Budapestről elköltöznétek egy kis erdélyi faluba?

az emlekekbol, a nosztalgiabol nem fog kenyer kerulni az asztalra. a ferjedet most a sikertelenseg frusztralja, valoszinuleg ugy van vele, hogy sz*rul elni a 'megszokott' kornyezeteben is tud, nem kell Magyarorszagon lennie.

abba viszont valoszinuleg nem gondol bele, hogy ez neked mit jelent (nyilvan mert nem is nagyon erdekli...), itthagyni mindent, allast, ismerosoket, baratokat. mivel korantsem arrol van szo, hogy a jobb elet remenyeben mennetek 'vissza', hanem pusztan az o gyerekes visszavagyodasa miatt, neki kell dontenie: te, vagy a falucska. en a helyedben inkabb ot sarkallnam arra, hogy ITT teremtsen maganak egzisztenciat.

Én biztos nem mennék így...

Ami meg azt illeti, mi lenne ha te ragaszkodnál ennyire a szülővárosodhoz?? Azt sem igazán értem, hogy mi az, hogy ha tudja akkor nem is vett volna el??

Én azt gondolom, hogy bármilyen kapcsolat csak úgy működik ha vannak kompromisszumok és nem csak "ultimátumok".

Soha nem ígértem volna olyat, hogy elmegyek vele Erdélybe.

Itt nem a "falura költözésről" van szó, falu van innen 30-50 km-re is, ahonnan vissza lehet járni Pestre dolgozni, vagy akár másik városba.

Erdély egy másik ország, egy másik világ, egy másik kultúra.

Egyelőre ha szerényen is, de megéltek. Ha felszámoltok mindent, nem lesz hova visszajönni.

Nagyon romantikus elképzelés, hogy ami gyerekkorában jó volt, most is ugyanolyan jó lesz, és nagyon romantikus gondolat, hogy mindenhova követed, de ez a való világ.

Nem tudom, hogy pontosan hogy hangzott el az a bizonyos kijelentés, de ha tényleg ezt mondtad, és a kompromisszumot csak gondoltad, akkor joggal mondhatja, hogy csúnyán átverted, és sajnos igaz van.

Őszintén? Szerintem teljesen mindegy, mit csinálsz, ha nem mész vele, azért váltok el, ha vele mész, azért, mert nyomorogni fogtok és állandóan visszavágysz Pestre.

Kérdés, hogy felrúgod-e egy próba kedvéért az eddigi életedet és kockáztatod, hogy esetleg a nulláról kell újrakezdened, ha visszajössz, vagy eleve nemet mondasz, és legalább a munkád megmarad.

Szerintem.

De persze tévedhetek is. Nagy kérdés, hogy mennyire tudsz beilleszkedni egy vadidegen környezetbe, és egy másik kultúrába. És hát sajnos ott a magyarokat nem is igazán szeretik (nem az erdélyiek természetesen).

Ülj le a férjeddel. Vegyél elő egy papírt és tollat. Írd le mennyi pénzetek van jelenleg. Mennyit kerestek.

Mennyi egy ház, amiben lakni szeretne. Mennyi azt felújítani, berendezni.

Mit fog ő dolgozni, te mit fogsz dolgozni, mennyit fogtok keresni.

A gyereketek hová jár majd iskolába.

És minden ilyen dolgot ami csak eszetekbe jut. Fel lehet sorolni a pozitívumokat is.

És döntsétek el együtt hogy hol jobb Nektek!

Én jelenleg külföldön élek, és nagyon szeretnék a párommal Magyarországra költözni egy kis faluba. Az egyetlen gondunk, hogy ha veszünk is házat, nem lesz munkánk és megélhetésünk. Szóval más is van kétségek közt, nem csak ti!

Mi is olyan helyen lakunk,ahol nincs vezetékes víz és csak a főút(200m-re) aszfaltos.Na,és aztán?Ezen kívül mindenünk megvan,ami faluban megvolt.

Vissza térve: én mennék,de megpróbálnám megbeszélni a férjemmel,hogy inkább egy városhoz közeli faluba költözzünk,illetve éljünk ott x ideig.Addig a lakást nem adnám el és meglátjuk.Tehát hagynék kapaszkodót azért.

Kalandnak jó lenne,az tuti,az meg,hogy tudnék-e ott életvitelszerűen élni,csak akkor derülne ki,ha ott vagyok(nekem fontos pl,hogy jár-e busz,közel van-e a megálló,város,ha baj van,hol lehet segítséget kérni stb) Nem az aszfalt hiánya lenne a probléma :-)

Meg lehet szokni, be lehet illeszkedni, szeretni is lehet.

De én bizony nem mennék senki után olyan helyre, ahol nem biztosított a megélhetésünk legalább alapszinten... ez őrültség, teljesen igazad van.