A férfiaknak miért okoz nehézséget házimunkát végezni, ha nem ők az egyedüli családfenntartók?

Nálunk például a férjem úgy nőtt fel kertesházban nagy területtel, hogy mindenkinek megvolt a maga feladata. Voltak a női és a férfi munkák. Ez a mai napig így megy. Pl. fahordásnál /én kimegyek segíteni, mert nálunk közös munkák voltak, így nevelkedtem/ viszont anyósom meg sógornőm bent ültek a konyhába.

Otthon is megmutatkozik a neveltetésbeli különbség. Most társasházba lakunk, nincsenek férfi munkák, így a férjem számára természetes, hogy neki nincs dolga. Próbálkoztam már mindennel, de hiába. Mindig csak vita a vége. Nem érti, hogy neki miért kellene megtenni. Amikor azt hittem, hogy na most eredményes volt mert megcsinálta pl. a konyhát, az örömöm nem tartott sokáig, mert utána nem lehetett egy csepp víz a pulton, vagy egy kenyérmorzsa az asztalon, mert ő ezért nem takarít. Utána méginkább állt a bál. Szóval hogy van-e jó megoldás engem is érdekelne. Nálunk is azonos a kereset, sőt az enyém még több is, ha mindent összeadok.

Egyáltalán nem ritka, hogy egy férfi is foglalkozik a házimunkával, sőt, egyenlő arányban.

Csak rossz helyen keresgélsz, ha szerinted a 90%-uk nem így áll hozzá. Biztos általánosítás, de pl. a művelt, jó beosztásban dolgozó férfiismerőseim legtöbbje szívesen főz, és nem probléma náluk a házimunka elvégzése sem. Míg pl. a rokonaim között akadnak tipikus kétkezi munkások, na nekik 99%-ban az a felfogásuk, hogy "mosogatás, ugyanmá' az assszonymunka!".

Hát nem tom (én voltam az első hozzászóló)... Én otthon kertes házban laktam, most meg bérházban. Pl otthon persze a nagyobb ház körüli munkákat persze mi férfiak csináltuk... de mosogatni, mikor volt párom akkor is én csináltam... a buditetőt én sikáltam stb,

Ez valóban neveltetés kérdése, nem pedig nemi hovatartozás. Mert nekem pl szúrja a szemem ha ott rohad valami a mosogatóban, esetleg kosz van valahol... Am az ilyen pasik csak simán igénytelenek... mondom ezt úgy hogy én is az vagyok... (de am ha nincs nő a háznál az ilyenekkel mi van?...kakas a szemétdombon?)

Szerintem ott rontottad el, hogy ő nem volt otthon gyes-en és nem tapasztalta meg. Én megfelezném az egész 3 évet és a második 1,5 évben csak az apákat engedném gyes-re.

De hát igen a nők meg azt veszik természetesnek, hogy ők maradjanak otthon a gyerekkel.

A megoldás kulcsa a Te kezedben van kérdező!

Nem szolgálod ki mindenben a párodat és megmondod, hogy válaszhat a házimunkák közül egyenlő arányban.

Ami az ő feledata, azt te ezután ne végezd el helyette.

Ahogy már írták, olykor a nő is így áll hozzá, sok ember nem csinálja, ha más megteszi (engem zavarna, ha minden teher a páromon lenne, zavarná az igazságérzetemet, pedig nem szeretek takarítani és a házimunka iszonyatos időt képes elvenni, tudom, azt mondja mindenki, hogy nem, hát akkor bénák vagyunk, nekünk csak a főzés napi több óra, teljes tisztaság pedig sosincs, igaz, hogy közben fürdőszobát burkolunk, konyhát festünk és egyéb dolgokat is csinálunk, kert is van).

A megoldás egyszerű, olyan emberrel kell összejönni, aki normális, nem pofátlan, hogy a saját munkáját másra pakolja. Akár vakság, akár bunkóság és tiszteletlenség, ne csinálja ezt. Én aztán nem nevelgetnék senkit, legyen alapból normális. Az én részem megvan, én aztán nem dolgozok másnak olyat, amit magamnak se szívesen. Nagyon erős a szimmetriaérzékem e téren. Ha nem dolgozom, akkor se csinálom az egészet (a házimunka többségét azért igen), mert az nekem túl sok és megöl. Ezt a párom maradéktalanul meg is érti. A házhoz hozott pénznek a világon semmi köze nincs ehhez. De ez már nem annyira tartozik ide, speciális eset.

Nekem épp elég, amikor a világban tapasztalok ferde logikát, a saját házamban békét és egyenrangúságot akarok (ami nem könnyű, mert más a személyiségünk, én elég határozott és kritikus tudok lenni, plusz szenvedélyes típus vagyok, de azért igyekszem).

Mondjuk azért 5 évig gyesen kissé durván a semmittevést súrolja, főleg ha közben anyagi gondjaitok voltak...

Persze miután visszamentél munkába jogos, hogy ismét osszátok el a feladatokat, de 5 év alatt nyilván hozzászokott, hogy nem kell.