Mikor mondjam el a szüleimnek, hogy terhes vagyok? Hogyan?

Ugye, nem csak szerintem rohan ez a lány a vesztébe?

Figyi, ha lenne elég tapasztalatod, tudnád, hogy nagyon ritka a változásra képes ember. Másrészről, az a férfi, aki egy kislánnyal kezd, az valamiben problémás. Harmadrészt ez: "Nem ártom bele magam az ügyeibe,de bízom benne." nem a megfelelő hozzáállás. Ha összeköltöztök, a gyerekét fogod nevelni, akkor mindent pontosan át kell látnod, mert te fogod a pénzügyek jó részét kezelni. Egyenrangú partnerré kell válnod mindenben.

Nagyon naiv és fiatal vagy még, nagy hiba megtartanod ezt a babát. A barátoddal szinte borítékolható, hogy pár éven belül szétmentek, mint az ilyen tinikapcsolatok 99%-a (hiába mondod most hogy de ti nem). Ha együtt is maradtok, tőle fogsz függeni. Baba mellett maximum levelezőn tudsz majd tanulni, neki kell eltartania mindkettőtöket. 21-23 évesen, ha végzel, egy munkáltató sem fog felvenni friss diplomásként egy kisgyerekkel, mert egyrészt nem lesz munkatapasztalatod (ellenben azokkal, akiken legalább annyit látnak, hogy diákmunkáztak korábban) valamint ott lesz a gyerek. A gyerekes anyákat eleve nem szeretik a munkáltatók, a jobb munkahelyekről pedig eleve kiesel, hiszen látni fogják, hogy 18 évesen szültél, magyarán felelőtlen, megbízhatatlan, gondolkodásképtelen, önállótlan vagy. Ilyen munkaerő maximum a sarki közértbe kell eladónak.

Nem riogatni akarlak, ez a szomorú igazság...

A 12 és 13-as válaszoló tökéletesen leírta azt,amit gondolok. Kutyából nem lesz szalonna, illetve csak nagy ritkán, az anyagi függőség és kiszolgáltatott helyzet miatt pedig könnyen kerülhetsz bajba. Azért lehet, hogy a srácnak nem véletlenül kellett egy tapasztalatlan "bízom benned" tinilány, aki nem kérdezősködik és nem kapargatja meg, hogy honnan van a pénz.

24 évesen egy 16 éves tinilánnyal kezdett..... háááát, kissé fura.

Nekem amúgy 18 évesen egy 23 évvel idősebb pacák udvarolt, akkor tetszett a dolog, miután 1,5 hónapja együtt voltunk kiderült, hogy azért voltam olyan baromi vonzó, mert mindig fiatalabbnak látszottam a koromnál, 18 évesen 15-nek, ő pedig korábban már volt büntetve kiskorú molesztálásáért. Persze létezhetnek hatalmas szerelmek már fiatal kortól és együtt csoszognak az öregek otthonában, de ez a nagyon-nagyon ritka kisebbség, az esetek nagyobb részében a hasonló történetek vége mindig hatalmas bukta főleg a lányok részéről.

Altalában a szülõkkel elöfordul, hogy tévednek, de nem minden esetben!

Ha nem "birják" a barátodat, akkor biztosan meg van az okuk rá.Ülj le a szüleiddel és beszéld át velük a dolgaidat, hogy terhes lettél.Nem szabad elfutni és szájaskodni, mellettük kell maradni,végig hallgatni Öket, hiszen érted aggódnak nem magukért. A jövõdre gondolnak, ja és a pasid is jelen kell legyen, hogy bizonyitsa szeret téged és melletted lesz és támogat minden esetben.

Addig amíg nem írtad meg a kommentedet, hogy miért nem bírják a szüleid a barátod, azt mondtam volna, hogy ne törődj velük, majd megbékélnek.

De ezek után azt mondom, hogy nagy felelőtlenség.

Egy gyerek nem hetekre, hónapokra szól, hanem egy életre.

És 18 évesen még szerintem inkább tanulni, dolgozni kellene.

Tudod, ez sem neked, sem a gyereknek nem biztos, hogy jó lesz, ha esetleg szétmentek a pároddal, mert miből tartod akkor el a gyereket (és magadat)? Mert gondolom max egy középiskolai végzettséged lehet, azzal sajnos a mai világban maximum gyárviszonylatban gondolkozhatsz máshova nem igen kellesz. Pláne ha a családod is megharagszik rád, nem marad senkid :S

Pedig hidd el, átérzem valamennyire a dolgot, én is csak 19 éves vagyok, a párom 29, annyi a különbség, hogy nekünk minden tökéletes és a családom is oda van a páromért. Ha "becsúszna" egy baba, én sem vetetném el, bár azért nekem kicsit más a helyzet, szóval nehéz jó döntést hozni.