Mit szólnátok, ha a vőlegényetek mással menne lagziba?

Nagyon köszönöm a válaszokat! Megnyugodtam, azt hittem én vagyok hisztérika. Nekem tegnap előadta a hattyúk halálát a párom, hogy ez csak egy buli, semmi extra, a csajnak nincs kedve egyedül menni egy barátnője esküvőjére és más srác nem ér rá a társaságból, nem ismer majd ott senkit, blabla... nem akarta ő is elkeseríteni.

Valójában olyan szinten kibuktam rajta, hogy bár nem rendeztem jelenetet, az életkedvem is elment ezután egész estére. Egyszerűen a fejembe sem fér honnan jönnek ezeknél ilyen ötletek.

Elmondta, hogy náluk ez a kísérgetés dolog baráti társaságon belül teljesen normális, amiről ugye én nem tudok, mert eddig csak együtt lettünk lagzikra hívva és én ugyan nem kérdeztem meg ki van a párjával és ki csak haverral. A mi családunkban az esküvőkre egyértelműen nem vár senki havert a meghívottakkal, párokat igen, úgyhogy ultragáznak érzem ezt az egész helyzetet.

Anno, amikor összejöttünk, akkor házasodtak a párom testvéréék, mégcsak kerülgettük egymást, nem akartam ilyen komoly családi eseményen részt venni és emlékszem, akkor is az volt a reakciója, hogy engem akar elvinni, nem valami haver csajt, akihez semmi köze... Ez olyan mintha számára tök természetes dolog lenne, ami senki más számára nem az igazából. Őszintén, olyan mesével állt elő, hogy magam is elgondolkodtam azon, hogy talán én reagálom túl a helyzetet, ezért nem is firtattam az itteni válaszokig ezt a témát itthon, de megnyugodtam, hogy az én érzéseim ezzel kapcsolatban rendben vannak.

Egyébként nem tudja megmagyarázni ezzel a csajjal miért bánt mindig is máshogy előttem, mint a többi lány baráttal. Anno x évvel előttem történt közöttük ez-az, de állítólag körberöhögték egymást mennyire nem illenek össze és ott ennek vége is szakadt. Nem látok benne vetélytársat, de zavar, hogy így viselkedik és egy ilyen kérésre is igent mond a párom gondolkozás nélkül.

Van olyan lány is a baráti társaságban, aki anno 4 évig volt a párom barátnője, rá mégsem vagyok féltékeny, mert neki be lettem mutatva, el lett mondva ki ő, normálisan állunk egymáshoz, nincs semmi probléma közöttünk, de ez... Tud rólam és arról is, hogy kora tavasszal házasodunk. Meg lesz ő is elvileg hívva, de azt hiszem őt még ma húzom ki vastag fekete filctollal a listáról.

Ma is elmondtam a páromnak, hogy rosszul esik ez az egész, de nem tudtam eddig elolvasni miket reagáltatok. Két annyira ellentétes véleménnyel feszültünk egymásnak tegnap, hogy jól esett kívülállók véleményét is hallani és megbizonyosodni arról, hogy nem én vagyok a hülye.

A nyakamat merem rátenni, hogy nem csalt meg vele. Brutál jók a megérzéseim és rá egyáltalán nem voltam olyan értelemben féltékeny, ahogy szoktam, inkább csak zavart, hogy őt miért kell dugdosni, amikor másoknak simán bemutatott.

Fiatalok voltunk/vagyunk, egyáltalán nem volt szokatlan nálunk, hogy késő este találkozgattunk barátokkal. Inkább csak azt furcsállottam, hogy vele kapcsolatban más szokásokat vett fel, mint a többi lány baráttal, ez nem tetszett és rá is nyomtam a pecsétet a késő esti kettesben találkák végére. Én is találkozgattam esténkén a srác haverjaimmal, de a párom mindenkit ismert közülük és szinte sosem kettesben. Ki is akadt volna, ezzel sikerült rávennem, hogyha nekem nem szabad, akkor neki se legyen!!!

Pl. bármikor bármelyik (lányok is) haverja átjöhet, mondtam, van olyan is, aki 4 évig párja volt, még is szívesen látott vendég nálunk, mert semmi problémám nincs vele, jól kijövünk. Az én srác haverjaim is jöhetnek bármikor, ez a lány viszont sosem "ért rá", vagy nem akart "alkalmatlankodni", stb. Egy kezemen megtudom számolni 4 év alatt hányszor találkoztunk.

Mostmár a párommal is ritkán találkoznak ahhoz, hogy bármi is legyen közöttük (másik városban él 160 km-re), de nekem ez a kérés akkor is sok. Az meg pláne, hogy simán igent mondott.

Egyébként még tegnap elmondtam neki ismét, hogy rosszul esik és nem akarom, hogy elmenjen, de egyelőre nem úgy néz ki, mint aki meggondolná magát a kedvemért, úgyhogy lehet tényleg érdemes lesz elgondolkoznunk a jövőn, vagy nem tudom... Most kezdjek el én is olyanokkal találkozgatni, akivel neki nem tetszene, ha találkoznánk? Nem akarnék közel a 30-hoz ilyen gyerekes játékokba belemenni.

Legyek erőszakos és mondjam meg, hogyha elmegy, én is elmegyek itthonról, végleg?

Leültünk ma is, beszélgettünk erről, de ő még mindig azon a véleményen van, hogy túl reagálom és szerinte nincs ebben semmi rossz. Így nehéz lenne meggyőzni. Nekem jól esne, ha legalább az érzéseimet figyelembe venné és ha túlreagálom is szerinte, lemondaná, mert nekem ez nem fér bele. Eddig sosem voltak ilyen ötletei, fogalmam sincs mitévő legyek.

A csaj egy barátnője lagzijába megy, ami valami kis összejövetel lesz csak. Bár azt én sem értem marhára, hogy miaz, hogy nem ismer ott mást? Ha olyan jó barátnők, akkor a nő szüleit is kellene ismernie, esetleg néhány rokont, más barátokat. Ha nem ismer senkit, akkor pedig menjen el az esküvőre, aztán pedig szépen haza. Nem tudom miért pont az én párom kell oda támogatásnak...