehetőség nincs. Igen, anno elszúrták az abortuszod, de 16 éve ez még simán elképzelhető volt. Anyámnak is volt abortusza előttem, mert akkoriban ha a gumi kiszakadt még nem volt eseményutáni, neki nem lett baja, 3-an vagyunk testvérek. Te a szerencsétlen százalékba estél, ahol az orvos nem figyelt eléggé és beütött a krach. Ezt sajnos meg kell emészteni, mást nem tudsz tenni.

A felnott viselkedes az ha nem masokat hanem magunkat okoljuk a hibakert amit elkovettunk es ezeket belatjuk megbanjuk.

Sajnos az elet mar csak ilyen amit akkor nem akartal es megszuntettel az most a legnagyobb vagyad.

Igaza van annak aki beszelgetest anyaddal es terapiat javasol.

Bekelj meg magaddal es azzal amit tettel.

Varj a csodara

Ha pedig nem jon forditsd az energiadat valami nemes es szep dologra.

Tedd fere a haragot a harag csak rosszat szul es te sem leszel boldog tole.

"Anyad hibaja max az, hogy ilyen buta, tudatlan labya van. Meg jo, hogy nem lett gyereked 19 evesen, mikor 35 evesen ezen a szinten vagy... "

Azért álljunk meg egy szóra!

Ki a felelős azért, hogy a lány legalább minimálisan fel legyen világosítva a terhesség, szülés, menstruáció témakörre???

Elmondanám nektek, hogy nem minden anya-lánya kapcsolat habos-babos rózsaszínű cukiság! Az én anyám pl. les..zart mindent, semmit nem beszélt velem a nővé válásról, kib..szott könyvekkel bujkáltam a könyvtárban és olvastam azt, amit anyámnak kellett volna elmesélnie.

Persze minden tiltva volt, de az ok, hogy miért az nem volt megnevezve!

Mondanom sem kell, hogy sz--r a kapcsolatom vele, és egyre sz--rabb lesz!

Az alapvető bizalom kialakításáért igenis a szülő a felelős!!

A kérdező pedig a saját húgomra emlékeztet,akit anyám rendesen megnyomorított lelkileg! önállótlan, életképtelen! soha az életben nem lesz normális kapcsolata, pedig sokat segítünk neki!

Inkább segíteni kéne, mint lehordani, nem tudhatjátok mit élt át! Tényleg ennyire luxus mostanság az empátia??? Már ezzel is spórolunk??

Kérdező: Szerintem menj el egy pszichológushoz! Bármi is történt, ha az anyáddal való kapcsolatodat nem rendezed örökké marni fog!