Hosszú egyedüllét után okozott nektek nehézséget, hogy ismét párkapcsolatban éljetek? Hogyan oldottátok meg?

Közel 3 éve nem volt párkapcsolatom, és attól félek, hogy túlságosan megszoktam az egyedüllétet, hogy azt csinálok, ami éppen eszembe jut, és senkire sem kell tekintettel lennem. Most van barátom, szeretem, és egyszerűen nem értem magam. Sokszor, mikor nálam van, alig várom, hogy elmenjen, és végre azt csinálhassak, amit én akarok. Aztán egy óra múlva már sajnálom, hogy nem marasztaltam, de már későn. Tudom, hogy legtöbbször segítő szándékkal teszi, de nagyon idegesít, mikor tanácsot ad, vagy másképpen akar megoldani valamit, mint ahogy én szoktam. Tudom, hogy logikus az is, amit ő mond, mégis azt érzem, hogy szükségtelenül belebeszél a dolgomba. Vajon ez el fog múlni?