Budapestről elköltöznétek egy kis erdélyi faluba?

Kedves 48-as!Köszönöm, hogy leírtad a te szemléletedet és sikersztoridat Erdéllyel kapcsolatban. Abban igazad van, hogy minden csak hozzáállás kérdése, viszont ahogy írtad ti itt sikeres vállalkozók voltatok, volt mit eladni. Én pedig minden vagyok csak éppen nem sikeres vállalkozó. Szépségiparban dolgozom és most is van pár óra "holt időm",mert nincs vendégem. Ha viszont eladom a garzonomat s mondjuk ne adj' Isten tényleg nem úgy alakulnak a dolgaink, akkor mi a fenét csinálunk? Tudom, hogy sok sikeres ember van falun (is)hiszen a férjem is ezzel érvvel, viszont a sikerig vezető úthoz pénz kell(alap tőke), idő a várakozásra míg beindul az adott terület és nem utolsó sorban türelem és lelkesedés. Lelkesedés akkor van ha tőke is van ami tud forogni. A sikertelenséggel pedig az embernek a kedve és a türelme is kezd elfogyni, de szerintem evvel mindenki tisztában van, hogy egy életet nem könnyű felépíteni, szinten tartani.Egyébként a házra visszatérve, írtad kedves 48-as hogy mikor a házat megvettétek minden pénzetek elfogyott és utána már 2 kezűleg dolgoztatok a férjeddel. Hidd el, ha mi is tudnánk venni készen egy házat, akkor én sem sopánkodnék és örömmel glettelnék meg elvállalnék "férfi" munkát a házon, ha tudom hogy az a miénk, költözhetünk és egy szép, civilizált,kulturált életet élhetünk. Viszont a nem létező házon nincs mit felújítani, szépítgetni stb.

Kedves 53-as,v.színű te vagy aki először 41-ként válaszolt. Ne haragudj, de attól hogy nincs sziklaszilárd anyagi helyzetem azért még nem kell lehordani és ócsárolni hogy milyen nő vagyok és a semmire vállalok gyereket. Ugyan ki vagy te, hogy bíráskodsz felettem?Nálam sokkal nagyobb nyomorban élő nők vállalnak gyermeket boldogan és boldoggá tudja őket tenni az anyaság.Mi ez a duma, hogy boldogtalan nő csak boldogtalan gyereket tud szülni?Vannak nők, akik el tudják képzelni az életüket gyermek nélkül és vannak akik nem.Ezért nem kell lenézni senkit, hiszen minden életében MÁS A FONTOSSÁGI SORREND.Ha neked összejött az életedben a karrier,diploma(k) jó munkahely,gyermekvállalás,biztos anyagi háttér, szuper férj és minden smakkol nálad/nálatok akkor én csak örülök a sikereidnek és eszembe nem jutna mondjuk egy teáltalad feltett kérdésre ilyen lenézően/lekezelően válaszolni. Attól, hogy egy embernek vannak "szerencsétlen/sikertelen" periódusai az életében az nem azt jelenti,hogy akkor azt az illetőt a sárga földig kell döngölni mondván egy szerencsétlen hülye balek aki van akkora barom, hogy még gyermeket is próbál vállalni.Ha mindenki arra várna, hogy jobb anyagi helyzetbe szüljön akkor kihalna az emberiség.Az tény, hogy valakinek összejön,de nem mindenkinek. Vannak emberek akik millió dologgal próbálkoznak és nem jön össze nekik semmi és ráment a pénzük, idegrendszerük, házasságuk stb. Viszont vannak akiknek bejönnek dolgok és minden jól alakul ahogy az a "nagy könyvben elő van írva". Lehet neked minden olyan gördülékenyül alakult az életedbe 53-as, viszont nem kell azért a másik embert leszólni.Nem szép dolog. A másik, hogy lehet egyszer fent lenni és lent lenni. Magas lóról nagyobbat lehet esni. Erre is van számtalan példa. Bocsánat,hogy ilyen hosszasan írtam le a véleményemet.

Kedves 59-es!Nagyon szeretem a férjemet, nyilván ezért is választottam őt.Az tény és való, hogy vannak dolgok amikből nem enged és ragaszkodik hozzá foggal körömmel, viszont rendesen dolgozik,főz, takarít, figyelmes és pl.nyáron bejártuk Erdély legszebb részeit. Igaz szűkösen élünk, de nincs hitelünk,nem dohányzunk,nem kávézunk s többnyire olyan programokat szervezünk amihez nem kell sok pénz vagy csak minimális pl. havonta 1x korcsolya, komolyzenei koncert, ingyenes koncert,biciklizés,séta de voltunk már néhányszor táncházban is ami pár 100 ft és 6-7 órás.Szóval a szerény körülményünk ellenére azért nem vagyunk teljesen besavanyodva csak éppen addig nyújtózkodunk ameddig a takarónk ér és nincsenek felesleges költekezéseink,hanem tudatosan osztjuk be a pénzünket.

Igen, én is ismerek olyan sikeres vállalkozót aki a nulláról kezdte és sokkal rosszabb körülményekkel indult mint én és mégis bejött neki. Jó helyen volt jó időben és valami olyasmibe vágott bele ami meg tudott maradni a piacon és hosszútávon passzív jövedelmet hoz.Aztán van ellenpélda is erre, hogy valaki tőkével indul, beinvesztál egy csomó pénzt, hisze benne, hajt és valahogy becsődöl előbb utóbb.Az én szakmám sajnos olyan hogy telített, nagy a konkurencia. Azért nem vagyok teljesen elkeseredve,vannak nálamnál rosszabb helyzetben lévők is.