Ha lenne rá lehetőséged, szívesen lennél háztartásbeli?

Szívesen lennék háztartásbeli. Tanulnék, sportolnék (járok úszni, de nyugodtabb lenne, ha nem kellene mindig rohannom, hanem kénylemesen, tengernyi idővel rendelkeznék).Új hobbim is lenne ezek mellett.

Sajnos viszont jelenleg, gyereket vállalni sem tudnék (pedig szeretnénk), mert sokkal piacképesebb állásom van, mint a páromnak és míg ő csak idénymunkákat kap, nekem "bebetonozott" fix munkahelyem van (nem árulom el mi, nem akarok másnak ötletet adni).

A lényeg, hogy én vagyok a családfenntartó és van jópár hasonló cipőben járó nőtársam (akik pl. nem a 3560. szabadbölcsésznek tanultak, vagy médiaszakosak voltak).

Én momentán az vagyok. Megszűnt a munkahelyem, lejárt a gyes, kibéreltük a szomszéd üres telket, egy részét leválasztottam tyúknak, kacsának, a nagyobbik részben már sorolnak a zöldségek, gyümölcsfa eleve volt benne. Többet dolgozom, mint bármikor, egyelőre élvezem.

(pedagógus)

115-ös: Fogd már fel, hogy az én meg mindenki más adójából tartjuk el az inaktívakat is! Én ezért szűnteteném meg ezt az úri módot, hogy valaki tökéletesen alkalmas arra, hogy dolgozzon, mégsem teszi ezt. Ezért vonnak le az én adómból annyit amennyit, és nem kevesebbet, mert ti vagytok a rendszer potyautasai.

Na meg szoc.munkás szak, hogy ne röhögjek... Éb bármikor lehetek szoc.munkás, de te sose fogsz olyan szakot végezni, mint én.

előző, a htb-nek a férje ad enni az igaz, de ennyiben kábé ki is merül a dolog. A gyerekei taníttatását, az ő és gyerekei eü ellátását a többi adófizető fedezi. A nem dolgozó emberek helyett is mi fizetjük az autópályákat, az utak javíttatását, a hivatalnokokat, a parlamenti képviselőket, a nem önfenntartó vállalatok, mint a bkv, a volán állami támogatását is mi finanszírozzuk, satöbbi satöbbi. a szoc munkások fizetését is mi adjuk például, nem a htb-k.

Ha soha nem mennének orvoshoz, a gyerekeik nem tanulnának, soha nem mennének sehova, nem használnák az utakat, a tömegközlekedést, akkor talán azt mondanám, hogy rendben van, nem tartoznak semmivel a többi adófizető felé. de így...

123, az általad olyannyira röhejesnek vélt tanulmányaimnak köszönhetően kicsit talán több rálátásom van arra, hogy az inaktívakat "miből tartják el". De amúgy most az hogy került elő, hogy amit én tanultam, az szar, amit meg te, az a világ legnagyobb királysága, amire én sose lennék képes? Miért is nem? Arra még nem gondoltál, hogy azért tanultam azt, amit, mert nemes egyszerűséggel ez érdekelt? Ezen a területen szerettem volna dolgozni, más kérdés, hogy jelenleg ez nem így van, de ha holnap kapnék egy olyan ajánlatot, hogy dolgozzak a szakmámnak olyan területén, ahol nagyon szeretnék, akkor gondolkodás nélkül váltanék. Ha számodra ez röhejes, az a te bajod. Nekem ugyanolyan értékes akár a könyvtáros, akár a pénztáros, akár az orvos munkája, ha az illető valóban a legjobb tudása szerint végzi azt, amit csinál. Nem tudom, benned hogyan alakult ki az, hogy ilyen szinten kasztokban gondolkodsz, de szerencsére azért azt tapasztalom, hogy az emberek többsége (legalább is akikkel én kapcsolatba kerülök) messze nem ezt a hozzáállást képviseli.

De ha már a szerinted "feleslegesen" elvégzett felsőoktatási képzéseket emlegeted, engedj meg egy kérdést: mit gondolsz, ott, ahol az egyik fél keres annyit, hogy a másiknak ne kelljen dolgoznia, ott nem fizetnek annyi adót, illetve nem vásárolnak annyit, amennyinek már az áfája sem elhanyagolható, ami által igen hamar megtérül az állambácsi számára az inaktív fél tanulmányainak költsége? A másik: tudvalevőleg a háztartásbeli nők körében az egyik legmagasabb az elszegényedés kockázata, amit viszont jelentősen csökkent a minél magasabb iskolai végzettség. Azaz, aki korábban a házas/élettársa keresetéből élt (és még véletlenül sem a te adódból), az később, ha valami okból kifolyólag arra kényszerül, hogy saját bevételből finanszírozza a további életét, sokkal nagyobb eséllyel lesz erre képes akkor, ha magasabb az iskolai végzettsége, tehát kisebb rá az esély, hogy segélyezési típusú ellátást kell majd igénybe vennie a mindennapi élete fenntartásához.

Természetesen előfordulhat, hogy erre sosem lesz szüksége, és akkor - a te szavaiddal élve - "feleslegesen" szerzett diplomát, de bőven benne van a pakliban, hogy egyszer mégiscsak szüksége lesz a végzettségére. Ezt a tényezőt leszámítva talán még igazad is lenne abban, hogy nem kellene annak állami finanszírozásban tanulnia, aki valójában nem szándékozik majd dolgozni, de Magyarországon nagyon nem jellemző az, hogy már eleve ilyen tervekkel és pláne előre adott lehetőséggel jelentkezik valaki a felsőoktatásba. Az esetek döntő többségében csak később alakul úgy, hogy már megteheti valaki, hogy ne végezzen fizetett munkát, addig viszont ugyanúgy dolgozik, mint bárki más.

