Volt olyan, aki olyannal élt együtt aki nem tetszett neki kinézetre, vagy olyanhoz ment férjhez, /ment feleségül?

Persze. Három generációval ezelőtt, amikor föld a földdel házasodott. Napjainkban pedig keleten ugyanez a helyzet. Sokszor már 5 éves leánygyermekeket is férjhez adnak, és ha megtörtént a nagylánnyá válás, el is hálhatták a házasságot. Őket nem kérdezték meg akarták-e.

Egyébként meg el nem tudom képzelni, hogy valakivel együtt éljek, aki nem tetszik. Olyan már volt, hogy ronda pasival jártam, de szerettem, és akkor már nem is láttam rondának.

Nem hogy nem tetszett,de egyenesen gyűlöltem.Aztán megismertem.Nagyon igaz,hogy senkit sem szabad a külseje alapján megítélni,hiszen arról nem tehet,viszont lehet nagyon értékes ember.

Az anyagiak nálam sosem játszottak szerepet,viszont nagyon jó,érzékeny embernek ismertem meg,hasonló az érdeklődési körünk,az életfelfogásunk.

Ezen kívül számomra sokkal fontosabb volt,hogy néhány év múlva jó apja legyen a gyermekeimnek(nem is csalódtam),mint az,hogy hogy néz ki mellettem most.

Ha nem tetszik akkor nem élsz vele együtt vagy nem mész hozzá feleségül.

Azt, hogy a külvilágnak nem tetszik az nem jelenti azt, hogy annak sem aki együtt él vele.

Szerintem nincs logikája a kérdésnek.

Van olyan. Én. (Biztos mások is vannak, azt ők tudják.)

Kipróbáltam a másik verziót, az is elég sokáig (15 év) működött, most kipróbálom ezt is. Van egy könyv, elég beszédes a címe: "Szeresd Önmagad és mindegy, kivel élsz!"

(Megjegyzem, én az ex-szel is tovább bírtam volna, Ő akart szakítani.)

Azt sem mondhatom, hogy a mostani párom nem tetszik. Az biztos, hogy nem tetszett, amikor elkezdtem vele beszélgetni. Csak nyitott voltam mindenki felé. Azóta persze olyan szépséget látok benne, amit mások biztosan nem. Igen, van benne valami belül amit nehéz megfogalmazni, de ott van, és én érzem.

(Az anyagiak az biztos nem, mert jó adag CHF adósságot hozott magával. A humora sem az a felhőtlen. Mégis együtt vagyunk évek óta. Okosnak elég okos. Főzni is tud, amit én nem nagyon.) :)

Mikor eloszor meglattam a ferjem hat megvolt a velemenyem.Dolgoztam o bejott a haverjaihoz.Az en kasszamhoz jott oda , mikor meglattam "agyon tetovalt hatalmas allat",ez volt a velemenyem.Aztan par honappal kesobb mikor elmentunk bulizni ott volt o is,valahogy megtetszett.Erdekes egyebkent hogy az egyik kozos ismerosunk azt mondta nem hozzam valo mikor erdeklodtem ki is o.Azota eltelt 6,5 ev van egy gyonyoru 9honapos kislanyunk is.Szoval megiscsak hozzam valo....

De ha nem ereztem volna iranta vonzalmat tuti hogy nem lennek vele.Szerintem anelkul osszekoltozni barkivel is, hogy nem hogy nem tetszik de meg csak nem is ismered katasztrofa.

Ahogy elgondolkoztam az előző kapcsolataimon,igazából eddig akivel a legrövidebb ideig együtt voltam,ő volt külsőre az,aki maximálisan megfelelt.Sajnos belsőre már annál kevésbé,nekem meg már nem lett volna türelmem nevelgetni,csiszolgatni,nem ért annyit a kapcsolat:) Bár ki tudja,lehet sikerült volna...Mindegy.

Aztán utána csak olyan pasijaim voltak,akik külsőre nem voltak a zsánereim,de mégis némelyikre már csak a gondolattól is beindultam :) Csak sajnos miután már lanyhultak az érzelmek, elkezdtem látni a külsejüket jobban,és rájönni,hogy sajnos nem tetszenek külsőre...Most olyat próbálok választani,aki első ránézésre beindít,s a személyisége is.

Abból már kicsit elegem van, hogy valaki nem jön be elsőre,aztán a személyiségével megfog...Ettől inkább most elzárkózok,mert egész idáig ez volt mindenkivel...

Hajadon 23N