Ti elköltöznétek az én helyemben? És ha igen kihez, rokonok vagy barát?
4 hónap és betöltöm a 18-at. Én úgy gondolom a szüleim rendesen felneveltek: egy tisztelettudó, felelősségteljes lány lettem. A szüleim kapcsolata harmónikus, bár mostanában többet veszekednek, ez főként apa konoksága és sértődékenysége miatt van. Anya ilyenkor általában pityereg, apám meg le se sz*rja, én vigasztalom meg. A lényeg az, hogy amióta barátom van megromlott a szüleimmel a kapcsolatom. Több mint egy éve vagyok vele együtt, szeretjük egymást nagyon, szinte minden napot együtt töltenénk. A barátom kezdetben félénk volt és keveset is járt át hozzánk de nyár eleje óta heti rendszerességgel (heti 2-3) itt van, szeptember óta ez főként hétvégén van a suli miatt (fősulira jár és koleszos). A szüleimmel jól kijön, tisztelettudó, sokat beszél velük. De amint kiteszi a lábát anyukám megemlíti hogy jó-e, hogy ennyit együtt vagyunk, meg hogy tudja hogy szerelmes vagyok de ne rendeljek ez alá mindent. Szerinte elhanyagolom őket, de ez nem igaz, mivel hétköznap segítek neki szinte minden nap, apukámmal meg rengeteget beszélgetek. Szeptember óta a szüleim mindenbe belekötnek. Ha sokat tanulok, ha keveset tanulok, ha segítek, ha nem segítek.. szinte bármit amit csinálok az vagy nem egyezik az elvárásaikkal vagy nem elég jó. Ott szerettem volna aludni barátomnál, és rendes emberi módon kérdeztem meg, de kiakadtak, hogy nem illik illetve még túl fiatal vagyok ehhez. Szeptember óta egyre többet veszekszem velük főként az ott alvás miatt. Bármikor amikor belekezdünk egy ilyen vitába, mindig máshol lyukadunk ki, ma pl ott hogy én leszarom az ő érzéseiket, és hogy nem szeretem őket. Megromlott velük a viszonyom. Szeretem őket, de amikor elkezdek sírni a szobámban a viták után, egyre inkább azt érzem, hogy legjobb lenne ha elmennék itthonról.
Végzős vagyok, jeles tanuló vagyok, szóval reménykedem hogy felvesznek a pécsi egyetemre. Barátom is Pécsen tanul. Gondolkoztunk a közös albérletben, mert nagyon nem szereti a koleszt.Januárba kaptam munkát. Havi 40 ezer, otthoni munka, szóval a tanulás mellett tudom csinálni. A fizetés akadozása miatt nem tudtam venni egy új laptopot (elromlott még nyáron), szüleim vettek nekem egyet, és jelenleg még mindig azt törlesztem, így kezdőtőkém nincs jelenleg. Nyáron még pluszba valamit szeretnék dolgozni. Szerintetek várjam meg amíg leérettségizek és albérletbe költözünk, vagy már most menjek el egy rokonhoz, barátomhoz vagy barátnőmhöz? Rengeteget sírtam már a szüleim miatt, és legszívesebben elemenék itthonról, mert amint haza érek a suliból, rossz kedvem lesz....
Én nem mennék senki nyakára. Pláne nem bántanám meg a szüleimet azzal, hogy még egy relatíve idegennél is jobb, mint otthon.
Azt sem biztos, hogy nem volt igazuk abban, amit mondtak neked.
Végzős vagy, gyerek, önállótlan, azt hiszed, hogy ha külön élsz, akkor tiéd a világ. Ciki lesz majd, ha besülsz, és haza kell kuncsorognod magad.
Pedig ha érzelmileg zsarolnak, akkor igenis a sarkadra kéne állnod és tudatnod velük. Az érzelmi zsarolásnak pont ez a lényege, hogy a másik fél nem mer visszavágni, hogy nehogy megbátsa a zsaroló felet. És így nő ez egyre nagyobbra. Ha nem vágod el már az elején, akkor el fog hatalmasodni. Állj ki magadért, de azért persze finoman. Mégiscsak a szüleid, felneveltek, de valahogy értesd meg velük, hogy felnövőben vagy és bizony az élet rendje az, hogy kirepülj és ők kettesben maradnak. De ez nem jelenti azt, hogy nem fogod szeretni őket, csak azt, hogy a saját életedet fogod élni.
De komolyan mondom, állj ki magadért!
Ebből is látszik, hogy mennyire gyerek vagy; ahelyett, hogy a szüleiddel tisztáznád a dolgokat, inkább elmenekülsz.
Milyen lesz, ha majd dolgozol, és a főnököd b@sztat? Felmondasz? Na majd megtudod, mi a munkanélküliség...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!