Ha kiderulne, h Down szindromas babaval vagy varandos megtartanad, vagy elvetetned a gyermeked?

Nem hiszem,hogy megtartanám. Nagy valószínűséggel az abortusz mellett döntenék...

21/L

Sok olyat hallottam, hogy már "kimondták az ítéletet" az orvosok, és ennek ellenére megtartották, és láss csodát, teljesen egészséges lett a gyermek!!! Ez azért erőssen elgondolgozató...

Ennek fényében azért más a leányzó fekvése, nemde?

Ha biztosra tudhatnám, én a gyermek érdekében nem tartanám meg, milyen élet az ilyen...:((((

13:35-ös voltam. Amikor kiderült, hogy talán Down-kóros, tényleg sokat gondolkoztunk. Talán gyávák és erőtlenek voltunk, mert nem vállaltuk volna fel? Aki volt már terhes úgy, hogy várta is a babát, az tudja, milyen érzés, amikor mocorog a magzat, és akkor érzi először, hogy tényleg van valaki a pocakban, nemcsak két csík és néhány szürkésfehér uh-felvétel jelzi. Amikor egyedül voltam, simogattam a hasam, és beszéltem hozzá, hogy nem lehet beteg, nem akarom őt elveszteni, közben éreztem, hogy mozog, de tudtam, hogy beteg gyereket nem akarok. Miért vállaljunk fel egy olyan, életre szóló terhet, amit el is kerülhetünk? Hol marad akkor az, hogy szeretném, ha a gyerekem boldog lenne, párra találna és ő maga is szülővé válhatna? Nézzem végig, hogy esetleg kigúnyolják, kiröhögik vagy lesajnálják?

(És miért kell akár fel- akár lepontozni valakit azért, ha megtartaná, vagy ha elvetetné? Egyik sem elítélendő vagy támogatandó.)