Ha kiderulne, h Down szindromas babaval vagy varandos megtartanad, vagy elvetetned a gyermeked?

14.31-es vagyok.Látom szépen lepontoztatok,mert megírtam,hogy nem tartanám meg!vagy azért mert írtam,hogy önző vagyok,és nem lennék képes beteg gyereket felnevelni?

Hál istennek nem vagyok benne,de a sógornőmet nézve,nem is akarok benne lenni.Miért baj az,hogy nem vállalnám?Nem akarom,hogy tönkre menjen 3 ember élete egy beteg gyerek miatt?Mert nem akarom 50 évesen minden nap sírni,hogy nem lehet teljes értékű ember?hogy soha nem lesz családja,gyereke?Nem akarok rettegni azért,hogy mi lesz vele,ha mi meghalunk??Meg félni,hogy állami támogatást nem adnak az ilyen családoknak,és ne legyen pénzem a gyógyszereire?? A sógornőmnek a fia súlyos epilepsziás,szellemi fogyatékos,és képtelen az önálló életre.A fia most 25 éves,de egyedül nem tud enni rendesen,és pelenkázni kell.A sógornőm áldott jó asszony,csak hát 45 évesen úgy néz ki mint aki a 60 felé közelit,és mondja is,hogy elfáradt.Van egy egészséges fia(24 éves) aki kisgyerekként mindig hanyagolva volt a bátyja miatt.Ráadásul állandóan azt mondogatták neki,hogyha a szülők már nem élnek neki Kötelessége a bátyját tovább gondozni,ápolni.Tavaly nyáron majdnem megnősült,de végül is amikor a szülők a menyecskével alá akartak íratni egy papírt,hogy a haláluk után a bátyót magukhoz veszik a menyecske nem kért az esküvőből.(megindokolta,hogy korábban is mondhatták volna ezt a tervet,és saját gyerekeket akar,nem pedig egy idősebb rokont).Nem beszélve arról,hogy a sógornőm házassága is felbomlott,mert a sógorom nem tudod együtt élni ezzel a teherrel!!A kisebbik fia sem tud avval a tudattal élni,hogy nincs választása,ezért egy szép napon elment a háztól...

Én nem szeretnék ilyen helyzetben lenni,és igen elvetetném!Önző vagyok?lehet! De az vesse rám az első követ akinek ez nem fordult meg a fejében!

Nem tartanám meg.

De most alég pocsékul érzem magam hogy "kimondattad" velem. De nem mondhatok mást, őszinte választ vártál.

Nekünk van egy ismerős házaspár, a 4. gyerekre azt mondták, Down-os, és javasolta a doki az abortuszt. Nagy nehezen eldöntötték, hogy megtartják. Csak a szülésnél derült ki, hogy semmi baja!

Ha ránézek a lányra, néha eszembe jut,hogy ő ma nem élne, ha akkr megölték volna.

Ma már ilyesmi nemigen fordulhat elő, mert genetikailag nézik, ugye?

Megértem, aki elveteti, de én azt mondom, az abortusszal olyan dolog felett rendelkezik az ember, amire nincs jogosítványa. Ezért is olyan megterhelő mindenkinek, aki meghozza ezt a döntést, mert ez sok az emberi léleknek.

Abortuszellenes vagyok, de egy szellemi fogyatékos gyereket én nem lennék képes felnevelni. Ha bármilyen fizikai problémája lenne, pl. végtaghiány, megtartanám. De nem tudok mit kezdeni azzal a tudattal, hogy hiába nevelem, hiába vesződöm vele, sosem lesz képes eltartani önmagát, sosem lesz teljes értékű ember. Azért nem szülök gyereket, hogy a TB tartsa el, én meg hősként ünnepelhessem magam, hogy én bizony felneveltem egy Downos gyereket... Ha meglennének az értelmi képességei, ahhoz, hogy később a társadalom hasznos tagja legyen akkor is, ha egyébként fogyatékkal születik, vállalnám, de az én gyerekemnek ne 70 legyen az IQ-ja...

Oké, rengeteg szeretetet képesek adni, nagyon aranyosak (mint minden baba), de azt gondolom, hogy a gyerek érdeke is az, hogy ne szülessen meg. Nagyon kemény szavak ezek, lehet, ha tényleg odakerülök, talán megtartom, de jelen pilanatban nem tudom elképzelni, hogy egy súlyosan szellemi fogyatékos gyereket megszüljek.

Egy ilyen beteg gyereknek naponta 20 óra OSZTATLAN figyelem kell, és akkor mi lesz a család többi tagjával?

Ha meghalnak a szülök, akkr hová teszik öt?

Ma már nem csak ránézetre mndják, hogy Down-kóros lesz a baba, hanem pontos értékeket mérnek - nincs olyan, hogy mégis tévedtek. Ez nem ugyanaz, mintha késöbb derülne ki, hogy van valami baj a gyerekkel.

Akik meg annyira amellett vannak, hogy meg kell tartani, annak elöször el kellene menni legalább 3-4 évre lyan helyre dolgozni, ahol az ilyen gyerekeket tartják (intézet), akkor lenne valami fogalmuk arról, hogy milyen az, ha egy fogyatékos gyereket kell egész nap látni és szenvedni vele együtt. És egy munkahely még nem család - ott nincs vége a munkaidönek, és nem jön a váltós kolléga.

Van még egy része a dolognak, hogy egy ilyen gyereket eltartani sokkal több pénzbe kerül, mint egy egészségeset, az anyuka legtöbbször kénytelen otthon maradni, mert normális óvodába/iskolába nem tudja vinni, egyedül nem hagyhatja - és ha valakit felfogad, akkor meg rengetegbe kerül és még akkor se lehet biztos benne, hogy a gyerek rendesen el van látva.

Én elvetetném, annak ellenére, hogy nem állok általában az abortusz mellett és van négy gyerekem, tehát nem veszem könnyen a dolgot.