Depressziós vagyok. Szerintetek feleségül vesz így is valaki? Szerintem senki sem akar egy ekkora terhet magára vállalni egy egész életre.

Szerintem amíg sajnáltatod magad, és azon agyalsz, hogy ki fog így feleségül venni, addig nem fogsz előre lépni az ügyben. A depresszióból saját magad is ki tudsz kapaszkodni, csak akarnod kell. Te viszont láthatólag nem akarsz kilábalni belőle, mert kifogásokat gyártasz.

"Nem megyek pszichológushoz, mert a nyelv miatt nem lehet." "Nem iszok nonit, mert itt nem lehet kapni." "Egy hete nem keres a pasi, tehát egy szerencsétlenség vagyok."

"Már eleve kudar minden kapcsolat, amibe belekezdek."

Te nem veszed észre, hogy egyszerűen azért nem vagy képes változtatni, mert valamiféle bizarr örömöt lelsz abban, hogy pátyolgatod a depressziódat? Ezzel az erővel akár a homlokodra is tetováltathatnád, hogy "egy világ szerencsétlensége vagyok, inkább ne is szólj hozzám".

Te magad riasztod el a pasikat, pont azért, mert ilyen negatívan állsz hozzá. Szerinted melyik pasi marad egy olyan nővel, aki már az első randin azt zsolozsmázza, hogy "úgyis el fogsz hagyni, mert egy szerencsétlen ember vagyok"?

Segíts magadon, az Isten is megsegít... Sokáig én sem hittem el, hogy csak akarni kell a dolgokat, meg tenni értük, és valóra válnak. Te viszont láthatólag nem akarsz kimászni a depresszióból, nem akarod, hogy segítsenek (itt is letorkollod azokat, akik segítő szándékkal közelítenek feléd), mindenre kifogást találsz, mert nagyon is jól érzed magad a jelenlegi helyzetedben. Így beszedheted a világ összes bogyóját, és sírhatsz életed végéig, hogy milyen gonoszak az emberek...

Nem, az emberek nem gonoszak, csak te gondolod rosszul a dolgokat.

Egy egykori diagnosztizált depressziós, mára boldog feleség

Nézd, azért mert te három éve rohadsz a depressziós önsajnálatban nem jelenti azt, hogy pálcát törhetsz mások felett. Nehogymár azt mondd, hogy én azért mert csak 8 hónapig voltam depressziós, az nem is depresszió? Piszok sz@r 8 hónap volt, elmondanám. A karjaim között halt meg az az ember, akit a világon mindennél jobban szerettem. Végig kellett néznem heteken, hónapokon keresztül, hogy hogyan haldoklik. A halála után minden megtört bennem, és képzeld el, hogy depressziós lettem. Tudom mi a depresszió, tudom milyen érzés. És nekem igenis segített az, hogy munkát találtam,és nem volt így időm az önsajnálatra.

Arrogáns vagy, és hálátlan.Az emberek segíteni próbálnak, te pedig elfordulsz előle. Meg akarsz gyógyulni egyáltalán? Nem azt mondtam, hogy találj munkát, hanem egy példa volt csak. Példa arra, hogy ha el tudod foglalni magad valamivel, akkor nincs annyi időd arra, hogy magadat sajnáld. De te nem fogadod el a segítséget. Így nem lesz ember, aki elvegyen feleségül. Egyedül fogsz megrohadni egy elfekvőben, és meg is fogod érdemelni.

21:08 a szívemből írtál! Én is voltam depressziós. Tőled jobban én nem tudom megfogalmazni amit írnék.

Sajnálom kedves kérdező, hogy a változni akarás aprócska jelét sem mutatod. S tudod ilyen ember nem kell senkinek sem. Magamról tudom, mert míg ebben az állapotban voltam nem kellettem senkinek. Most pedig egészséges kapcsolatban élek, s figyelek arra, hogy építsem önmagam.