Valoban kötelesség segiteni?

De tényleg én nem tudom elítélni azt az embert, aki azt mondja hogy én krvra félek, félek hogy én leszek az a szerencsétlen 1, vagy mittudom én hány százalék, aki ottmarad az asztalon egy ilyen rutin beavatkozás közben és itt kell hagynom a gyerekeimet.

Ok, akkor azt mondom hogy nagyon nagy kár, hogy a félelem olyannyira felülkerekedik rajtad, hogy nem tudod megtenni a jót. Egyszer még bánni fogod ezt, míg élsz, vagy azután... De aki arra hivatkozva utasítja vissza a segítségnyújtást -és tényleg ezt is gondolja- hogy az ő megítélése szerint a testvére amúgy is egy értéktelenebb ember, vagy hogy a szülei vele szembeni egy ilyen krízishelyzetben tanúsított viselkedése miatt csakazért sem, az az ember, sajnos azt kell mondjam, hogy nagyobb gondban van, és kvázi betegebb, mint a testi betegségével küzdő, segítségre szoruló testvér. Mert neki a lelki beteg.

Ezért is csak azt tudom mondani, hogy ha képes lenne a segítség mellett dönteni, és átérezni hogy mit jelent az, amit adni volt képes, azzal talán saját magát is mintegy a saját hajánál fogva kirángathatná a saját egoizmusából, így a gyógyulás és a JÓ útjára lépve.

,,Ne félj, csak higgy, és megtartatik!" /Lukács evangéliuma 8.50/

Ne féljetek! Talán ez a kifejezés az, ami a legtöbbször elhangzik Jézus krisztustól az evangéliumok tanúsága szerint.

II. János Pál is ezzel a két szóval bíztatta és buzdította Krakkóban a lengyel fiatalokat és ez megváltoztatta a világot.

Azt hiszem hogy a barátnődnek, vagy bárkinek is -aki fél, és akinek kétségei vannak megtenni a jót- is csak ezt mondhatná.

Isten adjon neki kegyelmet a jó döntéshez, bármi is legyen az!

Jó kérdező akkor most én keresek ki autó balettes cikkeket vagy amikor agyonvertek embereket a saját lakásába?

Nem csoda ha nem foglalkoznak ilyen testvérrel.