Valoban kötelesség segiteni?

Ha úgy alakul, hogy belehalok a műtétbe, a gyerekemnek még ott a párom, szüleim, testvérem. De azért ezt te sem gondolhatod komolyan.. Én nem tudnék a tükörbe nézni, ha megtagadnám ezt a kérést, pedig még a tűtől is félek! Meg sem fordulna a fejemben. És ami azt illeti, nem a saját és a testvére élete között kell döntenie a barátnődnek.. Ha nem találnak donort, a testvére meghal. A barátnődnek meg biztosan nem lesz baja. Különben meg vigyázzon, nehogy a csillár a fejére szakadjon reggeli kávézás közben.. Műhibák azért annyira gyakran nem történnek, hogy reális legyen az esély. Ő egyszerűen csak önző, és a gyerekével takarózik. És csodálkozik, hogy ezért megvetik.. Természetesen nem dönthet helyette senki, kényszeríteni nem fogják a műtétre. De teljesen jogos, ha ezek után a családja és barátai úgy döntenek, nem ismerik többé. Gondolom nem adná a párjának sem a veséjét, mert akkor is egyedül nő fel a gyerek. Sőt, ha az egyik gyereke szorulna rá, akkor is attól félne, mi lenne ha meghalna, és a másik maradna anya nélkül.. Nem egy idegenről van szó! Nem hinném, hogy a barátnőd nyomába érne bármiben az úgy lenézett munkanélküli testvérének, mert ennél nagyobb baj nem lehet vele sem. A barátnőd szülei nyilván nem azért vállaltak két gyereket, mert úgy gondolták, majd segíthetnek egymáson a bajban. Én mint szülő viszont szégyelleném, ha nem tennék meg egymásért.. Gondolod a testvér is így gondolkodna? Vagy az teljesen természetes, hogy ő megtenné, mert ő értéktelen, hiszen munkanélküli, nincs gyereke..? Itt egyetlen életről van szó, és az nem a barátnődé. Ha egy átlagos testvéri kapcsolatban nem egyértelmű, mi a teendő ilyen esetben..

Azért megkérdezném a gyereket is, kit választana: az anyukáját, vagy a nagynénit/nagybácsit?

Szerintem meg a hülyék undorítóak. Tök más az, ha valaki belehal a gyerekszülésbe, mint hogy egy utolsó szaarházi miatt hal meg.

Egyébként érdekes, hogy sokan a halált választanák, még úgyis, hogy gyerekük van, csak a bűntudattal ne kelljen szembenézni. Gyávák.

Utolsó, neked nincs senkid, akit szeretnél. Ha lenne benned önzetlen szeretet, akkor nyilván nem így gondolkodnál. Én nem bűntudattól hajtva masíroznék a kórházba segíteni.. Hogy te mekkora paraszt vagy, komolyan! Kerülöm a személyeskedést, de veled óriási problémák vannak. Nem gyáva vagyok amiatt, hogy jajj meghal, és akkor velem mi lesz! Senki nem fog belehalni egy ilyen műtétbe! Gondolom te csak azért neveled a gyerekedet jól, mert bűntudatod lenne, ha nem tennéd. Képtelen vagy magad elé helyezni mást, és ez szánalmas. Azért segítsen, mert akar. Ha meg nem akar, akkor ne a gyerekével takarózzon, hanem vallja be, totál nem érdekli, ha nála alacsonyabb rendű emberek - a testvére - belehalnak a várakozásba, ő ugyan nem vállal érte semmi kényelmetlenséget, mert kapni jó, adni meg csak hülye ad ingyen! Akinek nem természetes, hogy némi kellemetlenség árán megmenti a testvére életét, azt nem nevezném sem szellemileg, sem érzelmileg ép embernek. Nem olyan testvérről van szó, akivel haragban lenne. De ti hagyjátok csak felfordulni a szeretteiteket baj esetén.

Kérdező, elég egyértelmű, hogy te vagy a barátnő, és mentségeket keresel a döntésedre. Hát mérlegelj. Gondolom egy szép koszorú majd helyreállítja a lelki békéd.

Szia! Ez egy kegyetlen és nagyon nehéz helyzet. Igazatok van, hogy minden műtétben van rizikó. És abban is, hogy mivel a barátnődnek van egy gyereke ezért nagyon átgondolandó a dolog. Abban is igazat adok nektek, hogy a szülők kissé durván közölték , hogy szükség van a barátnőd segítségére. De valamilyen szinten őket is meg lehet érteni hiszen nyílván kétségbe vannak esve. A barátnőd anyuka neki ezt azért meg kéne érteni. Ha az ő kislányával történne ilyen akkor nem mozgatna meg minden követ, hogy megmentse? Dehogynem. Hát akkor egy kicsit együtt is érezhetne a szüleivel mindamellet, hogy egy ilyen helyzetben az ember nagyon nem tudja mi a helyes döntés. Csak a saját példámat tudom felhozni. A tesómmal mindig téptük egymást gyerekkorunk óta. Utáltam a jellemét és sokszor úgy éreztem nem kapok levegőt tőle és mennyivel jobb lenne ha nem volna. A tesóm beteg lett és donorra lett volna szüksége. Nem volt kérdés és mentem vizsgálatra ( bár még nem volt családom ezt beismerem ) de sajnos nem feleltem meg. Senki a családból vagy a barátok közül. Kicsúsztunk az időből és elveszítettük őt. Annak ellenére, hogy sokszor úgy gondoltam mennyivel jobb lenne nélküle most is bármit megadnék akár a fél karomat vagy lábamat is, hogy visszakapjam mert ő akkor is a testvérem volt és bánok minden percet amit marakodással és veszekedéssel töltöttünk el. Dönteni kell és a következmények lehetőségével együtt kell ezt megtenni bármilyen nehéz is. Kitartást kívánok hozzá!