Szerintetek ma miért éri meg párkapcsolatban élni egyedüllét helyett? Mik azok a tényezők, ami miatt a mai világban az emberek inkább a párkapcsolatot választják az egyedül élés helyett? Nagyon kíváncsi vagyok a válaszaitokra, gondolataitokra!

Erre én is kíváncsi vagyok. Körülöttem rengeteg kiégett, unalmas, elromlott párkapcsolatot látok, ahol a párok vagy veszekednek, vagy egymáshoz sem szólnak, csak élnek egymással párhuzamosan, mint a zombik.

Az nyilvánvaló, ha találkozol olyannal, akibe beleszeretsz, és szerelmes vagy, akkor a párkapcsolatba egyértelműen belemész. Bár körülöttem ez a legritkább, hogy szeretet-szerelem miatt vannak együtt az emberek.

Szerintem a fiatalok a szex miatt meg az újdonság miatt vannak párkapcsolatban, izgi a másik ember stb. Meg hogy ne legyenek egyedül, mert a haveroknak is van csaja/pasija.

A felnőtt férfiak a "biztosított" szex miatt keresnek párkapcsolatot - sokszor nem szeretik a párjukat, ahogy a nők se. A nők inkább a biztonság illúziója miatt keresnek párkapcsolatot, a visszaigazolás miatt.

Egyébként általában véve elmondható a legtöbb emberről, hogy nem tud egyedül lenni. Tehát nem tud magával egyedül, elégedetten, boldogan élni, ezért az emberek többsége hajszolja a párkapcsolatot, mert inkább vannak benne valami szar alakkal, mint hogy egyedül kelljen szenvedniük. Szerintem ez az oka annak, hogy a legtöbb ember szar párkapcsolatban él, mert az egyedüllét elől menekülnek bele minden szar emberrel a kapcsolatokba. Ezt mutatja a 80% válási statisztika is.

Az első válaszoló vagyok:)

A saját élményem ezzel kapcsolatban az, hogy fiatal koromtól kezdve sokat voltam egyedül, és ezért lehet az, hogy én nem menekülök bele párkapcsolatokba. Én nagyon jól érzem magamat egyedül is, és nyilván csak akkor fogok párkapcsolatba lépni, ha úgy érzem a másik emberrel legalább olyan jó, vagy még jobb mint egyedül. De mivel egyedül annyira jól érzem magam, ez egy nehéz kihívás, mert úgy érzem a legtöbb ember engem "lehúz". Szóval elég szabad életet élek, és ehhez képest a legtöbb ember bekorlátozna stb., és nekem pedig ahhoz nincs kedvem, hogy egy mondvacsinált "párkapcsolat" miatt meg legyek kötve, felelősségem legyen stb.

Tehát én nekem többnyire ezért nem éri meg párkapcsolatba bele menni.

Én is hasonlóan nagyon jól érzem magam egyedül , mindig feltalálom magam .

Talán ezért is van az hogy sose hajkurásztam a nőket , bár ami adódott azt mindig megragadtam :) .

Most szerencsére találtam egy olyan társat akivel mindig jobban érzem magam , mintha egyedül lennék .

Ja , és hagyja , hogy 1-1 órát számitógépezzek akkor is ha épp velem van :) . Ez sok csajnál rossz pont , hogy ilyenkor egy 10 perc után elkezdtek unatkozni és ha unatkoztak akkor meg engem "baszogattak" , pedig kell a magány is néha .

Egyébként ez a fő (sztem) , hogy ne csak a szerelmet keresd , hanem egy nagyon jó barátot és társat .

Szerintem ez nagyon múlik azon is, hogy melyik korban vagyunk...elsősorban azt mondanám hogy a magyán elkerülése végett választanak sokan kapcsolatot. ezek nem túl tartósak. A másik ami ide vezethet a valakihez tartozás, az állandóságg biztonsága. ez erősebb kötelék, de még mindig nem az optimális. Az optmiláis természetesen az, ha valaki nem a kapcsolatot magát keresi és szereti, hanem ez adott emberhez, a párjához kötődik, és azért akar kapcsolatot mert vele akar lenni.

Ezen felül tényleg korhoz kötött... Serdülő és ifjúkorban szerepet játszik az identitáskeresésben, a hovatartozásban, a beilleszkedésben. Itt jellemzőbb az általános nagy elvakító szerelem. Rá lehet kenni a társadalmi elvárásokra is. Kicsit később, ifjú felnőttkorban már komolyabbra fordulnak ezek a dolgok, és bár még nem családalapítás kora ez, de már annak az előkészítése. (persze itt is végig érvényesek amiket általában leírtam...) Aztán felnőttkor, családalapítás, optimális esetben azzal a partnerrel akit szeretsz. Okai lehetnek maga a szeretet, a cslaádi háttér nyújtása önmagunknak és a gyerekeknek, anyagi biztonság, saját otthon kiépítése, megszokás.

Egyébként szerintem körülbelül társadalmi elvárás már a kapcsolat...Ha megnézed aki egyedül van, az társat keres. Az emberek nemtudnak már külön élni, vagy nem akarnak. Egyszerűen azt gondolják hogy az egyedüllét csak egy tmeneti időszak két pasi/csaj között, és kézzellábbal próbálják megtalálni a következőt.

Úgy van, ahogy az utolsó mondja.

Illetve azzal kiegészíteném, hogy mivel a legtöbben tényleg nem a másik ember szerelme és szeretete miatt mennek bele a kapcsolatban, hanem pusztán a saját egyedüllétükből való menekülés és a társadalmi nyomás miatt, az nem feltétlenül tart rövid ideig, hanem sokszor eltart hosszú ideig, és rendkívül rossz és kiüresedett lesz. És éppen ezt támasztja alá a borzasztó magas válási statisztika is, a rengeteg családon belüli bántalmazás stb.

Tapasztalataim szerint azok sikeresek a párkapcsolatokban, akik egyedülállóan is boldogok, és a saját elégedettségi szintjükön lévőkkel mennek bele párkapcsolatba, főleg a szerelem és szeretet miatt. Nem nehéz látni, hogy miért ezek a sikeres házasságok / kapcsolatok.

ma 09:31: Nem akarlak megbántani, előre is elnézést kérek. Eddig mind komoly hangcételű és igaz HSZ-ek íródtak. De a tiéden meglátszi, ohgy lány/nő írta (elnézést).

A párkapcsoaltok döntő többségében nem is volt soha szerelem. Maximum belemagyarázták. Ez megy már 5-10 éve. Van a fellángolás (ezt sokan szerelemnek minősítik, holott nem igaz), aztán kész. Egy felnőtt embernél meg nincs rózsaszín köd és sokan emiatt megijednek, hogy nem tudnak szerelmesek lenni. Holott de képesek, csak úgy, mint egy felnőtt ember és nem úgy, mint egy tini.

ennek semmi köze ahoz hogy 9:31-es nő...

én is nő vagyok, mégis hasznos igaz hsz-nek minősítetted a hozzászólásom. Az igazh ogy a nők hajlamosabbak rá hogy higyjenek az igazi mindent elsöprő szerelemben, de nem kizárólagos, és nem minden nő. Ez személyiségfüggő, nem pedig enmfüggő.