Szégyellnétek a lányotok hasonló helyzetben? Kínosan éreznétek magatok miatta? (bővebben lent) Főként szülők véleménye érdekelne!

Hát köszi a válaszokat mindenkinek, lényegében pont azt kaptam amire számítottam. :)

Én amúgy nem az anyuka vagyok, hanem a lány, éppen ezért írtam ilyen semleges formában a kérdést, nem akartam a saját szemszögemből feltenni, pont azért hogy mindenki őszintén írja le a véleményét és ne a "majd találsz valakit, ne aggódj" típusú válaszokat kapjam zömében. (Ami persze mindig jól esik, de félő, hogy nem mindenki gondolja komolyan!:)

Nem vagyok "antiszoc" amúgy, nagy baráti társaságom van, járunk buliba, moziba, nyaralni, voltunk külföldön is, fesztiválokon stb, szóval nem ülök 24/7 a szobámban.

A külsőm teljesen rendben, figyelek magamra, sportolok és nem zsíros a hajam, pattanásaim sincsenek mint ahogy itt páran írták. :)

Hogy miért nem volt még komoly kapcsolatom azt nem tudom megindokolni, pedig nyitott vagyok mindenki felé, randiztam már, de soha nem éreztem a partner iránt semmit, tök közömbös volt, így aztán nem is hülyítettem inkább..

Sajnos olyan a rokonságom hogy ezt ők nem tartják feltétlenül becsülendőnek és pozitívnak, nem szeretem a családi összejöveteleket sem, mert mindig jön a kioktatás és a kérdések, hogy "de miért?" meg a spekulációk, hogy akkor bizonyára túl magasra teszem a lécet, válogatós vagyok meg stb, de igen, egyszer már azt is megkaptam mint amit az egyik válaszoló írt, hogy akkor biztosan a lányokat szeretem..

Hát ez a sztori "röviden" :)