Mi lesz ennek a vége, teljesen összeomlok?

Ha menni akar, engedd, menjen. Ne könyörögj, ne alázkodj meg. Lehet, kicsit elsárkányosodtál, de végül is Ő hozta ki Belőled. Egy nagyra nőt gyerek, aki a szép szavakkal levett a lábadról. Ilyen tipus, akiről majd mindig gondoskodni kell. Te elfáradsz, mert 2+1 gyerekről kell gondoskodnod, ezért dünnyögsz. Ő meg nem szeret, mert morci vagy.

Ördögi kör. Neki kellene többet tennie a közös életetekért, és most nem csak az anyagiakra gondoltam.

Ha jön, csinosítsd ki magad, legyél mosolygós, próbáljátok meg higgadtan megbeszélni. Ha nem megy a változás, engedd, menjen.

Kérdező, tényleg nem értelek!

Mit szeretsz rajta és mi hiányzik abból, amit ő nyújtott neked? Tényleg érdekel.

Szerintem te csak félsz hogy egyedül maradsz, és azért kapaszkodnál bele 10 körömmel...

Tudod, én is egyedül vagyok, gyerekkel, de eszembe sem jutna egy ilyen pasihoz ragaszkodni. Inkább vagyok egyedül!

Miért, ha vele vagy, előrébb érzed magad tőle? Egyedül vagy a konyhában és agyalsz, egyedül fekszel le, nem segít, többet költ mint amennyit megkeres, minden a te nyakadba szakad. Akkor minek is neked ez az ember???

Gondolkozz már...ne engedd vissza, legalább esélyed lesz egy normális pasit találni!

Teljesen igazad van, ez az ember egy nagy gyerek aki sosem fog felnoni. Hagyd elmenni es keress egy felelossegteljes embert.

A kettesnek meg uzenem hogy a K.va anya d.

Nézd, HA mindketten akartok még tenni (ha csak te, akkor ne) a kapcsolatért, akkor húzzátok be a féket.

Elsőként üljetek le és mindenki őszintén mondja el, hogy őt szubjektíven mi bántja. A másik hallgassa meg kommentár nélkül (egyébként csak parttalan vádakodás, egymás hibáztatása lesz belőle).

Utána tegyetek felajánlásokat, hogy ki miben hajlandó változtatni.

Azonban, ha ezt tettek szintjén valamelyik fél nem tartja be, akkor onnantól kár húzni, mint a rétestésztát - onnantól csak játszma lesz, nem párkapcsolat.

Hát nem könnyű olyan tanácsot adni ami valóban jó lenne Neked , illetve mindkettőtöknek, és amit meg is fogadsz.:)Most olvasok egy könyvet "Szeresd önmagad és mindegy,kivel élsz"

Arra is utal ez a könyv, hogy legtöbben beleesünk abba a hibába, hogy a kezdeti szerelembeesés után a "kijózanodás" időszakában miután kezdenek előjönni a másik nem kívánt tulajdonságai,kezdünk csalódottá válni.Ilyenkor legtöbbször azért reménykedünk, hogy a másik esetleg megváltozik és majd minden rendben lesz.Hát úgy tűnik, hogy ez nem nagyon működik.A gyakorlat az, hogy vagy nagyon sokáig elhúzzuk az ilyen kapcsolatot, szenvedve kínlódva, esetleg így éljük le az életünket, vagy kilépünk és előbb vagy utóbb reménykedve vágunk bele majd egy újabb kapcsolatba.Úgy tűnik, ha nem következik be bennünk egy drasztikus belső változás akkor a következő kapcsolatban minden ott folytatódik ahol amit az előző kapcsolatnál félbehagytunk.Be kell látnom , hogy teljesen igaz ez az állítás.Saját példámon tapasztalom, hogy a lényeget tekintve ugyanazok a problémák ismétlődnek az újabb kapcsolatokban.Idő és önismeret kérdése, hogy mikor lesznek ezek láthatóvá számunkra.Hozzátenném, hogy néha nagyon nehéz ezt észre venni azoknak akik a kapcsolatban vannak.Egyrészt elfogultak vagyunk, sem magunkat sem a másikat nem látjuk tisztán, és ráadásul az említett ismétlődések mindig valamilyen más köntösben jelennek meg.,....(de a lényeg szinte mindig ugyanaz)

Ha most egy oldalról nézném amit írtál, akkor azt mondanám, hogy miért dőlsz be a szavaknak, és miért elégszel meg ennyivel, miért nem ébredsz már fel.Viszont az igazi felébredés talán az lenne, ha meglátnánk, hogy miért "vonzzuk" be azt a kapcsolatot amiben vagyunk, mi tanulni való van nekünk ebben.Én pl. azt látom, hogy renget nő csinálja azt hogy , úgymond "mindent megcsinál " a párjának a "szeretet nevében". Mos takarít , főz rá, babusgatja, ha kell eltartja, és reménykedik, hogy majd a párja viszonzásképpen szeretni fogja.

