Ha úgy érzem, hogy én az utolsó vagyok a párom életében, az az én hibám, vagy az övé?
Van egy kislánya, és oké, az természetes, hogy neki a gyereke az első. Nem is lennék vele, ha nem így gondolná.
De az nagyon fáj, hogy úgy érzem, az exfeleségét mindenben fölém helyezi, csak mert ő a gyereke anyja. Szült neki egy gyereket, rendben, de attól még nem lesz automatikusan jó ember, nem kell piedesztálra emelni.
A párom állítja, hogy ez nem így van, hogy neki (persze a gyereke után) én vagyok a legfontosabb, nem pedig az exneje. De én ezt nagyon nem így érzem, és állandóan emiatt veszekszünk.
Tudom, hogy ennyiből ezt nem lehet megállapítani, de mégis, úgy általánosságban, kinek a hibája ez? Ha én valamiért ezt érzem, akkor neki csak kellett tenni ezért, nem? Bocsánat, ha hülyeségnek tűnik a kérdés, meg én is idiótának tűnök, de tegnap is egész éjjel veszekedtünk, és most nem tudom ennél érthetőbben megfogalmazni a lényeget. Remélem, így is érthető valamennyire.
Most elgondolkodtattal. Elvalt ffi vagyok es van uj kapcsolatom de a felesegemet nagyon tisztelem! Bar a baratnom nem panaszkodott soha de talan lenne ra oka. Azt nem tudom megmondani, hogy miert de biztos a gyerek miatt is foleg, hogy lattam mit szenvedes szules alatt/kozben. Meg a hazassagunk alatt is mennyi mindent megtett ertem/ertunk.
Nem valtunk el haragaban es anyagilag is jobban tamogatom mint azt a baratnom szerint "normalis" , en viszont ugy gondolom hogy anno miattunk hagyta ott a munkat es amig nem razodik vissza addig tamogatnom kell.
A parod mit mond miert ilyen az exxel?
Spinster!
Ha nálatok a jó kapcsolatot az jellemzi, hogy hazaérkezvén a külföldi útról az exnek recsegsz oda, hogy hazaértél, és nem a jelenlegi párodnak, akkor ott van baj, nem is kevés.
Hisztis a kérdező? Ja igen, nálad más az értékrend, nem is próbálom elmagyarázni, úgysem értenéd.
A páromnak mindenre az a válasza, hogy "mert mégiscsak a gyerekem anyja". És ez még különösen fáj nekem, ugyanis mi is tervez(t)ünk babát, de aztán amikor elkezdtünk volna próbálkozni, akkor azzal jött, hogy inkább várjunk addig, amíg rendeződnek a problémák az exnejével. Most komolyan az exfeleségével való kapcsolata dönti el, hogy nekünk mikor legyen gyerekünk?
Sokszor beszéltem vele erről, amikor képes voltam rá, akkor normális hangnemben is. Általában azt a választ kaptam, hogy persze igazam van, és majd minden meg fog változni. De nem változott semmi, és attól tartok, hogy nem is fog. Pedig szeret engem, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy az exnejébe már régóta nem szerelmes. Itt tényleg arról van szó, hogy ő szült neki gyereket, én meg nem (nem mintha rajtam múlt volna), és így az exneje fontosabb.
És nagyon fáj, hogy én már nem lehetek a felesége. Csak a második felesége. És én már nem lehetek a gyereke anyja. Csak a második gyerekéé. Nem zavarna a dolog, ha nem éreztetné ezt velem, de ő (akár tudtán kívül is) érezteti.
Mindig az a fontos amit érzel. Nem amit mondanak neked. Sajnos azt kell mondjam, hogy valóban fontosabb neki az exe mint te. Sőt még a gyerekem apja is ezt mondta nekem amikor szétmentünk, hogy mindig a top nő leszek az életében, mert megadtam neki a legnagyobb kincset a világon. Ezt egy nő sem tudja überelni.
De azért kívánom, hogy beszéljétek meg, ha nem akar elveszíteni téged.
Megszoksz vagy megszoksz , mast nem tehetsz.
Amugy neked es az exnek milyen egymassal a kapcsolatottok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!