Hagyjam a férjem csajozni vagy beszéljek vele?

Köszönöm mindenkinek a választ.Úgy tűnik tényleg fölösleges volt az aggodalmam, most beszéltem édesanyámmal.Elmesélte, hogy a múltkori beszélgetésüknél a férjem elmondta neki mi történt, hogy soha nem gondolta volna h ilyet gondolok róla és mennyire meglepődött és értetlenül állt a "felajánlásom" felett.Aggódott értem (valóban furcsán viselkedek most, néha én sem értem magamat)látta rajtam mennyire kiborít h úgy érzem kevés vagyok és nem tudta hova tenni ezt az egészet.Így elmesélte az édesanyámnak, mert nem tudta mire vélje, mennyire gondolhattam ezt komolyan.Édesanyám tanácsolta neki, hogy "tegyen próbára", mert addig úgysem gondolkozok el rajta mekkora butaságot mondtam neki.Így közösen kitalálták, h ha megint lesz ilyen elkeseredésemben elejtet mondat akkor hozza fel mellékesen h lehet lenne valaki...aztán (anyukám szerint) észbe kapok...nem is értem őket.Ok, belátom, hülyeség volt, nem is tudom hogy gondolhattam egy percig is....kicsit megnyugodtam, meg rájöttem mekkora marha vagyok.Ha hiányozna neki valami annyira, hogy komolyan zavarja úgyis szólna, hisz megbeszélünk mindent:(((( Nem tudom hogy tegyem jóvá...Még nem ért haza, fogalmam sincs mit mondjak neki...azt se tudom elmondjam-e h anyukám bevallott mindent.Igazatok volt, akik orbitális baromnak neveztetek (még ha nem is ezekkel a szavakkal).Tutira az vagyok:(Eszembe se jutott, h ezzel megbánthatom:( Mit mondjak neki?:(((

Hát így belegondolva kb úgy érezhette magát mint én amikor előállt ezzel a "lenne valaki" szöveggel....Istenem, de hülye vagyok, annyira szeretem:(((

Nagyon rosszul érzem most magam:( Nem tudok pihenni, alig várom h hazaérjen.De, h pont az anyukám tanácsoljon neki ilyet...hihetetlen:) nem tudom sírjak-e vagy nevessek ezen a helyzeten.