Te mit tennél egy ilyen helyzetben?

3-as vagyok

Kérdező, úgy látom Te a racionálisak táborát erősíted. Oké, elhisszük, h szereted, és jó ember vagy, de ha racionalista vagy, nyilván lépni fogsz elfele, és néhány átsírt éjszaka után, könnyebb életet választasz. Tedd, ha így érzed, senki nem fog megkövezni érte.

Hagyd el...ha már ez a gondolat megfogant benned akkor nem is szereted tiszta szívedből. Pedig tudod az esküt nem? Egészségben- betegségben...

Am ezt meg csak te állítod h 100%, nagy az esély de nem 100. Amúgy meg honnan tudod h nem te halsz meg előbb? Már bocsi de téged is elüthet a busz...hagyd el jobb lesz neki nélküled.

Szerintem erre a bonyolult kérdésre ne itt várd a választ, ebbe amúgy is csak az tudja beleélni magát igazán, akinek van ilyen betegségben szenvedő ember a környezetében, és tudja miről is van szó.

Most lehet durván fog hangzani amit írok, de én valószínűleg nekilátnék a közös életnek, és ha néhány év után úgy érzed, nem bírod, akkor is meg lehet próbálni azt a megoldást, hogy intézetben ápolják.

Most nagyon csúnya dolgokat tudnék mondani rád...

Sztem hagyd el, de egyre kérlek így ismeretlenül, emg ne mond neki, hogy atúl magas alzheimer kockázata miatt...

Azért mert te ennyire nem szereted, és...nah mindegy, azért őt nem kell tönkretenned !

Amúgy az első a válaszát gunyorosnak szánta..egyet értek vele, mármit azzal amiért írta..(mielőtt azt mondod, hogy nemmismerem a betegséget, közlöm, hogy van a családban, sajnos előrehaladott állapotban)

Azért hagyd el, hogy találjon egy olyan társat, aki esetleg nem hagyná ela bajban, mert te megtennéd, ha már most amikor csak lehetséges opcióként merük fel gy reagálsz..

Aztán valószínűleg lesz nagy koppanás, mert 80 évesen is jobb memőriája lesz mint neked:):):)

Mennyi szent van ebben az országban, aki szerelemből házasodik, és bátran szembenézve a problémákkal kitart a végsőkig. Biztosan optikai csalódás a válások száma. Ne legyetek már ennyire képmutatóak, főleg akinek tényleg fogalma sincs erről a betegségről.

Kérdező, nagyon nehéz ügy. Az érzelmekre szükség van, a hűségre is szükség van, de talán nem véletlen, hogy a fejünk van feljebb. Én nem is azt találom a legveszélyesebbnek ebben a helyzetben, hogy TE ott maradsz egy 40 éves Alzheimer-beteggel, hanem azt, hogy beteg gyereketek születik. Van-e joga valakinek egy genetikailag nagyban meghatározott, igen súlyos betegséget - annak teljes tudatában - tovább örökíteni?

A következőt tenném: elmennék egy genetikushoz tanácsadásra, és őt kérdezném meg arról, hogy ezen információk birtokában kb. mennyi esélye van, hogy a párodnál megjelenik a betegség, és hogy a leendő gyerekekkel mi a helyzet. A válasz alapján lehet dönteni, és ettől nem vagy rossz ember. Helye van az életben az önfeláldozásnak, a hűségnek és a hősiességnek, de ha már előagyat is kaptál a természettől, akkor használd.

Hagyd el. Te is ezt akarod, ordít a soraidból, csak megerősítésre vágysz, hogy ne érezd magadat annyira szar embernek. Az ember sose tudhatja mi vár rá, a hót egészségesnek hitt párod is kaphat következő héten még nagyon fiatalon is egy agyvérzést (volt ilyen ismerős, még 30 se volt), vagy rákot, nyomorékká teheti egy közlekedési baleset, ahogy ez veled is előfordulhat. Születhet beteg gyereketek is, senki se tudhatja, mit dob neki a gép. Az is lehet, hogy ő lesz a kivétel, és 90 évesen hal meg, mert leesik a körtefáról és kitöri a nyakát.

De amikor tudva kell szembenézni azzal, hogy mi vár rád viszonylag rövid időn belül, az megint más. Nem mindenki született Teréz anyának, ezt is el kell fogadni. Ha te már ezen most dilemmázol, jobb, ha nem kezdesz bele, csak nyilván szorult beléd némi erkölcsi tartás is, hogy emiatt nem illik otthagyni a másikat, ha szereted. Zárójelben jegyzem meg, hogy ennek hamarabb ki kellett volna derülni, hogy ilyen nagy a megbetegedés lehetősége, és az ő szájából, nem egy véletlen családi beszélgetésből. Ez kb olyan - legalábbis szerintem-, hogy ha a nő tudja, hogy ezerféle gondja van, ami meddőséget okoz, vagy megnehezíti a gyermekáldást, akkor idejekorán feltárja ezt azzal, akivel olyan komolyra fordul a dolog, hogy közös életet és gyerekeket terveznek, hogy tudja, mire számítson, és ne a házasság x. évben érje meglepetésként.