Elköltöznétek, csak mert ez most trendi?
Anyukámmal éltem egy nagy családi házban. Férjhez mentem és nekem teljesen természetes volt, hogy itthon maradok, hiszen a háza pontra van téve, húszigetelt, központi fűtés, be van bútorozva, új konyha és fürdő van benne. A férjem is úgy látta, minek elmennünk albérletbe, ha itt van a ház és sak anyukám lakik benne.
Most annyira divat lett elköltözni,mindenki csodálkozott, hogy itthon maradtunk. Engem ez már irritál. Miért mentem volna elbérletbe, ha a házban csak anyukám van egyedül,külön konyhánk van, nem szólunk egymás életébe, itt a kert, amit művelni kell, ő már nem tudja, viszont nekünk nagyon jól jön amit a kertben megtermelünk, burgonya egész évben és egy csomó gyümölcs, stb.
A ház fele az én nevemen van, annó anáék elváltak és a anyai nagyszülőktől katuk a felét anya, a másik felét én...komolyan minek menjek el?
Én se értem miért mennél el? Szerintem maradj otthon, ilyen helyzetben én is maradnék.
Én elköltöztem, mert nem fértünk el. Anyukám, apukám, tesóm, néha az ő barátja is nálunk lakott, akkor én a párom és két gyerekünk van. Ez így együtt kicsit necces, nincs akkora házunk.
Ha nektek jó így, akkor ne menjetek.
De azt azért megjegyezném, hogy szó nincs arról, hogy "trendi". A legtöbb családban ilyen helyzetben komoly problémák jönnek elő. Mert a szülő már rég ott volt, úgy érzi, inkább az övé a ház, mint a gyereké, elvárja hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja.
Nekem a szüleim élnek a nagymamámmal közös portán. Gyerekkorom óta látom, mi van, és hát nem jó. A nagymamának határozott gyereknevelési elvei vannak, ami nem egyezik anyukáméval, és állítólag régebben gyakran dirigálta is. Később erről leszokott, csak megjegyzéseket tesz rendszeresen. A házat, ahol lakott, a szüleim átvették, ha feljön, mindig sóhajtozik, merthogy ő milyen szépen berendezte, hogy még a szőnyeg széle is harmonizáljon valamivel, a szüleim meg máshogy gondolkoznak.
Rendszeres súrlódások vannak, és ahogy öregszenek, a helyzet csak egyre rosszabb.
Régen azért volt más a helyzet, mert akkor a fiatalasszonynak kuss volt a neve, fel sem merült benne, hogy úgy éljen, ahogy ő szeretne, a férje szabta meg, a háztartást pedig az anyós. Azért ma ezt kevesen tűrik :)
Ilyen helyzetben kevesen költöznek el.
Még annyit, ha nincs testvéred vagy azzal meg vagytok egyezzve akkor ezzel semmi baj nincsen. A baj ott szokott kezdödni, hogy van testvér, aki szintén jogot formálna az ö részére (jogosan).
Egyetértek a többiekkel. A Te esetedben a legjobb döntésnek tűnik a maradás. Nem kell foglalkozni másokkal és a trenddel, még ha igaz is valami általánosan, a Te egyedi életedhez passzolhat más :)
Én azért költöztem el, mert 200km-re kaptam állást. Szeretem is, ha a konyha az enyém és senki sem szól be, mennyit takarítsak s ilyenek, de az Általad felvázolt esetben én is maradnék. Így gyakrabban is láthatod Édesanyádat, segíthettek egymásnak, ha kell, rengeteg előnye van, persze a beleszólós esetekben hátránya még több, de ahogy írtad, Ti nem vagytok olyanok. Nagyon helyes :)
Anya még dolgozik, tanár, délután is vannak órái, örülök ha egy picit segít a gyerekkel, amikor van rá ideje. Nem szólunk egymás életébe, örülünk, hogy vagyunk egymásnak.
Vannak nézeteltérések, de megoldódik :) úgy érzemmindenhol vannak.
A költségeket pedig arányosan elosztjuk,nem várom el anyától, hogy tartson minket,és ő sem vár el ilyesmit. Mindketten a férjemmel jól keresünk, megvan mindenünk, talűűn ezért is szegezik nekem akérdést miért nem lépünk. Nem érzem szükségesnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!