És még valami: aki valóban háztartásbeli, tehát nem kényszerből, munkahely hiányában van otthon, és nem is azért, mert még éppen kicsik a gyerekei, nos, az igen gyakran mégiscsak dolgozik valamilyen formában, például önkéntesként, ahol könnyen megeshet, hogy éppen a "fölöslegesen" megszerzett tudását is hasznosítja, mindezt teljesen ingyen. Csak hogy a saját példámból induljak ki, ha nem kellene pénzért dolgoznom, vígan vállalhatnék olyan munkát (akár csak napi pár órában is), ami teljes mértékben megfelelne a végzettségemnek, és társadalmi szempontból is hasznos lenne, csak éppen plusz egy dolgozót már nem tudnának megfizetni.

"Lehetőség alatt azt értem, hogy anyagilag nem lennél rászorulva, hogy dolgozz, mindegy, hogy milyen okból."

De egyáltalán nem mindegy, hogy honnan is származik a gazdagság...!

Ha lottó ötösből, akkor még azt mondom oké, nem lesz lelkiismeretfurdalásom, ha nem dolgozom, csak otthon vagyok illetve élek és szórakozok, meg csak a családdal törődök.

Na de ha azt a vagyont mondjuk az őseimtől örököltem, akkor már nem tudnám megtenni, hogy azt csak feléljem és én ne dolgozzak. Ha ők, az őseim keményen megdolgoztak, félretettek... Akkor nekem azt (azt a földet, házat, egyéb értéket) nem eladni és a pénzen lébecolnom kell, hanem megőrizni ahhoz csak vésztartalékként hozzányúlni, ha már nincs más és munkám sincs...

És ha jól kereső pasi lenne a pénzforrás, akkor kb ugyanúgy lennék, mintha az őseimtől örökölnék. Ha látnám, hogy az esze vagy szorgalma (és a szerencséje, hogy van jó munkája) révén szerzi a pénzt, akkor nem tudnék csak úgy ingyenélni... Ehhez pofa kell. Rövidebb időkre, mint a gyereknevelés igen, mert az egy közös cél, és ha nem önszántamból nincs munkám, akkor örülnék a segítségnek, mert magam is segítenék a páromnak, ha nincs munkája, illetve mivel nőként nehezebb munkát szerezni és olyan bért meg pláne nehéz szerezni, amit férfiak megkapnak, szóval oké, ha többet ad bele a férfi a közösbe. De hogy életem végéig eltartson és én nem teszek semmit, úgy nem... Úgy igen, ha otthon tudok olyat csinálni állandó, ami hasznos, amiből pénz származhat, vagy pedig pénzt spórolunk vele.

"De azt nem értem, hogy minek járnak az egyetemre azok, akik úgyis otthon fogják végezni. A HTB-séghez nem kell egyetemi végzettség."

Minek néz valaki madarakról szóló természetfilmet, úgysem lesz ornitológus?!

Minek olvas valaki politikai cikkeket, úgysem lesz politológus?!

Minek figyeli a csillagászati híreket, úgysem csillagász?!

és egy csomó minek?!!

Sosem értettem miért gondolkodnak ilyen beszűkölten az emberek. Egyetemre, vagy tanfolyamokra nem csak azért járhat valaki, mert mindenképpen azon a területen szeretne elhelyezkedni... Puszta érdeklődés... Ha valaki megteheti, hogy befizeti magát egyetemre vagy ilyen-olyan tanfolyamra, csak mert érdekli a téma hobbiból, az miért baj???

Oké, a fogorvosi, orvosi pálya jellemzően nem az a pálya... Szóval azt nem jellemző, hogy csak érdeklődésből végzi valaki el, de tudja, hogy nem szeretne orvos lenni. mert az ahhoz túl nagy falat. De ha mégis, az se lenne baj.

Én is tanultam valamit, amit hol tudok használni a munkám során, hol nem. De ha egyáltalán nem vettem volna hasznát, akkor sem bánnám, hogy elvégeztem. Imádtam előadásokra bejárni. Egy felsőfokú intézmény már egészen más, mint a kisiskola vagy a középiskola. Felsőfokú intézményekben szuper előadásokat lehet hallgatni, az ember több lesz azáltal, nagyon sok ismeretet lehet összeszedni, ami által az élethez is máshogy áll az ember, és a még a háztartásbeli teendőket is teljesen más felfogással teszi...

Az első munkahelyem mellett beiratkoztam egy egyetem szombati tanfolyamára, egyrészt mert hiányoztak az előadások, másrészt mert érdekelt az a bizonyos téma, amiről az tanfolyam szólt. És tudtam, hogy én magam sosem szeretném aként dolgozni, amire majd az ott szerzett papír jogosít. Csak érdekelt valami, amit tudtam, hogy internetről vagy könyvekből nem fogok megtudni...

Azt katasztrófának tartom, ha valaki amellett, hogy háztartásbeli akar lenni, tényleg semmi más nem érdekli, és semmiféle végzettsége nincs. Az olyan ember tényleg befásul egy idő után, és egyunalmas alak lesz. De aki érdeklődő, tanult vagy szeret tanulni, tájékozódni, az sose fog unatkozni és eltunyulni, még ha élete végéig otthon van, akkor sem.

" De amúgy most az hogy került elő, hogy amit én tanultam, az szar, amit meg te, az a világ legnagyobb királysága, amire én sose lennék képes? "

ezt barátom, te hoztad fel, én csak a saját végzettségemet említettem meg, te dobálóztál vele, hogy Te mennyire fas-za vagy. Én már csak erre reagáltam. De komolyan, nem állok le veled. Majd ha a hatalmas tudásoddal megtanulsz értelmezni