Engednétek hogy a 19 éves lányotok külföldre költözzön úgy, hogy az adott országban nincs semmilyen ismeretsége?

Mondjuk nem mindegy, hogy az a külföld Ausztria, vagy Szíria...

De gondolom EU-ról van szó. Nyugodtan engedd el. A mai világban már nem hosszú vagy drága az EU-n belüli utazás. A nyelvet beszéli, ismerősei is majd lesznek. Voltak rohamai, de erre mi a megoldás? Örökre otthon marad? Vagy úgy költözhet el, ha mindig lesz valaki mellette? Nyugi!

Nem lesz sokkal másabb, mintha csak egy másik városba menne.

Ha meg nagyon nem lesz jó neki, akkor bármikor hazaköltözhet hozzátok.

A 2-es leírta, amit én is akartam volna írni, úgyhogy nem ismétlem meg. Nem óvhatod meg mindentől, és hidd el a baj megtörténhet akkor is, ha csak 3 várossal arrébb költözik is.

Egyébként az is igaz, hogy ha menni akar, akkor úgyis menni fog, csak a kapcsolatotok látja kárát, ha próbálod tiltani.

Èn au-pair-nek mentem 19 évesen amerikába.

Habár a családdal elötte sokat egyeztettünk, és hivtalaosan mentem.

Tényleg azért kell valaki ott, nekem a család nagy támaszom volt kint. Habár nyelvben gyenge voltam, de hamar bele jöttem.

De ez is már 13 éve.

Engedd, menjen! Nekem is fájt, mikor a lányom külföldre ment munkát vállalni. Nem ülhetnek mindíg a szoknyánk mellett. Lányom kivirágzott. Felnőtt lett.

Menjen!

Hát akkor én most le leszek pontozva, de én nem engedném el.

Saját példámból okulva mégpedig. Én is pánikbeteg vagyok, habár tünetmentes most éppen de itt a jelen időn van a hangsúly, merthogy ebből nem lehet kigyógyulni, csak tünetmentessé lehet tenni - és ezt gondolom te is tudod kedves kérdező.

Kisebb-nagyobb stressz hatására vagy egy-egy nagyobb érzelmi löketre akármikor kialakulhat még a világ legkiegyensúlyozottabb emberénél is. Márpedig elköltözni teljesen egyedül egy teljesen ismeretlen országba és mindent egyedül, segítség nélkül csinálni elég nagy stresszhatás, egyik pillanatról a másikra otthon hagyni a családot és jó pár hétig barátok, ismerősök nélkül lenni pedig elég nagy érzelmi löket.

Borítékolható hogy újra rohamai lesznek és ezt nem gonoszságból írom vagy azért hogy megrémítselek, de készülj fel a sírva hazatelefonálásokra ha kiköltözik.

Én csak az ország másik végére mentem el fiatal koromban (Győrből Debrecenbe) tanulni mégis az első félévem pokol volt, minden este sírva feküdtem, reggel sírva keltem és átment a pánikbetegségem testi tünetekbe, a végén már szívgyógyszert is kellett szednem mert 150-es pulzusaim voltak tartósan, nyugalmi helyzetben. Mindez a stressznek, a szorongásnak és a pánikbetegségnek köszönhetően. Pedig én 21 éves voltam mikor elköltöztem és előtte az utolsó rohamom 11 évesen volt, de akkor és ott brutálul előjött. Egyrészt mert a nyakamba szakadt minden, másrészt pedig mert egyedül voltam mint a kisujjam, senkihez sem tudtam bizalmasan (!) szólni és hát nyilván mindenki tisztában van vele hogy telefonon elmondani a problémát nem ugyanaz mint személyesen.

Ha lenne ott kinn egy ismerőse vagy legalább nem egyedül menne ki, hanem volt osztálytársával, barátnőjével stbstb, akkor azt mondom nyugodt szívvel, de így én nagyon meggondolnám a helyében!