Miért tűnnek aranyosabbnak az erdélyi falusi rokonaim, mint az itteniek?

Erdélyben élnek, de olyan faluban ahol rendes fürdőszoba sincs. Kályhával/kemencével fűtenek, a vécé kint a kert hátsó végében tudjátok mire gondolok... :) A "fürdés" így néz ki: Elkerítenek egy tetős részt az udvarban odatesznek szőnyeget és nagy lavórt és kivisznek valami kályhát. Fogmosás is kint a kertben. Házi tyúkot és libát esznek, a tej, a hús, a tojás minden az udvaron terem! :D Éjjel ha valakinek pisilni kell, akkor a "konyhai edénybe", amit reggel kivisznek és elmosnak. Egy hónapja gyuladt be a kályhájuk, este, ha nem veszik észre reggelre füstmérgezést kap az egész család...

Kicsit falusiasan és félig románul beszél az öreg néne (ettől ő még magyar), de olyan kedvesség és boldogság árad belőle, hogy jó érzés a közelében lenni! Mindig mosolyog, soha nem panaszkodik és ápolt, üde az arca, pedig már elég öreg. De olyan az arcbőre, mint ami azoknál a népeknél figyelhető meg, akik a civilizációtól távol élnek, vagy nagyon egészségesen étkeznek (pl eszkimók, nomád népek, japánok), ezzel csak azt akarom mondani, hogy öreg kora ellenére szép bőre van! Ott él még neki az unokája egy 13 éves fiú, aki egy oltári jól néz ki, és ugyanúgy árad belőle az ápoltság és a kedvesség, és a szerénység.

Ilyet sajnos a városi rokonaimnál nem tapasztalok, pedig ők jobban élnek...