Mit szólnátok, ha a vőlegényetek mással menne lagziba?

Nem tudok mit mondani... Nagyon el vagyok keseredve. Gyakorlatilag hetek óta rágom a fülét és "könyörgök" neki, hogy ne menjen el. Én úgy gondolom, aki ennyire figyelmen kívül hagyja az érzéseimet és ennyire semmibe veszi a kérésemet, az nem szeret igazán. Mérhetetlenül megalázónak érzem ezt az egészet és őszintén, nagyon komolyan elgondolkodtam a folytatáson.

Szerinte nem nagy ügy, "majd megnyugszom", szerintem viszont nagyon is az.

Sosem tiltottam el sehonnan és senkitől, sosem hisztiztem, ha menni akart valahova. Ez volt az első. Nem hisztiztem most sem, de rengetegszer elmondtam nyomatékosan, hogy nagyon nem esik jól és szerintem nem fair ez a részéről. Semmibe vette az érzéseimet. Mégcsak egy percre sem jutott eszébe átgondolni az én szemszögemből, avagy azt mondani, hogy megfontolja, végig tojt arra, hogy nekem hogy esik ez az egész. Megalázónak érzem, hogy az én kérésemmel, érzésemmel szembe menve egy másik nőt választott. Őszintén szólva egy hete alig beszéltünk és jó eséllyel ma sem megyek haza, talán holnap sem. Nincs is kedvem a társaságához, jelenleg úgy érzem rá sem bírok nézni. A szívem majd megszakad, már most is könnybe lábadt a szemem, ahogy csak leírtam a történteket. A lelkem úgy érzi vége. Mérhetetlenül csalódott vagyok.

Nagyon nehezen telt az éjszakám, az egyik barátnőmnél aludtam. Nem is tudom mi lett volna, ha egyedül lettem volna. Iszonyúan nehéz volt a lelkem és még mindig az.

Mégcsak fel sem tűnt neki, hogy nem vagyok otthon, kora délután hívott először, hogy hol vagyok, tegnap délután óta elérhetetlen volt... Nem is akarom tudni, hogy hol volt, ha nem a lagziban volt eddig (márpedig nyilván nem), akkor még is hol aludt, kinél, milyen állapotban volt. Ha hazament volna normális állapotban hajnali 1-2 körül, ahogy azt hangoztatta, akkor gondolom lett volna benne annyi, hogy nem most hív fel, hogy miért is nem vagyok én otthon!? Avagy ennyire érdekli mi van velem. Undorodom már az egész témától. Egyáltalán nem ilyennek ismertem meg, hatalmasat csalódtam, sosem fogom elfelejteni ezt a délutánt és éjszakát, nagyon nagyon régen nem éreztem magamat ennyire rohadtul és olyan valaki nem tenne ki ennek, aki tényleg szeret 6engem. :(

Fogalmam sincs mi tévő legyek. Nincs kedvem hazamenni, nincs kedvem ránézni... Ez egy olyan komoly érzelmi szálat szakított el bennem, amit valószínűleg sosem fogok tudni lenyelni.

A barátnőmnél maradhatok néhány napot, ma még valószínű ezt kihasználom.