A férfiaknak miért okoz nehézséget házimunkát végezni, ha nem ők az egyedüli családfenntartók?

Egész egyszerű, pszichológia.

Az a nő aki munka után meg nekiáll házimunkát végezni nem azon agyal, h milyen ruhát vegyen, kivel lépjen félre, min hisztizzen már megint, mivel díszítse a házat, h játsza az eszét a szomszédok előtt stb.

El van foglalva majd fáradva így legalább be van fogva a szája.

Nagyfater mondta, apám szintén zenész és úgy döntöttem én is követem a vonalat.

És működik!

Minden más férfi panaszkodik, h a felesége így, a felesége úgy.

Ami pedig a "férfimunka" témát illeti, szerintem nem sok olyan van. Esetleg ha nagyon nehéz bútorokat kell tologatni, de egy igazán nehezet egy gyönge férfi se bír el, a közepesekhez úgyis kell mindkét ember, a könnyűkhöz pedig elég bármelyik. Szóval itt sem teljesen fekete-fehér a dolog.

Egy láncfűrészt vagy fejszét egy nő is elbír, ésatöbbi. Maximum az érdeklődésben lehet nagy különbség, de ott is csak esélyek vannak, az egyedi eset más. A párom pl. nem barkácsol, az engem érdekel. A fahasogatáson összevesztünk volna, ha rugalmatlanabban vagyunk, mert mindketten odavagyunk érte...etc. Én férfi nélküli családban nőttem fel, mindent mi csináltunk anyámmal, nekem természetes, hogy nincs női és férfi munka, esetleg pár extrát kivéve, ahol tényleg nagyobb fizikai erő kell. Nálunk ilyen munka sose volt, illetve volt egy baromi nehéz szekrény, amit egy normál férfi se tudott volna arrébb tenni, s voltak félmázsás cementeszsákok, ami viszont még elég könnyű, anyám 60 évesen még simán megoldotta. Lehet, hogy másutt nagyobb ezeknek a köre, de azért egy kis fúrás, fűrészelés és izzócsere ne legyen már olyan, amit csak egy férfi képes elvégezni, hiszen ez nincs így. Attól még végezheti csak a férfi (vagy csak a nő), mert az érdeklődik vagy ért hozzá jobban. De az, hogy minek születtünk, nem mindig korrelál a tudásunkkal és hajlamainkkal.

Ezt a kérdést házasság és gyerek előtt már tisztázni kellett volna. Gondolom ha nem segít, megcsinálod te helyette legfeljebb panaszkodsz, hát így nem fog megváltozni, úgy áll hozzá mint a gyerek akire rászól az anyja ezerszer, hogy rakjon rendet, de végül anyuka nem bírja és csak rendet rak helyette.

Ne mosd és ne vasald ki a ruháit. Hagyd csak ott ahol ledobta őket. Ha nem lesz tiszta gönce, lehet újra emlékeztetni hogy mondtad neki, hogy mosson, vasaljon ő is.

Ne készíts neki kaját, főzz csak magadra és a gyerekre.

Bevásárlásnál is magatokra vásárolj, a kajapénz többi részét hagy ott neki, vegyen magának amit akar.

Ha van saját "zuga" a lakásban, azt ne takarítsd.

Valszeg a te szemed hamarabb szúrja majd a disznóól, mint az övét, de bírd csak ki.

Ez azért van így mert anyuka így nevelte! És apuka sem törte össze magát a neveléssel pláne a példamutatással.

A gyerek otthon nem látott ilyet.

Manapság is az a szokás, hogy a kisfiúknak nem adnak feladatokat, anyuka nem fogja be a házimunkába, hogy később ez természetes legyen neki.

A kislányoktól ezt jobban elvárják őket hamarabb befogják.

Gondolkozz el egy kicsit, mikor láttál kisfiút, aki az anyukájának segít mosogatni, törölgetni, stb.

Elintézik annyival, hogy ő a kisgyerek ő nem ért ehhez pláne ha kisfiú akkor meg ez nem a fiúk dolga. Persze anyuka ugyanúgy durrog, hogy a férje nem segít de nem esik le a tantusz, hogy talán a gyereknél változtatni kéne a nevelésen.

Anyuka mindent a fenekük alá tol így aztán evidens, hogy ezt szokja meg és csodálkozik ha kilép a nagybetűs életbe, összeköltözik egy nővel, aki meló után óbégat, hogy jó lenne ha segítenének neki.

Mellesleg már az együtt járás előtt érdemes ilyen témákat felhozni, beszélgetni róla, ismerkedni, hogy milyen típusú a pasi. Ha nem olyan, amilyet elvársz akkor nem kell vele kezdeni pláne nem hozzámenni.

Aki egész életében ki volt szolgálva azt már nehezen fogod megváltoztatni.