Depressziós vagyok. Szerintetek feleségül vesz így is valaki? Szerintem senki sem akar egy ekkora terhet magára vállalni egy egész életre.

Mi az amit megtettél azért hogy kilábalj ebből? Ne hivatkozz arra, hogy a gyógyszerek meg a fürdők meg a könyv nem segít. Azért, mert TE nem akarod, hogy segítsen.

Fetrengsz a földön, és csodálkozol, hogy mindenki beléd rúg és eltapos?! Talán fel kellene állni. És ez egyedül is menne, ha akarnád.

Nem ezt az oldalt kellene böngészned, hanem sütni-főzni valamit ebédre. Elmenni sétálni, gondolom nálatok is szép idő van. Javasolták, hogy gyere haza. Nem reagáltál rá.

Írt neked egy csomó ember, hogy segíteni akar, és csak leharapod a fejüket. Ne csodálkozz, hogy menekülnek tőled a pasik. Magadba kellene nézned, belenézni a tükörbe, és elbeszélgetni magaddal. Nem itt sajnáltatni magad.

Pff...

Szia! :-)

Ajánlom neked a thesecret.hu oldalt!

Az oldal magyar, regisztrálj, és írd le a gondjaidat, biztos fognak segíteni ott nagyon sokan!

Annak idején nekem is segítettek nagyon sokat és most már jól vagyok nagyon :-)

Hajrá! ;)

"lóf.szt tudolsó, én is voltam depressziós vagy 1 éven át, kaptam gyógyszert amit 2 hét után eldobtam."

Mivel a depresszióra ható gyógyszerek 3-4 hét után hatnak,és azokból is többfélét ki kell próbálni,többféle mennyiségben,mire megtalálják a jó gyógyszert... A súlyos depresszióból az "önerő" nem gyógyít ki,ez elég nagy tévhit.Kevésbé súlyosból ki lehet jönni,főleg az elsőből,de a második,harmadik depressziónál már általában csak a gyógyszer szokott segíteni.

Kedves Kérdező!

Először is a kérdésedre válaszolva... Igen, lehet hogy feleségül vesz így is valaki, de nem hinném, hogy ennyire előre kéne szaladni. Hadd fogalmazzak úgy, hogy elképzelhető hogy valaki beléd szeret, párkapcsolatod lesz. Azonban mint te is írtad ez egy lelki teher a párodnak is. A kérdés, hogy meddig képes egy férfi a te betegségeddel nap mint nap szembenézni. Sajnos, a statisztikák azt mutatják, hogy beteg házastárs esetén a nők azok akik inkább kitartanak férjük mellett, kevesebb az ilyen férfiben. Ez eléggé szomorú, de valahol ugyanakkor kicsit érthető is, mert egy beteg hozzátartozó mindig terhet ró a családjára.

Ajánlom Albert Györgyi könyveit, ha esetleg még nem olvastad volna.

A legfontosabb dolog szerintem a számodra (legalábbis jó lenne ha ez lenne), hogy meggyógyulj. Ehhez tudnod kell(ene) hogy pontosan mi áll a betegséged hátterében, és hogy ezen okot/okokat hogyan tudnád feldolgozni?

Ehhez olyan emberek kellenek körülötted, akik támogatnak. Enélkül nehéz, de semmi sem lehetetlen. Esetleg, barátok, szülők, testvérek... És nem utolsó sorban egy jó szakember. Attól függően hogy mennyire súlyos a problémád, pszichológus és/vagy pszichiáter segítségére lehet szükséged. Már egy nagy lépés a gyógyulás felé, ha képes vagy szakembertől segítséget kérni.

(Megértést, támogatást ne ezen az oldalon várj. Erre a társadalom még nincs felkészülve.)

Amúgy arra azért kiváncsi lettem volna, hogy hány éves vagy, fiú/lány, párkapcsolatban élsz-e illetve volt-e már párkapcsolatod. Csak azért, mert meglepett a kérdésed, persze, biztos meg van rá az okod. :-)

Én a jövőben elsősorban kitartást kívánok neked az élet minden területéhez! És bízom abban, hogy képes vagy segítséget kérni- és elfogadni, valamint mindenekfelett saját magadon segíteni- mert elsősorban Te magad vagy a kulcs a gyógyuláshoz vezető kapuhoz...

Ha van kedved, esetleg a jövőben írhatnál, hogy mi van veled. :-)

Fel a fejjel!