Te mit tennél ebben a helyzetben?
Tegnap a párom ivott, elkezdtünk beszélgetni, és kifejtette, hogy mennyire rossz, hogy neki én vagyok az első, és őt ez nagyon zavarja és egyre inkább úgy érzi, hogy neki kalandoznia kéne. Kifejtette, hogy mostanában ragadnak rá a nők, megnőtt az önbizalma és amellett, hogy nagyon szeret és én vagyok neki az igazi, találhatna szebb nőt is (eddig azt hittem egy szinten vagyunk külső terén, ezért fájta a dolog). Ez a tapasztalat hiány probléma már máskor is felmerült, de akkor azt mondta, zavarja, hogy nekem több párkapcsolatom is volt, de nem akar mással lenni, mert elég neki az amit velem kipróbálhat. Szerinte az utóbbi időben el is hidegültünk.
Én nem így éreztem. Több mint öt éve együtt vagyunk és elmúltunk 25 évesek.
Lehetőségem lenne egy fél éves külföldi munkára, jó előrelépési lehetőség lenne, de vissza akartam utasítani, mert ő nem tudna velem jönni. Tegnap felajánlottam, hogy elfogadom és ami fél évig történik, az meg nem történtnek tekintjük. Erre azt mondta ő nem akar nélkülem lenni.
Nem tudom, hogy kéne reagálnom, mennyire kéne komolyan vennem amit részegen mondott.
Nem akar nélkülem lenni, nem akar megcsalni, de kalandozni akar. Akkor most mit akar? (erre nem tudott válaszolni)
Végül összevesztünk (én voltam a meg nemértő, akinek hiába önti ki az ember a szívét) ő elment és 2 óra múlva úgy jött haza, hogy alig állt a lábán.
Egyébként kedves, felelősségteljes, normális ember.
Egy részeg embernél nincs őszintébb :) Egyértelműen úgy érzi, hogy kimarad valamiből. Ezzel kapcsolatban elmesélnék valamit. Nővérem és a párja 9 évet voltak együtt, 16 éves koruktól kezdve. Elsők voltak egymásnak mindenben, de jól megvoltak, mondom, 9 évet. Össze is költöztek, az eljegyzés is megvolt, majd rá fél évre a srác kijelentette, hogy csajozni akar. ÉS otthagyta a nővéremet. Lelépett. Majd pár hónap múlva megjelent és a "küszöbön sírt", hogy fogadja vissza, mert neki ő az élete. Nővérem vissza is fogadta, mert akkor még szerette, viszont ez idő alatt az ő életében is megjelent egy férfi, akinek köszönhetően felnyílt a szeme és végül néhány hónap után ő hagyta ott az egykori vőlegényét.
Szóval van ilyen, a férfiaknál nem is ritkán, hogy úgy érzik többek lennének attól, ha csajoznának. Igazából nem tudok mit tanácsolni, de az egészen biztos, hogy engem megrendítene, ha az én párom ilyeneket mondana.
Én is padlót fogtam, de én mondom mindig, hogy legyen őszinte. 17 évesen én is éreztem úgy, hogy más lenne, ha nem lennék párkapcsolatban, mert megnéztek a srácok az utcán, elkérték a számomat az edzésen stb. (tudom mit érez most) az akkor barátommal szakítottunk, nem emiatt, és tudom, hogy utána nem változott semmi, ültem otthon és nem pasiztam. Tudom, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb, aki kapcsolatban van ki vágyik, aki nem az kapcsolatot szeretne. De ő ezt nem látja, mert kimaradt az életéből ez a tapasztalat.
Azért ajánlottam föl a félévet, mert még nincs gyerekünk, inkább most menjünk szét, ha úgy alakul, ne később. Tudom, hogy hány embernek marad ott ez a motoszkáló érzés a fejében idősebb korára és amikorra már tényleg kihűl egy kapcsolat, könnyebb a megcsalás. Ne 40-50 évesen, vagy amikor kisgyerekünk van tegye meg, hanem most, ha már így kell lennie. Most szabadon eldönthetem, hogy el tudom-e fogadni, mert csak az én életemért felelek.
Tulajdonképpen nem tudom, mit vártatok. Teljesen természetes, hogy így érez a párod. Egy nőnek sem jó, ha egész életében csak egy férfival volt, hát még ugyanez egy férfinek.
Az, hogy megengeded, hogy fél évig azt csináljon, amit akar, nem megoldás. Vagy te komolyan úgy tudnál viszonyulni ezután, mint eddig? Kicsit sem bökné a csőröd? Dehogynem bökné, aztán minden apróbb vita során még jól a fejéhez is vágnád. Ami nem baj, ez is tök természetes.
Én ezen a ponton szépen elengedném. Megunta a banánt, várható volt. Ha vele maradsz, előbb-utóbb úgyis megcsal, vagy te őt.
Aztán ha valóban ő neked az igazi, a sors elintézi, hogy pár év múlva, ha már mindketten készen álltok egymásra, újra összejöjjetek.
De szünetet tartani, elengedni dugni, vele maradni, ostobaság lenne.
A környezetemben is előfordult már ilyen szitu, sőt velem is, ő a 30. szülinapja előtt érezte úgy, hogy még nem élt eleget). Sokat számít az emberek érzelmi fejlettsége (a leírásdból például eléggé úgy tűnik, te jól látod a dolgokat), a kapcsolat milyensége, hosszúsága.
Én elengedtem, menjen, éljen, de nem fogadtam vissza, mikor 10 hónap után felhívott mintha mi sem történt volna. Azóta azt terjeszti rólam, kegyetlen vagyok, mert nem bocsájtok meg, pedig ő milyen őszinte, egyenes volt, nem csalt meg, hisz előbb dobott, mielőtt nőzni kezdett volna. Én mégis így érzem jól magam, nem bántam meg a döntésem.
Nem olvastam el a korábbi válaszokat... valahol hallottam egy olyat, hogy a részeg ember őszinte!
Ha nekem ilyeneket mondana a párom, akkor nagyon elgondolkodnék a szakításon.
Én tutira mennék külföldre, ez a lehetőség talán pont a legjobbkor jött neked.
Magyarul a te párod kacsingat már másfele, a fejében érlelődik a dolog....szerintem nem lesz hozzád hű!
Én nem tudnék nyugodtan úgy együtt lenni a párommal, hogy tudom, hogy azon agyal, hogy kalandozzon.
Szerintem el kell engedned őt, menjen, élje ki magát, így legalább neked lehetőséged lesz arra, hogy találj magadnak egy olyan társat, aki szívből szeret, és aki számára te leszel a legszebb nő!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!