Egyrészt be kéne látnunk , hogy a szeretet nem megvásárolható.Ha meg is gebedsz ettől a párod nem fog jobban szeretni.Be kéne látnunk , hogy ez a "mindent megteszek érted" ez még nem a valódi szeretet.Sok nőtől hallottam, hogy nagyon szerette a párját, és ezt azzal is "alátámasztották" hogy mindent megtettek érte, mindent elnéztek neki".Az ilyen "szeretettel" nagyon sok nő egyre nagyobb zsarnokká, és nagyobb gyermekké neveli a párját.Látom, hogy már kezdesz lázadni,de mégis először azt hiszem a magad oldaláról kéne megvizsgálnod a dolgokat.Lehet , hogy a zsarnoki , önző részedet nem veszed észre és elnyomod?Lehet , hogy titkon abban is reménykedtél, hogy majd a párod által előbb utóbb könnyebb lesz az életed, anyagilag és a ház-körüli munkálatok terén is? Sok nő ezt be nem vallaná, és a sors iróniája, hogy ezek a nők sorra "kifognak" olyan férfiakat akik viszont simán megélik az önzésüket.

Az említett könyv szerzője (Nő)leírja a saját példáját, (lényeget tekintve ugyanaz volt a helyzet mint Nálad is) A férje simán megélte az önzését, ő meg majd belegebedt a házi munkában gyereknevelésbe pénzkeresésbe, és ráadásul ő sem kapta meg "viszonzásul" a nagy szeretetet. Ez a nő , egy mélyebb önismeret után belátta saját önzését , zsarnokságát is , és valamilyen szinten meg is élte, és csodák csodájára a férje nem hogy elhagyta , hanem egyre háziasabb lett egyre jobban szeretett részt venni a családi életben.Talán hülyeségnek tűnik az egész , de én tapasztalom, hogy nagyon is működnek ezek a dolgok, mármint a mélyebb önismeret , és az ezekkel kapcsolatos pozitív összefüggések.

Gondolj bele! ha nem látod meg a saját önzésedet , zsarnoki részedet, és egyéb "negatív" tulajdonságodat(ami mindenkiben ott van bármennyire is az ellenkezőjét akarja bizonygatni), és a párod felé azt mutatod, hogy Te mennyire "tökéletes, jó, és önzetlen" ember vagy , közben meg azt is sugárzod a párod felé, hogy ő egy lusta, önző, stb. ember.Ő persze valahol veszi az adást, és talán az jön le neki, hogy ha az a tökéletes amit Te csinálsz akkor inkább marad lusta és önző.

Tudom, most mondhatnád, hogy ha a párod magától is elég bölcs lehetne és átláthatná itt az összefüggéseket , és akkor Neked is mennyivel könnyebb lehetne.Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ha pl. a párod, most hirtelen "önzetlenné" válna, akkor Te belátnád és meg is élnéd az "önzésedet". Így viszont a szélsőséges helyzetek megélésekor, előbb utóbb rá kel hogy döbbenj a saját önző részedre is, ami előbb utóbb érvényesülni akar.Ha ezt tudatosan megteszed és meg is éled, akkor szerintem könnyebb megtalálni az egészséges egyensúlyt, a párkapcsolaton belül is.Valójában nem kéne sem önfeláldozó mártírnak lenned , de persze egy totális zsarnoknak sem.

Biztos hallottál már olyan nőkről, akik a kapcsolataikban sorra önfeláldozóak voltak, aztán egy ponton betelt a pohár, és a következő kapcsolataikban önző zsarnoki módon kihasználták a párjukat.Nem arról van szó, hogy megváltoztak ,bizonyára addig is volt bennük önzés , csak ha a végtelenségig elfojtjuk magunkban akkor gyakran a másik szélsőségnél kötünk ki.Szerintem nincs is baj ezzel az "egészséges önzéssel" amíg el nem nyomjuk magunkban , és mindenáron a "tökéleteset"akarjuk megélni.

Bizonyára hogy a nők gyakrabban élik meg az "önfeláldozó" szerepet ennek megvannak az okai, de nem kell, hogy ez mindig így maradjon.

Ha félsz az esti találkozótól, illetve, hogy "elveszíted " a párod, és hogy ez ne következzen be, továbbra is az önfeláldozó szerepet fogod alakítani, akkor biztos vagyok abban , hogy a kapcsolatotoknak nem sok esélye van.

Tudom! Nagyon nehéznek tűnik.Amikor az ember fél , akkor hajlik legjobban arra, hogy nem vállalja fel azt ami ott benne munkálkodik.No és ilyenkor majdnem biztos a vesztés.

Estig még van idő. Ha szembe mersz nézni önmagaddal , meglátod magadban azt is amit eddig csak a párodban láttál, és fel is mered vállalni, meg is mered élni, akkor , szerintem akár jó eséllyel változhat a kapcsolatod.Itt most nem arról beszélek, hogy bemagyaráznád magadnak, hogy "ja, hát persze én is csak önző vagyok, meg miegymás". Hanem ha tényleg őszintén magadba nézel, és meglátod az összefüggéseket.Ha csak bemagyarázod magadnak , akkor a félelem tovább fog élni benned, de ha őszintén magadba nézel akkor egy mély megkönnyebbülést fogsz tapasztalni. Tudod!" Az igazság felszabadít" Elképzelhető hogy ha ez utóbbi megtörténne , azt a párod is megérezné , még a kimondott szavak nélkül is , és ezáltal még talán valamilyen változást is létrehoznál a párodban, úgy hogy nem akartad megváltoztatni.Sok bátorságot kívánok , elsősorban ahhoz, hogy merj szembenézni önmagaddal,a vágyaiddal , "gyengéiddel".Minden jót!