A feleségem jogosan van kiakadva, vagy trehány vagyok?

Mi lenne, ha gyereketek lenne? A gyedes évek alatt a ffi a családfenntartó, az otthoniak meg az "eltartottak"?? Ha most ekkora probléma betenni a tányért a mosogatóba, akkor mi lesz később, amikor a feleséged éjszakázik a gyerekkel? Ez nagyon nincs rendben!

Hát én is örülök, hogy a férjem olyan amilyen. Sokszor én is morgok rá, de amikor ilyen kérdést olvasok, megkönnyebbülök, hogy tulajdonképpen milyen szerencsém van. 10 éve vagyunk együtt, ez idő alatt volt ő munkanélkül, én most gyerekekkel vagyok itthon. Soha egyikünknek sem jelentett gondot "eltartani" a másikat. Egyikünk sem cselédje a másiknak. Ha szalad a lakás, akkor simán megmelegti magának az ételt, sőt előfordul, hogy ő főz. Munka és 3 óra utazás után.

Én pedig igyekszem a lehető legkevesebb feladatot ráhagyni, tudom, hogy borzasztó fáradt, csak én sem győzők mindent megcsinálni.

Néha mi is csezsegetjük egymást, de az a kimerültségtől van.

Más kérdés, hogy a feleséged miért nem tud elhelyezkedni, vagy, hogy mennyire intenzíven keres állást. Előttem már írták, hogy ha lenne állása, lenne önbizalma, és újra igényes lenne magára. Azért kiváncsi lennék a feleséged véleményére ebben a témában.

Lehet csak furcsán vagyok összerakva, de ha az én páromnak lenne vastagbél gyulladása, akkor az ő egészsége jobban foglalkoztatna, mint hogy meg tudom-e mikrózni a kaját.

Figyelj, nem ismerem a szituációt, eleve úgy lehetne ezt a dolgot megítélni, ha belelátnánk a helyzetbe.

Első olvasásra neked adtam volna igazat,hisz én munka mellett is megcsinálom a háztartást, viszont a páromtól is elvárom, hogy ne a t**t vakargassa otthon.

Viszont nekem elég meredeknek tűnt az a kijelentésed, hogy a te kajádat eszi, meg felhozod azt is, hogy te váltod ki a gyógyszereit. Ez alap, hisz a feleséged.S ráadásul beteg.

A másik: Írtad, hogy panaszkodik, hogy nem figyelsz rá. Mennyit jártok el hétvégente bárhova? Egy séta, egy fagyizás a parkban igazán nem nagy összeg.

Még egyszer hangsúlyozom: Neked adtam volna igazat, ha a későbbi kommentjeidben nem mutatkozik meg a lekezelő stílusod.

Ne haragudj, de ahogy a gyári dolgozó anyukát is leszóltad....nem valami intelligens emberre vall.

Tudod sokszor dolgoznak a gyárban diplomás emberek, míg az irodákban egy kis senkik csücsülnek. Nagyon sok ilyen figurával találkoztam.

Kérdező, egyet mondj meg. Ugye érzed, mi a különbség aközt, hogy a feleséged főz rád, és hogy kiszedi az ételt?

Mert ha te dolgozol, ő otthon van, elvárhatod, hogy főzzön. De az, hogy kiszedje a kaját? Mi vagy, gyerek, retardált? Nem éred fel a tányéros polcot?

"ő munkanélküli,tehát sz.rt sem csinál itthon a főzés,takarításon kívül"

Ha szart se csinalna nem ennel, nem lenne tiszta ruhad es koszban elnel. Fizess ki egy szakacsot, egy bejaronot es akkor megtudod mennyit er a feleseged hazimunkaja.

Felhaborito, mennyire nem becsulod azt a munkat, ami nem hoz penzt a hazhoz!!!

Szerintem itt kicsit összetettebb a probléma, mint ahogy az első olvasatra "látszik". Igen, első olvasatra nekem is a Kérdező tűnt úgy, hogy egyike azon férfiak közül, akik azért mert csak ők keresnek, otthon mindent a feleségtől várnak el. De! Szerintem nézhetjük így is a dolgokat (legalábbis nekem ez jön le a kapcsolatukról és a jelenlegi helyzetükről):

A férj - ő az egyedüli kereső, családfenntartó, és mint említette sajnos nem keres valami sokat, így minden fillért be kell osztani. Gondolom, nem erre voltak berendezkedve, a feleség jövedelemkiesése nagyon nagy gondot jelent, főleg hogy már egy éve nem dolgozik. Valószínűleg ezalatt az egy év alatt minden tartalékukat felélték, talán attól is tart, hogy ő is elveszítheti az állását. Plusz ott a felesége betegsége is, ami sajnos megint extra kiadás (az emberi tényezőkön túl persze), főleg ha munkanélküli és nincs biztosítása vagy ha igen, azt is abból a kevésből kell előteremteni. Sajnos tapasztalat, hogy a kevés pénz, vagyis inkább az emiatt lévő állandó feszültség mennyire szét tudja rombolni a kapcsolatot. Tudom, ez még nem mentség arra, hogy tiszteletlen legyen a feleséggel, lehet nem az, csak az állandó feszültség nyilvánul meg így benne.

A feleség - nem tudom, hogy miért nem talál állást, mennyiben hibás ő és mennyiben a körülmények, ez valójában lényegtelen (Max. csak annyiból nem, hogy a férj valamilyen szinten hibáztatja őt ezért az állapotért. Hogy jogosan vagy sem, azt csak ők tudják). Ennyi idő után, valószínűleg fel is adta a reményt, könnyen lehet, ahogy előttem is írták, hogy depressziós. Lehet pont ebből jön az is, hogy nem elég elszánt az álláskeresésben, no meg az eligénytelenedés is. Sajnos ez is személyes tapasztalat, hogy ilyen helyzetben mennyire reményvesztett tud lenni az ember, önbizalom-hiányos, a monoton házimunka még inkább ront a helyzeten és az önbizalmán. Lehet félig befelé fordul, félig meg a férjén tölti ki a feszültségét, ezért hoz fel olyan dolgokat is, amelyeknek mostanig nem tulajdonított jelentőséget, jobban tolerált. És igen, ott a betegség is, amelynek sajnos ő az elszenvedője, úgy fizikailag, mint lelkileg is, amely még jobban elkeseríti.

Hogy mi a megoldás? Azt sajnos nem tudom. Csak a kommunikációt tudom én is mondani, hogy pontosan beszéljék meg, hogy ki hogy érez ebben a kapcsolatban, mi is a valódi oka az elhidegülésnek (egyik sem figyel már a másikra)és hogy ez megoldható-e.