Mi lesz ennek a vége, teljesen összeomlok?

Én azért szorítok nektek, hogy sikerüljön újra összejönnötök, de főleg azért szorítok, hogy mindketten kicsit máshogy csináljátok, mint előtte, jobban megértsétek egymást.

Mert úgy látom, itt nem az a gond, hogy nehezen tette le a nyelvvizsgát, mert végül csak letette. Igaz, hogy nem örült, hogy keveset fog keresni, de mégis elment végül dolgozni. A gyerekekkel is jól kijön. Szeretitek is egymást. Tehát azért ilyen szempontból olyan óriási problémák nincsenek.

Úgy néz ki, hogy a probléma az, hogy túl sok munka és felelősség van a válladon, ami eleve kikészít, meg ez a gépezés. Amit az elején túlzásba vitt a párod ezért keveset foglalkozott veled, később meg te vitted túlzásba a vitákat miatta, már annyiért is, ha csak a gép elé ült.

Ha ezen tudnátok változtatni, szerintem ebből még lehetne működőképes kapcsolat.

Nem értelek. Elolvastam háromszor és mégsem értelek téged.

Tudnál írni pár dolgot, hogy mi hiányzik? Azt írod, hogy folyton egyedül voltál, semmiben nem volt társad, nem segített otthon, nem tudtál vele beszélgetni, nem jártatok el szórakozni, egyedül aludtál esténként, mindennek a tetejébe jóformán te tartottad el. MI HIÁNYZIK?

"Nagyon szeretjük egymást,"

Ezt mivel mutatta ki? Azzal, hogy elnézte, hogy te még másodállást is vállalsz, amíg ő órákhosszat gépezik? Vagy azzal, hogy totálisan rádhagyta az összes házimunkát? Ez az ember észre sem vette, hogy kikészülsz idegileg, mert minden figyelmét a saját szórakozása kötötte le! Megkérdezhetem, hogy neked mikor volt utoljára lehetőséged, időd és pénzed kikapcsolódni? Kívánatos nőnek érezted magadat, amikor órákig gubbasztottál egyedül, miközben a szerelmed játszott, vagy filmet nézett? Mit adott neked a gondokon, a pluszmunkán kívül?

"Állandóan verseket írt nekem, szerelmes szavai, udvarlása különleges"

Szavak... mondani nagyon könnyű, hogy szeretlek. Tudod, mi nehéz? Felemelni a seggem és levenni a terhek felét a másik válláról! Én is tudnám mondani, hogy odavagyok érted, ha te fizetnél minden költséget, a fizetésemet egy az egyben magamra fordíthatnám, majd meló után feltett lábbal végignézném, hogyan csinálsz meg egyedül mindent, persze csakis a túlóráid után!

"Elúsztunk a rezsivel, amiről ő nem tudott"

Miért nem? Ezek szerint az ügyintézés is száz százalékig a te gondod volt. Neked nem partnered volt ez az ember, hanem a harmadik gyereked! Az ég áldjon meg, igaz, hogy mostantól nem fogja senki azt hazudni, hogy szeret, viszont nem kell túlóráznod, kevesebb házimunkád lesz, évek után végre lesz időd törődni saját magaddal! Ugrálnod kellene örömödben, nagyon súlyos kolonctól szabadultál meg! Még neked van bűntudatod, amiért szólni mertél őfelségének, hogy egy családapa nem viselkedhet így? Te jó ég...

Gondolkozz már el azon, hogy te mennyi mindent megtettél érte, cserébe pedig csak szavakat kaptál. A kisujját nem mozdította, hogy a közös életetek haladjon, hogy neked is jó legyen, hogy te is megpihenhess. Persze hogy feszült voltál, ha egyszer semmiben nem számíthattál a társadra!

Valahol te is hibás vagy, hogy így alakultak a dolgok. Nem, nem azért, mert többször is hangot adtál az elégedetlenségednek! Hanem azért, mert partnere voltál ebben a kiskirály-cselédlány játékban. Nem volt gyanús, hogy még munkát is te szereztél neki? Nem vetted észre, hogy bár elégedetlenkedett, amiért diplomával csak 90ezret keres, mégsem állt neki másik helyet szerezni? Ez egy élhetetlen, tutyimutyi alak, egy kisfiú, te pedig mint az anyukája, úgy gondoskodtál róla, borzasztó. Minimális elvárásaid sem voltak, magadat teljesen háttérbe szorítottad, ezzel nagyon csúnyán visszaélt az illető. Erről a férfiról, ilyen életről álmodoztál? Jó ez így neked..?