Ha lenne rá lehetőséged, szívesen lennél háztartásbeli?

pont a napokban beszélgettünk erről a barátommal. ő azt mondta hogy ha nő lenne biztos tökre szeretne háztartásbeli lenni, meg megértené ha én szeretnék, meg hogy ha lesz gyerekünk szeretne vele ő menni gyedre... na ezt viszont én nem szeretném.

én személy szerint nem szeretnék háztartásbeli lenni, mert gyerekkorom óta bennem van, hogy szeretnék valamit letenni az asztalra, ami miatt "emlékezni fognak rám". persze nem úgy hogy utcát nevezzenek el rólam, de mondjuk évek múltán is hivatkozzanak majd a kutatásaimra vagy ilyesmi. vagy a másik álmom a zene, ha ezzel érnék el sikereket, annak is örülnék. de itthon ülni nem tudnék. szerintem hogyha gyesen/gyeden leszek, akkor is szeretném majd képezni magam, zenével foglalkozni, a babát is minél változatosabb és mozgalmasabb életbe belevinni.

21L, egyetemi hallgató

Én nagyon szívesen! Végre lenne időm mindenre. (Jelenleg a munkahelyem minden energiámat/időmet elveszi- hétvégente- ünnepekkor is meló, túlórahegyek kompenzáció nélkül, minimálbér stb.) Ha otthon lennék végre ismét alkothatnék, az ezer éve betervezett kiállításaimat megrendezhetném- nem tétlenkednék az biztos.

Főiskola, művelődésszervező/média szak- közművelődési asszisztens

71%-os, neked mégis mi a jó franc bajod van? Elmondtad a véleményed, kész, mindenki felfogta, minek ezt tovább ragozni? Az, hogy valaki nem dolgozik, mert anélkül is megélnek, neked személy szerint miért fáj? Neked attól rosszabb lesz?

Én is tanultam, államin (szociális munkás vagyok szintén), de nem a szakmámban dolgozom. Ez is baj? Szerettem volna a szakmámban dolgozni, remélem egyszer fogok is, de máshol kaptam állást, amit örömmel elfogadtam, és jól is érzem magam ott. Viszont ettől függetlenül jelenleg úgy vagyok vele, hogy szívesen maradnék otthon is, ha nem is egész életemre, de kipróbálnám magam ebben a szerepben is, de mondjuk, mint írtam, leginkább úgy, hogy azért dolgoznék, de olyat, ami otthonról végezhető, vagy legalább részben otthonról.