Van köztetek aki az életében hosszabb ideig maradéktalanul boldog volt?
Összességében nincs rossz életem, nem is panaszkodni szeretnék. Kb. 10 éve kezdődött nálunk a fent-lent ciklus. Akkoriban veszítettem el a nagyszüleim közül hármat másfél év leforgása alatt.
Később mikor kezdtem helyreállni érzelmileg, anyagi nehézségek következtek. Amikor azon is túlléptünk, sorban elkezdtek tönkremenni dolgok a házon (nagy háztartási gépek, utána kisebbek, szinte mindent lecseréltünk, 1-2 gépet kivéve).
Ezután megint gond volt a vállalkozással és nehéz anyagi évek következtek. Közben értek örömök is minket, házasságkötés, gyerekszületés a családban, stb. Most újra egyenesbe jöttünk anyagilag, kisebb "luxusra" is telik, és úgy tűnik, hogy egyre jobban belendül a vállalkozás, és nem lesz a közeljövőben hasonló anyagi gondunk.
Most, hogy kezdtünk gondtalan, felhőtlen életet élni, kiderült, hogy édesanyámnak mellrákja van (gyógyítható), nagymamámnak tüdőrákja (áttétes, néhány hónapja maradt), az egyik testvérem pedig cukorbeteg lett. A rákos megbetegedéseket 1 héten diagnosztizálták, pár nap eltéréssel, a cukorbetegség egy régebb óta kialakuló folyamat.
Miért kell mindig valami bajnak történnie? Vagy csak mi vagyunk ilyen "szerencsétlenek"? Amikor feltornázzuk az életünket 100%-ra, valami egyik pillanatról a másikra lenulláz mindent, és kezdhetjük előről. Most a szomorúság is beszél belőlem, de ezen az elmúlt 10 évben rengeteget gondolkodtam, hogy mindenki így él, csak nem beszél róla, vagy ránk jár a rúd ennyire? Ti mit tapasztaltok? (Elnézést, amiért hosszú lett.)
Mindenkinek mindig vannak problémái, egyszer fent, egyszer lent. Én úgy gondolom, ez az élet rendje, nekem is voltak jó éveim, és voltak rosszabbak (most éppen a jó és a rossz között van valahol, inkább lelki gondjaim vannak).
Senkinek nincs tökéletes élete sajnos, ezt el kell fogadni. De gondolj arra, hogy nem vagytok egyedül. A jót is csak akkor tudjuk értékelni, ha megtapasztaljuk a rosszat is.
aki tanult alap pszichológiát az tudja, h a változások teszik boldoggá az embert nem az állandóság. Mondják is, h a változatosság gyönyörködtet.
Én úgy érzem, h boldog vagyok, minden bosszantó és nehéz dolog ellenére alapvetően elégedett vagyok, és örülök annak amim van, ez nem jelenti h nincsenek rossz napjaim, de úgy általánosságban megvagyok
Szia! Amit leírtál, teljesen érthető, hogy elkeserít. Hasonló helyzetben vagyok én is, bár nálam ez a lent-fent 15 éve tart.
Nyomorgás, éhezés, lakásvásárlás, hazugságok, bizakodás, halálozások, agyvérzések, csalódások, küszködések.
Ha valaki 3 hónapja megkérdezt volna hogy vagyok, azt mondom, soha nem volt jobb. Mostanra ez átfordult oda, hogy talán most a legszarabb eddig, de tudom, hogy ha azt hiszem, nem lehet rosszabb, akkor igenis lesz még 100x ilyen is.
Szóval nem csak rád jár a rúd, hanem elég sok emberre, csak valahogy mindenki megy tovább, ameddig végleg nem bukik fel.
Neked is ez a javaslatom. Menj tovább a legjobb tudásod szerint. Ez még nem garancia semmire, de legalább megpróbálod. Az életet nem lehet megálljtani azzal, hogy "Bocs, kicsit kiszállnék, hogy kifújjam magam". Pedig de jó lenne...
Szia! Nem csak rátok jár a rúd. Ha csak magamból indulok ki, az utóbbi időben (fél év) szívproblémáim lettek, a munkám amit biztosnak hittem emiatt ingatag lett, mivel sokat voltam táppénzen. A sok gyógyszer kikészít, és erre még jöttek mindenféle szorongásos problémák. Anyukám m.helye megszűnt, így kéne az én pénzem. Remélem nem küldenek el. :S
És mindez 23 évesen.
De 1 dolgot megtanultam ebből is. A pénz szart sem ér, ha az ember beteg lesz, és nem boldog. :(
Valószinű ezzel sokan vagyunk igy. Egyszer fent egyszer lent. Múlt héten irtam ki én is olyan kérdést, hogy miért van az hogy bizonyos embereknél halmozottan üt be a rossz. Én boldog vagyok, de bizony a mi életünkben is nagyon sok rossz volt már. Apukámat 10 évesen elveszitettem, egy babám halva született, egy vesztés, testvérek infarktot kaptak, számtalan karambol a családban és abból egy sajnos elég sz.rul végződött. De próbálunk mindig előre nézni, a jót keresni.
Én sem értem ezt, hogy miért történik valami rossz velünk, amikor már azt hisszük,hogy sinen vagyunk és ennyi rossz után már nem jöhet több. Főleg,hogy jó emberek vagyunk, legalábbis én ezt gondolom..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!