22 évesen valóban ekkora bűn férjhez menni és családot alapítani?

Valaki árulja el nekem légyszi (akár te kérdező, akár a sok támogató) hogy miért életcél az egyesek számára hogy már a huszas évei elején lekösse magát egyvalaki mellett, szüljön, be legyen zárva a lakásba, a főzésen-házimunkán-gyereknevelésen kívül mást ne csináljon és a végére besavanyodott háziasszony legyen majd egy vasárnapi ebéd főzése közben rájöjjön hogy mennyire elb*szta? De akkor már késő.. Az én környezetemben hárman is házasodtak 25 éven aluli korukban, mind a hárman el is váltak :D

szerintem 22 évesen még nem érett egy ember arra hogy ellássa a szülői, háziasszonyi feladatokat.

Ugyan, hagyjuk már, 20 évesen még a seggüket rázzák a discoban valamit éppen takaró kis ruhácskában, akkor majd 22 évesen pont készen állnak a gyerekvállalásra, nem?

Tőlem csinálj amit akarsz, de hidd el hogy meg fogod bánni!

Tudod mi a gáz Kérdező?

Azért nem leszel se Te, se más sohasem elég jó a 'megmondom' emberek szemében, bármilyen döntésed legyen is az életben, mert ők azok, akiknek annyira gáz az élete, hogy a másokéval foglalkoznak.

Nem tök mindegy másnak, hogy Te mit csinálsz az életeddel?

Ha férjhez akarsz menni és gyereket vállalni most és meg is van hozzá minden feltétel, akkor csináld :)

Te ezért nem vagy jó nekik, én meg azért, mert 32 éves vagyok, se férjet, se gyereket nem akarok, és már abban sem vagyok biztos, hogy csak mostanában nem akarom, vagy később sem. Ilyenkor meg rögtön azzal jönnek, hogy de férjhez KELL menni, gyereket KELL szülni...

Úgyhogy oly mindegy, hogy fiatal, vagy idősebb valaki, a beleugatóknak nem ez a lényeg, hanem, hogy a saját elb@szott életüket ne kelljen rendbe tenni, mert azzal már macerás lenne foglalkozni.

Én három hónap ismeretség után mondtam igent a férjemnek. Rá egy évre volt az esküvő, akkor voltam 21 éves, ő pedig 25. Babát is rögtön szerettünk volna (fiatal anyuka akartam lenni :)), de sajnos ez váratott magára. 27 évesen lettem anyuka.

Idén lesz a 8ik házassági évfordulónk és boldogok vagyunk együtt. Nem azon múlik egy sikeres házasság, hogy hány évesek vagytok.

Én csak azt nem értem, hogy miért gondolják sokan azt, hogy ha az ember gyermeket vállal, akkor onnantól megszűnik az élete, és csak anya, meg háztartási cseléd lesz a továbbiakban.

Mi azóta is összejárunk a barátainkkal, minden nyáron elmegyünk 4 napra a gyerekek nélkül, sokat utazunk, legtöbbször persze a gyerekekkel, de voltunk már nélkülük is. Színházba, moziba járunk, ezt is néha gyerekekkel, néha nélkülük, kirándulunk, és egy csomó mindenről tudunk beszélgetni egymással a családi dolgokon kívül is.

Meg én mondjuk 20 évesen sem ráztam a ...-mat a discoban, hanem elmentem bulizni, és jól érezni magamat a barátaimmal, (néha a párommal, de előfordult, hogy nélküle is), akár discóba, akár másfajta szórakozóhelyre. Nem kell feltétlenül ribiként élni ahhoz, hogy tartalmas életet élj, vagy kiéld magad. És az életsem szűnik meg szülés után, csak kicsit nehezebb összeegyeztetni, hisz több emberről van szó. Ennyi! :)

szerintem 22 évesen az ember akármennyire is komolyan gondolja, még nem érett a gyerekvállalásra. az nem utolsó dolog, h van jó fizu, van szerető párja, és akár össze is házasodnak.

de a szüléssel a helyedben még várnék. annyi mindent meg kell tapasztalni a világból, h később higgadt, érett fejjel dönts a fontos kérdésekről.

én is 20 éves korom óta vagyok együtt a párommal, egy életre tervezünk egymással, igaz a házasság nem létszükség egyikünknek sem. a babát csak 30 körülre tervezzük, addig bejárjuk a világot, érzelmileg és anyagilag is felkészülünk a családalapításra.

Igen, a végzettségedre voltam kíváncsi.

Jó kis végzettség ez. Szerintem vállald be azt a dentálhigiénikus képzést is. Ártani nem árt. Sőt!

Esetleg főiskola/egyetem?