Mikor mondjam el a szüleimnek, hogy terhes vagyok? Hogyan?
A barátommal 2 és fél éve együtt vagyunk,ő 26 éves,én 18 vagyok.Tegnap megtudtam,hogy terhes vagyok és nem tudom,hogy mondjam meg a szüleimnek.Nem rajonganak a barátomért (szó szerint utálják),szóval 99% esély van arra,hogy nem fognak ugrálni örömükben.
De mi szeretnénk a babát és ebben nem befolyásolhatnak a szüleim sem.
Csak nem tudom,hogy mikor mondjam el nekik és egyáltalán hogyan...Így is sokat vitázunk,ráadásul a házasságuk sem valami jó mostanában.
Szerintem a kérdező tudja nagyjából magáról, hogy mennyire gyerek, vagy sem. Sőt, képzeljétek, az is előfordulhat, még nálunk, idegeneknél is jobban.
De hogyha tényleg nem tudja felmérni mivel jár egy gyerek, akkor tényleg nem kéne.. egy pasira nem lehet egy életen át támaszkodni. Ki tudja, mit hoz a jövő.
A szülei házasságáról nem ő tehet, az hadd ne legyen az ő problémája.
Most sokan le próbálják beszélni a szülésről, lehet hogy sikerül is, de hogyha ő azt mondaná, hogy nem kell neki, akkor azon hőzöngenének az emberek, hogy miért nem tartja meg. (amihez aztán nekünk pláne nincs közünk) A döntés az ő kezében van, ha nem akarja mégse, akkor nem akarja, ha akarja, akkor fel kell kötni a gatyát, adhatunk tanácsot, de nincs jogunk vadul kritizálni. Nem a mi életünk változik meg az ügyétől.
Valóban ez volt a kérdés! De nem gépek vagyunk, akik válaszolnak és hála istennek van bennem annyi emberség és empátia hogy kifejtsem az aggódásomat ennek a kislánynak, mert lehet, hogy olyanba nyúl bele amitől később nagyon megégeti magát! Én is voltam 18 éves, tudom hogy ilyenkor mindenkinél okosabb az ember, de bizony előfordulhat ilyen mentalitással a nagy pofáraesés!
Senki nem azt mondta, hogy garancia az egyetem, vag y amunka mindenre. A barátja hozzáállásáról beszéltem, ami egoista és önző, pont nem a kérdezőt vagy a saját gyereke érdekeit nézi, szerintem!
Én csak egy dolgot szeretnék hozzáfűzni a mondandódhoz, kedves kérdező!
Azt mondtad, szüleid nem látják, milyen, amikor kettesben vagytok. Te látod, milyen, mikor nincs veled? Ugye, nem?
Ha ragaszkodik hozzá, hogy ne dolgozz, annak oka van. Senki nem halt még bele a munkába, így nem az a baja a melózással, hogy félt téged, vagy olyan kedves, és eltart. A cél itt simán lehet az, hogy magához láncoljon. Ennek tükrében talán a baba sem olyan véletlen csúszott be. (már ha óvszerrel védekeztek és ő szolgáltatja a gumit.)
A mondás pedig igaz: kutyából nem lesz szalonna.
Két és fél éve együttlenni valakivel és vakon bízni benne annak ellenére, hogy nem is tudod pontosan, hogy hogyan is él meg... hát meredek. Erre én házasságot sem alapoznék, nemhogy egy ártatlan életet. És igen, persze, a te döntésed, de ha a kérdést nem írtad volna ki, még az esélyt is megvontad volna magadtól, hogy néhány - nálad idősebb és tapasztaltabb - válaszadó próbáljon neked tanácsot adni. Szóval örülök, hogy kiírtad a kérdést, és remélem, jobb belátásra térsz, hisz itt nem csak a te boldogulásod a tét, hanem egy olyan valakié is, aki nem kérte, hogy megszülessen. Pláne nem ilyen "családba".
Kívánom, hogy nyíljon ki a szemed, a te érdekedben is.
Sok erőt! :)
"Azt mondjátok már meg azért,h egy egyetemmel mennyire biztos a munka? "
Biztosabb mint egy sima érettségivel.
Annyiban igaza van a ma 14:07-es válaszolónak, hogy semmire nincs garancia a mai világban. Nekem is ezt szokták mondani az idősebbek, amikor azt mondom, hogy akkor fogok gyereket vállalni, ha megfelelő anyagi háttérrel rendelkezem.
Viszont a kérdezőnek én is azt tanácsolom, ha mégis megtartja a babát, hogy mindképp tanuljon közben valamit. Pl. idegen nyelveket. Sosem lehet tudni mikor válik hasznára. S végülis kitelik az idődből is!
Ha nagyon ellenezné a barátod ezt is, akkor nekem az már gyanús lenne. Én semmiképp nem tudnék úgy élni, ha más mondaná meg, hogy mit tehetek és mit nem.
De kérte ő,h aggódj érte? V ebben kért tőled tanácsot? Nem! Irja,h boldogok,bizik benne,hát bizzon,az ő dolga. Te talán ismered a barátját? Aztán ha rájön,h igazán ő sem ismerte akkor majd feltesz egy arra vonatkozó kérdést. Most másról van szó. És megint csak azt tudom mondani,h 30 évesen is lehet vki sik naiv,buta liba,de lehet vki 18 évesen érett,komoly gondolkodású.
"De mi szeretnénk a babát és ebben nem befolyásolhatnak a szüleim sem."
Ez a mondta eléggé tükrözi,h mit akarnak ők,ne tanácsoljuk már neki azt,h menjen abortuszra,ne menjen,ha 1x szeretnék csak azért,m 18 éves és nincs iskolája,mi van ha többé nem is lehet gyereke? V megint csak azt mondom,h bármikor történhet bármi,biztos megvan annak az oka,h miért most lett terhes. A másik meg,h nem az ő érdekeit nézi a barátja....ezt miből gondolod? Ha nekik van annyi pénzük,h nem kell most még elmennie dolgozni,akkor maradjon otthon és élje át teljesen,ah felnő a gyereke,m azért valljuk be nagyon sok mindeből kimarad az,aki 1-2 év után visszamegy v elmegy dolgozni. Ha megteheti,tegye,jó neki,sokunknak ez nem adatik meg,de nem kell irigynek lenni. Az meg h aztán a fejéhez vágja a pasi,h te nem dolgoztál ezért a pénzért,majd azt veszel belőle,amit én megengedek,az az ő szegénységi bizonyitványa. Ha ezt teszi akkor én is azt mondom,h tipli,lépjen le,de léteznek olyan férfiak,akik nem élnek evvel vissza.
Nem biztosabb, egyáltalán. Sőt.
Jól írta az utolsó, tanulj idegen nyelvet, ahhoz mindig tudsz nyúlni, ha baj van!
"Azt mondjátok már meg azért,h egy egyetemmel mennyire biztos a munka? "
Biztosabb mint egy sima érettségivel.
A mai világban? Semmivel sem. A privatizáció a jövő,ahová felveszik a szomszédot,meg a testvért,érettségivel,mint az egyetemet végzettet,akiről azt se tudják,h ki,honnan jött. Sajnos,de ez van,változnak az idők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!