Mi lesz ennek a vége, teljesen összeomlok?

Kedves Kérdező!

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, csak a kérdést és az utolsó kommentjeidet. Bocsánat, ha olyat írok, amit már más is.

Az én véleményem az, hogy hagyd elmenni. Sok szempontból nem illetek össze, szóval lehetne még próbálkozni, de azt gondolom, de nem lenne értelme.

A párod egy nagy gyerek, aki 35 éves koráig anyucinál lakott. (jól értelmeztem, hogy addig nem is dolgozott?) Feltételezem nem szokott hozzá ahhoz, hogy a rendért, vagy a meleg kajáért tennie is kell valamit, mert készen kapta. Anyukájánál nyilván volt ideje számítógépezni, játszani és ez nagyon kényelmes állapot volt a számára. Nem hiszem, hogy 37 évesen nagyon törné magát, hogy ezen változtasson. Azt mondják lakva lehet megismerni a másikat. Te most megismerted az igazi énjét. Szerelmes voltál/vagy valakibe, akiről kialakítottál magadban egy képet a távkapcsolat során, de kiderült, hogy a valóság más. Azt lesz a legnehezebb elfogadni, hogy ez a valóság az igazi, de te inkább abba az álomképbe lehetsz szerelmes. Ami viszont nem létezik.

Ő azt érzi, hogy nem tiszteled eléggé. Az utolsó hozzászólásaid ezt talán alátámasztják, elég határozott személyiség vagy, és ezt biztos zokon vette. De a tisztelet nem itt kezdődik. Úgy gondolom a viselkedése nem ad túl sok tiszteletre okot (kiszolgáltatja magát, több munkát vállalsz a gyerekeiddel való törődés rovására, hogy ő többet költhessen, semmiben nem segít, csak a kényelmet élvezi...stb)

Azt gondolom, hogy egy ilyen férfit(gyereket) én sem tudnék tisztelni.

Az viszont elgondolkodtató, hogy néhány puszi és ölelés hatására most magadban keresed a hibát. Egy hibád van, hogy ezt eddig tűrted.

6 évet el lehet dobni (még 10-et is, ha nem működik a dolog), de elpazarolni az idődet a semmire?

A kedves párod nem fog megváltozni. Te is tudod, közel a 40-hez nem tudsz valakit átformálni a saját igényeid szerint. Ez a kapcsolat nem működőképes, mert az egyik fél csak ad bele (időt, pénzt, energiát), a másik meg csak az előnyeit élvezni. Ez így nincs egyensúlyban.

Legyél erős, ne gyengülj el egy két puszi hatására, és ha ő nem hozza fel a szakítást, tedd meg te. Még csak 40 vagy, találhatsz magadnak hozzád illő párt. A gyerekedre is jutna több időd, ha nem kellene őurasága miatt plussz munkát vállalnod.

Elhiszem, hogy kikészültél, kérj segítséget. Barát, pszichológus, meditáció..stb. Majd kilábalsz a bajból. CSak 6 évet vesztegettél el, nem az egész életedet. Abból még sok hátra van.

Milyen kedvesek a hozzászólók, sajnos eddig nem ezt tapasztaltam az oldalon.

Nagyon egyet tudok érteni az előttem szólókkal és furcsa, hogy ezt pont én írom, mert ugyanebben a cipőben járok, mint te.

Nekem ugyan még nincs gyerekem és a harmincas éveim elejét taposom, de a párom szinte ugyanez. Nem lakik nálam, hetente három napot vagyunk együtt, de mindig mindent én fizetek. Két év együttlét után végre elment dolgozni, fél éve van a munkahelyén, de abból én még egy fillért nem láttam, mert ahogy megkapja a fizetést, az első két napban el is költi. Tizedikén fizetés, tizenharmadikán közli, hogy nincs pénze. Hónapok óta ígérgeti, hogy "majd" elvisz vacsorázni, hogy megünnepeljük az évfordulónkat, az első két évfordulón én nagyon drága helyre hívtam meg, tudván hogy neki nincs pénze. Idén nem voltam hajlandó, ezért közöltem vele, hogy most rajta a sor. A fent említett módon "igyekszik" intézni az idei évfordulónkat.

Ő is az anyukájával él, aki mindent a feneke alá tesz, az ételtől kezdve a mosott ruháig. Felelősséget az életben semmiért nem kellett vállalnia. Az első két évben mindent megvettem neki, ruhákat, ételt, ha elmentünk valahova, én fizettem. Aztán egy nap ráébredtem, hogy én ezt így tovább nem akarom csinálni. Azóta állandó vitában és harcban állunk egymással, nagyon keveset változott jó irányba és inkább többet rossz irányba. Bár mindig megkérdezi, hogy segítsen-e valamiben, azt gondolom, az nagyon kevés hogy megpucolja a krumplit az ebédhez. És tudom, hogy én rontottam el, az elején nem kellett volna elrontanom. Jelenleg én úgy állok a kérdéshez, hogy vagy változik vagy lépek. A harcok állandóak, a változás lassú és a türelmem egyre kevesebb. Megértelek, mert szereted, de igazuk van azoknak, akik azt írták, jobbat érdemelnél!

Egy sorstársnőd, 32/N

röviden, lehet h kicsit nyersen írok, mert nincs sok időm.

Hagyd ezt a pasit, te az a típus vagy, akibe bár 5ször belerúgnak még ő kér bocsánatot. És ezt ő tudja és kihasználja. Tudja, h vissza akarod kapni, de nem puffogva sértődve megy el, hanem eljátssza a sértettet, megbántottat, h neked legyen még a végén bűntudatod, amiért egy ilyen link pasi elhagy. Hidd el, találsz jobbat!!!!!

Komolyan, kedves kérdező, nem hiszem el, hogy te még mindig magadat hibáztatod, és azt keresed, mit kellett volna másképp tegyél...

Semmit, a hiba nem benned van, vedd már észre.

Hagyd elmenni, neked csak jobb lehet!

33-as voltam

41/N

Töltsön veled több időt, de ha azt tenné,akkor elutasítod, mert fáradt vagy.

NA hallod, neked se lehet könnyű a kedvedre tenni.